Hydnoroideae

Hydnoroidea
Hydnora esculenta virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Magnoliidae Rend: Borsvirágúak (Piperales) Család: Farkasalmafélék (Aristolochiaceae) Alcsalád: Hydnoroidea Walp., 1852
Típusnemzetség
Hydnora Thunb., 1775
Szinonimák
Hydnoraceae (érvénytelen családnév)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hydnoroidea témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hydnoroidea témájú kategóriát.

Prosopanche americana virága

A Hydnoroidea a borsvirágúak (Piperales) rendjébe sorolt farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjának egyik alcsaládja két nemzetséggel. Sokáig Hydnoraceae néven önálló családnak tekintették és az óriásvirágúak (Rafflesiales) rendjébe sorolták. Ez a rend parafiletikusnak bizonyult, és három családját különböző rendekbe sorolták át.

Származásuk, elterjedésük

A névadó Hydnora nemzetség fajai Afrika trópusi részén és attól délre, valamint az Arab-félszigeten és Madagaszkáron élnek. A Prosopanche nemzetség Dél-Amerikában, konkrétan Paraguayban és Argentínában terjedt el.

Megjelenésük, felépítésük

Vegetatív szerveik szélsőségesen redukáltak: nincs levelük (még pikkellyé redukált formában se). Száruk egy föld alatti, rizomatoidnak (azaz rizómára hasonlítónak) nevezett szervvé módosult; ebből nyúlnak a gazdanövénybe a gyökárszerű nyúlványok. A föld felszíne fölé csak nagy, négyszirmú virága emelkedik; a kétivarú virágok többnyire élénk színűek.

Életmódjuk, termőhelyük

Olyan endoparaziták, amelyek más növények gyökerein élősködnek — a Hydnora fajok főleg a

• pillangósvirágúakon (Fabaceae)
• akáciákon (Acacia) és
• kutyatejféléken (Euphorbiaceae);

a Prosopanche fajok a mimózaformák (Mimosoideae) alcsaládjába sorolt aszályfa (Prosopis) nemzetségen; tudományos nevüket is erről kapták..

Nem tartalmaznak klorofillt, tehát nem is fotoszintetizálnak; minden tápanyagot a gazdanövénytől szívnak el. A fejlődő bimbó a föld színe fölé emelkedik, és ott nyílik. A virágokat bogarak porozzák be.

Egyes fajaik hőtermelők.

Források

• Nádori Attila et al. (szerk.), 2007: Britannica Hungarica XIX. kötet. Lexikon Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 06 2350 6 p. 355–356.