Ugrás a tartalomhoz

Huccijasz tappaszandai herceg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A CTH#661-es tábla 18/g jelű töredéke. Az utolsó sorban olvasható: DIŠḫu-uz-zi/ze-ya LU2 URUḫa-ak-mi/mé-ša tiš GUD tiš UDU MAŠ […] TUG2, azaz mHuccijasznak, a hakpiszinak egy ökör, egy áldozati bárány (… és) ruha
áldozati jegyzék, Vorderasiatisches Museum, Berlin

Huccijasz (hettita nyelven Ḫuzziyaš, 𒁹𒄷𒍖𒍣𒄿𒀀𒀸 mḫu-uz-zi/ze-i̯a[-aš]) tappaszandai herceg a korai Hettita Birodalom tisztviselője, I. Hattuszilisz legidősebb fia. Kegyvesztéséig kijelölt trónörökös. Talán Hakpisz hercege is, amit a CTH#661 („Hettita királylista”) valószínűsít.

A Hettita Birodalomban már a korai időszaktól, valószínűleg éppen I. Hattuszilisz idejétől szokás volt, hogy a királyi hercegek önálló territóriumokat kaptak. Ez a rendszer az állam szempontjából két okból is hatékonynak bizonyult: egyfelől a hercegek megtanulták a kormányzás művészetét, másfelől a hűségük is erősebb volt általában, mint bármely más származású kormányzóké. Huccijasz Tappaszanda városát és annak környékét kapta erre a célra.

A történet egyetlen forrásból, Hattuszilisz végrendeletéből (CTH#6) ismert, mind a hercegre, mind a hercegségére vonatkozó információk innen származnak. Címe ebben: ]×-ma-an mḫu-uz-zi-ya-an LUGAL-ša-an [A]?-[NA] URUtap-pa-aš-ša-an-da. Érdekessége a LUGAL szó használata, amely általában szuverén uralkodó címe. Másképp olvasva viszont: [a-ut-te-en DUMU-la]-ma-an mḪu-uz-zi-ya-an LUGAL-ša-an A-NA URUtap-pa-aš-ša-an-da, azaz „nézzétek fiamat, Huccijaszt, én a király Tappaszanda felett úrrá tettem.”[1]

A dokumentum szerint Huccijasz egy elutasított adócsökkentési kérelem után fellázadt atyja ellen, hadba vonultak Hattuszilisszel szemben. A lázadást Hattuszilisz leverte, Huccijaszt az uralkodó leváltotta és a várost lerombolták. Huccijasz további sorsa ismeretlen.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Stipich Béla fordítása

Források

[szerkesztés]
  • Pécsi Tudományegyetem: Kutatási füzetek 13., 2008. ISBN 978-963-642-271-4 Stipich Béla: „... Apámnál nem vagyok jó...”
  • Alberto Bernabé, Juan Antonio Álvarez-Pedrosa: Historia y leyes de los Hititas: textos del Imperio Antiguo. el Código, Ediciones Akal, S.A. 2000. ISBN 84-460-1123-9
  • Massimo Forlanini: An Attempt at Reconstructing the Branches of the Hittite Royal Family of the Early Kingdom Period, in StBoT51, Yoram Cohen (szerk.): Pax Hethitica: studies on the Hittites and their neighbours in honour of Itamar Singer (2010) ISBN 978-3-447-06119-3 123–125. old.
  • Margalit Finkelberg: Greeks and Pre-Greeks, Tel-Aviv University, 2006. ISBN 9780511482762

További információk

[szerkesztés]
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap