Holly Jenő
| Holly Jenő | |
| Született | 1896. május 10.[1] Stomfa |
| Elhunyt | 1964. április 16. (67 évesen)[1] Budapest |
| Foglalkozása | író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Holly Jenő (Eugen Holly; álnéven Egon Erich Stampf; Stomfa, 1896. május 10.[2] – Budapest, 1964. április 16.)[3][4] költő, író, színműíró, lapszerkesztő.
Élete
[szerkesztés]Holly Károly és Jirászek Antónia fia. Magyar-szlovák családból származott, otthon tanult meg németül és magyarul is. Négy gyermeke volt.
Pozsonyban végezte a középiskolát. Az első világháború alatt a berlini Műszaki Egyetemen tanult. Hazatérte után 1919-től a Volkstimme, és a Korzó hetilap munkatársa.
A pozsonyi Presburger Presse, a Presburger Zeitung, majd 1925-től a Grenzbote, illetve bécsi lapok (Neues Wiener Journal, Neues Wiener Tageblatt) munkatársa. 1935-ben vallomást tett Bazovszky Lajos hazaárulási perében.[5]
Pozsonyi újságírói tevékenységével rendtörvénybe ütköző vétség miatt állt 1932-ben bíróság előtt,[6] illetve egyéb összetűzésekbe is keveredett.[7] Elsősorban csehszlovák államellenes magatartást tanúsító újságíróként tartják számon, magyar és szociális érzékenységét később is megtartotta.
Az első bécsi döntés után Franz Karmasin államtitkár és a Német Párt fél millió koronáért megvásárolta a Grenzbote lapot, és a főszerkesztő Hollyt, illetve további munkatársakat azonnal szabadságolták. A lap új nemzetiszocialista irányvonalat vett.[8] 1939-ben az eperjesi Új Világ munkatársa.[9] 1943-ban a Pester Lloyd munkatársa. A Gestapo egy évig fogolyként tartotta a pozsonyi börtönben, s csak barátai közbenjárására sikerült nehezen szabadulnia. Ezután Budapesten élt.
A második világháború után 1945-ben Budapesten jelentést tett a pozsonyi helyzetről és az ottani magyarüldözésekről a magyar miniszterelnökségnek.[10] Az alapítástól kezdve a Freies Leben szerkesztője volt.[11] Halálát keringési elégtelenség, agyárrögösödés okozta. Óbudán helyezték örök nyugalomra. Felesége Lusztig Jolán volt, akivel 1940-ben Pozsonyban kötött házasságot.
A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. Esterházy János egyik kapcsolattartó bizalmasa volt, börtönben való helyzetéről is ő szolgáltatott információkat.[12]
Elismerései
[szerkesztés]- A Szocialista kultúráért-díj
Művei
[szerkesztés]Előbb magyarul, a két világháború között németül, majd ismét magyarul is közölte írásait.
- 1923 Die Insel der Lüge
- 1924 Ligeti hangulat. In: Uj Auróra
- 1927-ben szlovákiai útleírásait tervezte közölni[13]
- 1927 Im Lande der Kabbalisten, der Religionskämpfe und Hunger
- 1934-ben német nyelvű drámát írt Görgei Artúrról[14]
- 1939 Ének a régi Pozsonyról (a pozsonyi magyar-német sorsközösségségről); Felvidéki Magyar Hírlap 2/53, 21 (1939. március 5.)
- 1956 Lenzgespräch gegenüber der budapester Zitadelle. Freies Leben 3/15, 2 (1956. április 14.)
- Das Schiff des Fiebers. Budapest (verseskötet)
- Der blaue Gott
- Seine Eminenz
Források
[szerkesztés]- Neue Zeitung 8/17, 2 (1964. április 24.)
- ↑ a b halotti anyakönyvi bizonyítvány
- ↑ PIM Névtér szerint tévesen augusztus
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 377/1964. folyószáma alatt.
- ↑ szmit.hu Vö. Népszabadság 1964. április 19.
- ↑ Prágai Magyar Hírlap 14/275, 7. (1935. december 1.)
- ↑ PMH 11/228, 6 (1932. október 6.) "...megnyerte a pert annak dacára, hogy igaza volt."
- ↑ PMH 2/287, 6 (1923. december 19.); PMH 14/18, 6 (1935. január 22.)
- ↑ Felvidéki Magyar Hirlap I/20, 9 (1938. november 29.)
- ↑ Lakatos Éva 1997: Magyar irodalmi folyóiratok. Budapest, 3173.
- ↑ Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
- ↑ 30 Jahre freies Ungarn und die Nationalitäten. In: Deutscher Kalender 1976, 39.
- ↑ Molnár Imre 2008: Sem gyűlölettel, sem erőszakkal...
- ↑ Mi készül Szlovenszkóban? Magyar Hírlap 37/143, 17 (1927. június 26.)
- ↑ PMH 13/218, 32 (1934. december 23.)
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- 1987 Slovenský biografický slovník. Martin, 599.