Ugrás a tartalomhoz

Gottsegen György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gottsegen György
Született1906. június 18.[1]
Budapest
Elhunyt1965. május 7. (58 évesen)
Dubrovnik
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaErdély Edit
(h. 1934–1963)
SzüleiGyőri Ákos
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • kardiológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBécsi Egyetem (–1929, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (43/2-1-14)[2][3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Gottsegen György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gottsegen György (Budapest, Terézváros, 1906. június 18.[4]Dubrovnik, Jugoszlávia, 1965. május 7.)[5] magyar orvos, belgyógyász, az Országos Kardiológiai Intézet alapítója.

Életpályája

[szerkesztés]

Gottsegen Ákos[6] (1881–1958) ügyvéd és Russnyák Zsófia (1882–1946) fia.[7] Tanulmányait Párizsban és Bécsben végezte, oklevelet 1929 februárjában az osztrák fővárosban szerzett. A helyi Wenkebach klinikán (belgyógyászati klinika) helyezkedett el, később Darmstadt és Ratibor városi közkórházainak belosztályain is dolgozott külföldi asszisztensként. 1931 és 1944 között a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában folytatta tevékenységét, ahol előbb segéd-, majd alorvos és végül tudományos munkatárs lett. 1934-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen honosíttatta diplomáját. A második világháború alatt két alkalommal munkaszolgálatra hívták be. 1945-ben az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) orvosigazgatója lett, 1950-től kezdve a Szent Imre (Tétényi úti), majd 1952-től 1957-ig a Szent István Kórház belgyógyászati osztályát vezette. 1947-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett.

1957-ben a szűkös anyagi körülmények ellenére közbenjárásának köszönhetően megalakult az Országos Kardiológiai Intézet, amelynek haláláig igazgatója volt. Az új intézményben az első szívműtétet 1957 decemberében végezték. 1959-től egyetemi tanár, 1962-től az orvostudományok doktora. Egy külföldi konferencián, Dubrovnikban hunyt el 1965-ben.

Tudományos munkássága főleg a szív és vérkeringés betegségeit, a vesebajosok haematológiai elváltozásait és a tüdő oedéma kutatását érintette. Tiszteletbeli tagja volt a Nemzetközi Kardiológiai Társaságnak és az Olasz Kardiológiai Társaságnak.

Felesége Erdély Edit (1908–1963) tanár volt, Erdély Zsigmond és Halpert Gabriella lánya, akit 1934. november 25-én Budapesten vett nőül.[8]

Publikációi

[szerkesztés]
  • A szívbetegségek vizsgálatáról és kezeléséről (Budapest, 1929)
  • Meglepetések penicilinkezelés során (Budapest, 1947)
  • Vitálkapacitás-meghatározások klinikai jelentőségéről (Budapest, 1948)
  • Légzési vizsgálatok balszívelégtelenségben és bronchospastikus állapotokban (Budapest, 1951)
  • Tüdőgyulladások a felnőttkorban (Budapest, 1951)
  • Prüfung der Wirksamkeit von Strophanthin-Präparaten an Herzkranken (Budapest, 1954)
  • A WPW-jelenség keletkezésének mechanizmusáról. Bodrogi Györggyel. (Budapest, 1960)
  • Szívbetegségek (Budapest, 1961)
  • A funkcionális aortabillentyű-elégtelenségről. Romoda Tiborral. (Budapest, 1961)
  • Életkor és pangás hatása a máj és lép distensibilitására. Hollósi Katalinnal és Kálmán Péterrel. (Budapest, 1961)
  • 1:1 átvezetésű pitvarlebegés Wenckebach-periódusokkal csecsemőkorban. Záborszky Bélával. (Budapest, 1962)
  • A Fallot-tetralogia nem cyanotikus formájáról. Záborszky Bélával. (Budapest, 1962)
  • Szívkatheterezés kiváltotta pitvari tachykardia blokkal. Romoda Tiborral. (Budapest, 1962)
  • Adatok a dekompenzált cor pulmonale diagnosztikájához. Kellner Mariannával és Török Eszterrel. (Budapest, 1962)
  • Psychogen kamraremegés. Török Eszterrel. (Budapest, 1963)
  • A chinidin cardiotoxikus hatásának kivédése isopropylnoradrenalinnal. Östör Erikával. (Budapest, 1963)
  • A légzés betegségei (Budapest, 1966)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Köztársasági Érdemérem arany fokozata (1948)

Emlékezete

[szerkesztés]
  • 1997-től nevét viseli a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
  • Gottsegen György Alapítvány az Országos Kardiológiai Intézetért

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]