Humiliátusok
| Humiliátusok | |
 | |
| Alapítva | 12. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Humiliátusok témájú médiaállományokat. | |
A humiliátusok vagy humiliáták (latin: humiliati = "alázatosak") egy középkori keresztény vezeklő spirituális mozgalom volt, amely a katolikus klérus laza szokásaival és hivalkodásával szemben jött létre. Nevüket onnan kapták, hogy festetlen, nyers gyapjúruhát hordtak. Eredetileg laikus mozgalom volt, követői Észak-Itáliában, Lombardiában és Piemontban éltek. Krisztus követésében az egyszerű és alázatos életet életet tartották szem előtt, iránymutatásként a Biblia evangéliumait követték.
Történet
[szerkesztés]Először Lombardiában jelentek meg a 12. század második felében.[1] Eredetük homályos, de úgy tűnik, hogy összefügg az akkoriban uralkodó vágyakkal, hogy visszatérjenek az ősi egyház tisztaságához.[1]
Bűnbánó szigorukkal kitűntek, gyakran böjtöltek, keveset beszéltek, nem voltak hajlandók fegyvert viselni, és nyilvánosan prédikáltak az egyházi visszaélések ellen.[1] Az asszonyok beteg szegényeket ápoltak, különösen a leprásokat, míg a férfiak a szociális és polgári ügyekkel foglalkoztak, a munkanélkülieknek munkát adtak, szakmai egyesületeket hoztak létre, és a rászorulókat segítették.[1]
A katolikus egyházzal való összeütközésük elsősorban a prédikációjuk gyakorlása miatt történt, amely csak a papok számára volt engedélyezett. Amikor a papság elleni támadásaik túl erőssé váltak, III. Sándor pápa megtiltotta nekik, hogy nyilvánosan prédikáljanak (1179), de ők megtagadták ezt az engedelmességet.[1]
III. Luciusz pápa más keresztény mozgalmakkal együtt (valdensek, katharok) őket is eretnekeknek nyilvánította,[2] és kiközösítette őket.[1] A mozgalom azonban tovább virágzott, különösen a milánói térségben.
III. Ince a követőit szerzetesrendbe, a humiliátusok rendjébe szervezte,[3] de el kellett fogadniuk az egyház által előírt szabályokat, amelyek nagymértékben korlátozták a prédikációhoz való jogukat. Sok követőjük ekkor elfordult a közösségtől, és csatlakozott a valdensekhez.
A 14. században a rend férfi ágát elválasztották a női ágától, és mindkét ág elfogadta a bencés-szabályzatot. A rendet férfi ágát 1571-ben V. Piusz megszüntette, de női águk Olaszországban mind a mai napig létezik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Humiliati | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 13.)
- ↑ Gergely Jenő: A pápaság története, 122. o.
- ↑ Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán: Eretnekmozgalmak s a velük kapcsolatos egyházpolitika
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Humiliaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Umiliati című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
