Ugrás a tartalomhoz

Horace Heidt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horace Heidt
1937
1937
Életrajzi adatok
Született1901. május 21.[1][2][3]
Alameda
Elhunyt1986. december 1. (85 évesen)[1][2][3]
Del Mar
SírhelyForest Lawn Memorial Park
GyermekeiPatricia Heidt Ritchie
Sadra Janet Yeaton Heidt
SzüleiJohn William Heidt
Mary Elizabeth Murray Heidt
Iskolái
Pályafutás
Hangszerzongora
Díjakcsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Tevékenység
KiadókBrunswick Records
A Wikimédia Commons tartalmaz Horace Heidt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Horace Heidt, (Alameda, 1901. május 21. – Del Mar, 1986. december 1.) amerikai zongorista, big band karmester, radiós és televíziós személyiség. Az 1930-as, -40-es években az Amerikai Egyesült Államok egyik legsikeresebb tánczenekarát vezette.

Pályafutása

[szerkesztés]

Horace Heidt a Berkeley Egyetemen tanult. Profi futballista szeretett volna lenni, de megsérült a háta. 1923-ban tánczenekart alapított, amely az 1920-as években vaudeville-ekkel turnézott Amerikában és Európában is. A zenekar feloszlása után 1932-ben új zenekart alapított „Horace Heidt and his Brigadiers” néven, amelynek saját rádióműsora is volt a chicagói Drake Theater in Chicagoban 1936-ban. A zenekar véletlenszerű kiválsztással készpénzt osztott a közönségnek, ami rendkívül népszerűvé tette őket. A „Pot o’ Gold” című programjukból filmet készítettek Heidttel 1941-ben. A „Pot o' Gold” című filmet George Marshall rendezte, James Stewart és Paulette Goddard voltak a főszereplői.

A swing sikere Heidtet is lenyűgözte, és megpróbálta növelni a „Horace Heidt and his Musical Knights” nevű zenekarának színvonalát oly módon, hogy olyan zenészeket szerződtetett, mint Bobby Hackett, Irving Fazola, Frank De Vol és Jess Stacy (és a feloszlott Glenn Miller Orchestrából). A zenekar a hangszerelője Bill Finegan és Tex Beneke volt.

Heidt nőket is bevett zenekarába. Az énekesek között szerepelt: a The King Sisters, Larry Cotton, a Donna és a Don Juans (Donna Wood énekesnő). Az 1930-as évek végén és a negyvenes évek elején nagy népszerűségnek örvendett a zenekar. 1937-ben a „Gone with the Wind”, valamint a Ti-Pi-Tin-nel 1938-ban megjelent dal az első számú slágerük volt, 1939-ben pedig a „The Man with the Mandolin” volt a topon. 1941-ben hat slágerük volt a Top 10-ben, a következő évben újabb top 10-es slágerük volt. Az 1947-es „Don't Fence Me In” a 7. helyet érte el.

1945-ben egy heces vita miatt nyugdíjba vonult, és ingatlanbefektetéseinek szentelte magát, amivel a kor egyik leggazdagabb zenekarvezetője lett. 1947-ben visszatért és és rádiós tehetségkutatókban vezette a zenekart. 1950-től a televízióban is szerepelt, 1955-ben a „The Swift Show Wagon” című műsorban. Nem sokkal később visszavonult.

Fia, Horace Heidt Jr. szintén zenekarvezető lett.

Lemezválogatás

[szerkesztés]
  • 1937: Gone with the Wind
  • 1937: Once in a While
  • 1937: Hot Lips
  • 1938: Ti–Pi–Tin
  • 1938: This Can't Be Love
  • 1938: Heigh-Ho
  • 1939: Tomorrow Night
  • 1940: When You Wish upon a Star
  • 1940: The Stars and Stripes Forever
  • 1941: I Don't Want to Set the World on Fire
  • 1941: Mamma
  • 1942: Deep in the Heart of Texas
  • 1943: That Old Black Magic
  • 1945: Don't Fence Me In

Díjak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horace_Heidt&oldid=27170753”