Ugrás a tartalomhoz

Hysen Vrioni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hysen Vrioni
Született1881
Berat
Elhunyt1944. október 12. (62-63 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozásapolitikus
Albánia tárcanélküli minisztere
Hivatali idő
1920. május 27. 1920. november 14.
MiniszterelnökSylejman Delvina
Albánia igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1921. december 24. 1922. december 2.
Miniszterelnök
ElődQerim Çelo
UtódMilto Tutulani
Albánia külügyminisztere
Hivatali idő
1925. október 23. 1927. február 10.
Ügyvivő kormányfő
ElődMilto Tutulani
UtódIliaz Vrioni
Albánia külügyminisztere
Hivatali idő
1931. április 20. 1932. december 7.
MiniszterelnökPandeli Evangjeli
ElődPandeli Evangjeli
UtódXhafer Vila

Hysen Vrioni aláírása
Hysen Vrioni aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hysen Vrioni témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hysen Vrioni, gyakran Hysejn Vrioni (nevének ejtése hysɛn vɾiɔni; Berat, 1881Tirana, 1944. október 12.)[1] albán politikus. Amet Zogu politikájának támogatójaként 1921–1922-ben Albánia igazságügyi minisztere volt, 1925–1927-ben, majd 1931–1932-ben pedig a külügyi tárcát vezette.

Életútja

[szerkesztés]

1881-ben született Berat városában a legnagyobb helyi földbirtokos család sarjaként, Aziz Vrioni (1859–1919) politikus fiaként. Öccse Iliaz Vrioni (1882–1932) később szintén politikus, Albánia többszörös miniszterelnöke lett.[2]

1904-ben szerezte meg oklevelét a konstantinápolyi Mekteb-i Mülkiye közigazgatási főiskolán. 1904-től 1908-ig a nagyvezíri hivatalban dolgozott tanácsosként, 1908-tól 1912-ig pedig Tirana kajmakámja volt. 1912 szeptemberében luroszi(wd) alprefektussá nevezték ki, de az egy hónappal később kitört első Balkán-háborúban bevonuló görög csapatok elől Albániába menekült.[3] 1914. február 21-én tagja volt annak az Esat Toptani vezette koronaküldöttségnek, amely az albán trónt felajánlotta a nagyhatalmak által az Albán Fejedelemség uralkodójául kijelölt Wilhelm zu Wied hercegnek.[4]

1920-tól 1939-ig az albán nemzetgyűlés képviselője volt, 1921-től a haladó párti frakció sorait erősítette, 1927-től 1931-ig pedig a nemzetgyűlés alelnöki tisztét is betöltötte.[5] Sylejman Delvina 1920. május 27-én kinevezte kormányának tárcanélküli miniszterévé, egyúttal igazságügyiminiszter-helyettesként is tevékenykedett.[6] Xhafer Ypi 1921. december 24-e és 1922. december 2-a között hivatalban lévő kormányában Vrionit bízták meg az igazságügyi minisztérium vezetésével, majd az ezt követően Amet Zogu vezetésével 1922. december 5-én felállt kabinetben is folytatta a tárca vezetését 1923. május 12-éig.[7] A Zogut a hatalomból félresöprő 1924-es júniusi forradalom győzelme után Vrioni elhagyta az országot, és csak 1924 decemberében tért vissza, miután Zogu restaurálta a hatalmát.[8]

A köztársasági években(wd) 1925. október 23-ától 1927. február 10-éig Vrioni irányította a külügyi tárcát. Minisztersége alatt kötötte meg Olaszország és Albánia az első tiranai paktumot, hivatalosan „barátsági és biztonsági államközi szerződést”, amely hosszú távon Albánia olasz gyarmatosításához vezetett. Vrioni aktívan részt vett az egyeztetésekben, majd 1926. november 27-én albán részről ő írta alá az egyezséget.[9] Bernd Jürgen Fischer(wd) történészi értékelése szerint Vrioni jelentéktelen, diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező, gyenge és felkészületlen politikus volt, aki saját szuverén döntések nélkül vakon követte felettesei utasításait.[10] Ennek ellenére Pandeli Evangjeli 1931. április 20-a és 1932. december 7-e között működő harmadik kormányában ismét lehetőséget kapott a külügyek vezetésére.[11]

A második világháború végóráiban, 1944. október 12-én halt meg Tiranában.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dervishi 2012 :252.
  2. Dervishi 2012 :252.; Fischer 2012 :106.; Elsie 2013 :475.
  3. Dervishi 2012 :252. • Bakiu 2014 :144. szerint Vrioni csak 1909 júliusában vette fel kajmakámi hivatalát Tiranában.
  4. Dervishi 2012 :252.; Elsie 2013 :475.
  5. Dervishi 2012 :252.
  6. Dervishi 2012 :11., 252.
  7. Dervishi 2012 :15–16., 252.; Elsie 2013 :475. • Pearson 2004 :206.
  8. Dervishi 2012 :252.
  9. Pearson 2004 :262.; Dervishi 2012 :20., 252.; Fischer 2012 :97–98.; Elsie 2013 :475. • Pearson 2004 :252. tévesen 1925. szeptember 28-ára teszi Vrioni külügyminiszteri kinevezését, de levéltári adatok alapján ekkor még ügyvivőként Milto Tutulani vezette a tárcát, vö. Dervishi 2012 :252.
  10. Fischer 2012 :106., 239.
  11. Pearson 2004 :328., 343.; Dervishi 2012 :22., 252.; Elsie 2013 :475.

Források

[szerkesztés]
  • Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
  • Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137