Hosszúfarkú erdeinimfa
Hosszúfarkú erdeinimfa | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Thalurania watertonii (Bourcier, 1847) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú erdeinimfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú erdeinimfa témájú kategóriát. |
A hosszúfarkú erdeinimfa (Thalurania watertonii) a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Jules Bourcier francia ornitológus írta le 1847-ben, a Trochilus nembe Trochilus Watertonii néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Brazília keleti részén, az Atlanti-óceán partvidékén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övezetben lévő síkvidéki esőerdők és száraz szavannák, valamint másodlagos erdők, városi környezetek és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 13 centiméter.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Nektárral táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 2 500 példány alatti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 6.)