Ugrás a tartalomhoz

Horn Zoltán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horn Zoltán
Született1900. szeptember 2.[1]
Márkfalva[1]
Elhunyt1970. augusztus 17. (69 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaErős Anna
(h. 1929–1970)
GyermekeiHorn András
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • endokrinológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1926)
SírhelyeMegyeri temető (65. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Horn Zoltán (Márkfalva, 1900. szeptember 2.Budapest, 1970. augusztus 17.) orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1955), Horn András (1934–2021) irodalomtörténész, esztéta apja.

Élete

[szerkesztés]

Horn József (1878–1938) vegyesárukereskedő és Klein Rozália (1879–1937) fiaként született. A Besztercebányai Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett.[2] Tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta, ahol 1926-ban általános orvosi oklevelet szerzett. Hallgatóként az egyetem Gyógyszertani Intézetének gyakornoka, majd 1927 és 1933 között tanársegédje volt. 1933-ban belgyógyász szakorvosi vizsgát tett. Ezt követően az újpesti Károlyi Sándor Alapítványi Közkórház, illetve a Károlyi Kórház és az Árpád Kórház Egyesített Laboratóriuma osztályvezető főorvosa volt haláláig. Időközben (1946–1951) a budapesti Baleseti Kórház, valamint az Országos Traumatológiai Intézet Laboratóriumának osztályvezető főorvosa volt. 1945-ben Az anyagcsere betegségek kórélettana és pharmakotherapiája című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1945 és 1948 között a Pécsi Tudományegyetem, majd 1948 és 1952 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem magántanára volt. Közel négy évtizeden át töltötte be az Endokrinológiai Társaság Diabetes Szekciójának alelnöki tisztségét.

Házastársa Erős Anna (1904–1983) gyermek-idegszakorvos volt, Erős Jeremiás Jenő tanító és Kis Jolán lánya, akit 1929. február 11-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[3]

Sírja a Megyeri temetőben (65. parcella)

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A tápanyagok ún. specifikus dynamiás hatásáról. Mansfeld Gézával. (Orvosi Hetilap, 1927)
  • Digitaliswertbestimmung am Froschkerzsinus (Archiv für experimentelle Pathologie und Pharmakologie, 1929)
  • Über die sogenannte spezifisch-dynamische Wirkung der Nahrungstoffe. 1–5. Mansfeld Gézával és Ónody Györggyel. (Biochemische Zeitschrift, 1929–1932)
  • Vénygyűjtemény az orvosi gyakorlat számára. Összeállította: Mansfeld Gézával. (Budapest, 1933)
  • Die lokale Anwendung des A-vitamins in der Wundebehandlung (Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1934)
  • A cukorbaj mint társadalomegészségügyi kérdés (Duna–Tisza közi Gyakorló Orvos Közlönye, 1937)
  • A kettős cukorterhelési vizsgálatról (Gyógyászat, 1938)
  • A hosszú hatástartamú zink-protamin-insulinról (Orvosi Hetilap, 1938, 13.)
  • A cukorbaj (Jó Egészség, 1938)
  • A sebészeti betegséggel szövődött cukorbaj kezelése (Orvosi Hetilap, 1939, 13.)
  • A hosszú hatástartalmú insulinkészítményekről (Gyógyászat, 1939)
  • Az epeműtétek szerepe a cukorbetegség kezelésében. Sándor Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1940. 45.)
  • A cukorbaj kórisméje és kezelésének újabb irányelvei. Monográfia. (Budapest, 1942)
  • A vér alvadásgátló anyagairól. Borsodi Lóránttal. (Orvosi Hetilap, 1948. 3–4.)
  • A heparin és dicumarin hatásmódjáról (Orvosi Hetilap, 1949. 17.)
  • A cukorbeteggondozásról (Orvosok Lapja, 1949)
  • Mansfeld Géza (Orvosi Hetilap, 1950. 6.)
  • Icterusos betegek K-vitamin terhelése. Gottsegen Györggyel és Cs. Háry Margittal. (Orvosi Hetilap, 1950. 35.)
  • A vérsavó alvadásgátló tényezője. Altmann Oszkárral és Kovács Ervinnel. – A thrombin inaktiválás sebességét befolyásoló tényezőkről. Altmann Oszkárral és Kovács Ervinnel. (Orvosi Hetilap, 1950. 39.)
  • A coagulogramm jelentősége a thrombosis diagnosztikájában. Altmann Oszkárral és Kovács Ervinnel. (Orvosi Hetilap, 1951. 15.)
  • A dikumarin kérdésről. Altmann Oszkárral és Kovács Ervinnel. (Orvosi Hetilap, 1953. 23.)
  • Az E-vitamin hatása a szénhidrát-anyagcserére. Altmann Oszkárral és Bogsch Szonjával. (Orvosi Hetilap, 1953. 33.)
  • A visszérthrombosis gyakorlati kérdései. Lazarits Jenővel. (Orvosi Hetilap, 1956. 38.)
  • Largactilkezelés kapcsán fellépett diabetesről. Böszörményi Zoltánnal, Dér Piroskával, Brunecker Györgyivel és Alánt Oszkárral. (Orvosi Hetilap, 1957. 29.)
  • A radiojód jelentősége a pajzsmirigy megbetegedéseinek kórismézésében (Orvosi Hetilap, 1958. 46.)
  • A postthrombotikus oedemák kezelése panthesinnel és hyderginnel. Alánt Oszkárral és Lazarits Jenővel. (Orvosi Hetilap, 1959. 2.)
  • Adatok a peroralis antidiabetikumok hatásmechanizmusához. Horváth Nándorral és Palkovits Miklóssal. (Orvosi Hetilap, 1961. 12.)
  • A pajzsmirigybetegségek radiojód-diagnosztikai problémái. Többekkel. (Magyar Radiológia, 1962)
  • A heparin therápiás értékelése (A Kőbányai Gyógyszergyár kiadványa. Budapest, 1962)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Érdemes orvos (1953)[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]