Hudovernig Károly
| Hudovernig Károly | |
 | |
| Született | 1873. szeptember 12.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1928. június 19. (54 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1897) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (43-1-74)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hudovernig Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hudovernig Károly, Hudovernig Károly György (Budapest, 1873. szeptember 12. – Budapest, 1928. június 19.[4][5]) magyar orvos, ideg- és elmegyógyász, kórházigazgató.
Életpályája
[szerkesztés]1897-ben a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett. 1897–1908 között tanársegéd volt a budapesti tudományegyetem Orvostudományi Kar Elmekórtani Klinika egyetemi tanársegéde, 1907–1928 között magántanára volt. 1907-ben az elmekórtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett. 1908–1913 között a budapesti János Kórház Elmebeteg Osztályának osztályvezető főorvosa volt. 1913–1928 között a Duna jobb parti elmebeteg-kórházak kórházigazgató-főorvosa volt.
Munkássága
[szerkesztés]Idegi anatómiával, az idegrendszer kóros elváltozásainak vizsgálatával, ritka idegrendszeri kórképek diagnosztikai problémáival, a különböző elmebetegségek diagnosztikai és terápiai kérdéseivel foglalkozott. Alapvetően új megállapításokat tett a skizofrénia, a neuroszifilisz és az alkoholos elmezavarokkal kapcsolatban.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (43-1-74).[6] Sírfelirata: „Siratunk és áldunk, Te voltál a legjobb!”[7]
Családja
[szerkesztés]Szülei: Hudovernig Károly (1846–1898) honvédszázados[8] és Rubner Hermina (1852–1902)[9] voltak. Felesége, Reuss Berta volt. Három gyermekük született: Hudovernig Dezső (1895–1967) orvos, Hudovernig László (1904–1950) jogász és Margitay Józsefné Hudovernig Nusi (Anna).
Művei
[szerkesztés]- A circurális elmezavarról (Budapest, 1899)
- Az agykéreg idegsejtjeinek elhelyezéséről (Magyar Orvosi Archivum, 1900)
- Kimutatás az elme- és idegkórtani ambulanciánk 1900. évi működéséről (Orvosi Hetilap, 1901. 7.)
- Adat a chorea minor kórbonctanához (Magyar Orvosi Archivum, 1902)
- Kimutatás a klinika nyilvános rendelésének 1901. évi működéséről, casuisticával kapcsolatban (Orvosi Hetilap, 1902. 25.)
- Két új elektród és alkalmazásuk (Budapesti Orvosi Ujság Tudományos Közleményei, 1903)
- Carcinoma oesophagi folytán keletkezett górcsői változások a nervus vagus magvában. Előzetes közlemény (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1903. 1.)
- A kóros óriásnövésről (Pétzy-Popovics Urossal; Orvosi Hetilap, 1903. 25.)
- A hemiplagia infantilisnél fellépő izomsorvadásokról két ritkább kóroktani eset kapcsán (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1904. 2.)
- Az ún. supraorbitalis reflex és annak lényege (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1904. 3.)
- A tertiaer lues viszonya a tabes dorsalis és a paralysis progressivához. Hudovernig Károly előadása a III. Országos Elmeorvosi Értekezleten, 1904. október 23-án (Guszman Józseffel; Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1904. 4.)
- A Basedow-kór organotherápiájához (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1905. 1.)
- A gigantismus-eset kétéves fejlődése. Adat a csontosodás tanához. Hudovernig Károly előadása a Budapesti Királyi Orvosegyesület Elme- és Idegkórtani Szakosztályában, 1905. március 13-án. (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1905. 3.)
- Diplegia facialis rheumatica gyógyult esete. Hudovernig Károly előadása a Budapesti Királyi Orvosegyesület Elme- és Idegkórtani Szakosztályában, 1905. október 16-án (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1905. 4.)
- A methylotropinum bromatum alkalmazása az idegrendszer megbetegedéseinél (Orvosi Hetilap, 1906)
- Az 1906. évi okt. hó 29-én és 30-án Budapesten tartott IV. országos elmeorvosi értekezlet munkálatai (Budapest, 1907)
- Adatok az agyidegmagvaknak finomabb bonctanához és localisatiójához. Nervus hypoglossus, nervus vagus és nervus facialis (Orvosi Hetilap, 1907 és külön: Budapest, 1907)
- A facialisbénulás jelentősége ideg- és elmekórtani szempontból. Hudovernig Károly magántanári próbaelőadása 1907. június 26-án. (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1907. 4.)
- Therapiás kísérletek az Enesollal tabesnél és paralysisnél (Orvosi Hetilap. Elme- és idegkórtan, 1908. 4.)
- Az 1909. év aug. hó 28-án Budapesten tartott V. országos elmeorvosi értekezlet munkálatai (Budapest, 1910)
- Az 1911. év okt. hó 29-én és 30-án Budapesten tartott VI. országos elmeorvosi értekezlet munkálatai (Budapest, 1912)
- Az Arsotonin mint vérképző és idegerősítő gyógyszer (Orvosi Hetilap, 1916)
- A háború hatása az emberek és néptömegek psychéjére (Természettudományi Közlöny, 1920)
- Forel Ágoston: A hypnotismus vagy suggestio és a psychotherapia. A 9. kiadás után fordította: Sztrokay Kálmán (előszó, Budapest, 1921)
- Schrizophenia periodica ritkább esetei (Gyógyászat, 1927)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06637.htm, Hudovernig Károly, 2017. október 9.
- ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. december 30., PIM58748
- ↑ https://temeto.envimap.hu/content/photos_normal/fiumei/c8/02/ad/f8-0841-e300-fd2a-7a882fa3d390.jpg
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IV. ker. állami halotti akv. 1030/1928. folyószám alatt.
- ↑ Budapesti Negyed 25. (1999/3)
- ↑ Sírja a Fiumei Úti Sírkertben
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8