Hollai Imre
Hollai Imre | |
Született | 1925. január 22. Újpest |
Elhunyt | 2017. november 22. (92 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem Lenin Intézete (–1951) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hollai Imre (Újpest, 1925. június 22. – Budapest, 2017. november 22.[1]) magyar kommunista diplomata, hírszerző tiszt, majd külügyminiszter-helyettes, az ENSZ Közgyűlés elnöke az 1982–83-as ülésszak idején. Ez utóbbi posztot mindeddig (2023) egyetlen magyar diplomataként tölthette be.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]Szülei, Hollai Béla és Putz Emma korán elváltak, apját gyakorlatilag nem is ismerte. Anyjával, három testvérével és mostohaapjával öten éltek egy 8-10 négyzetméteres volt mosókonyhában. Amikor anyja munkanélküli lett, két alkalommal is ideiglenesen állami gondozásba kellett adnia őt, így egy-egy időszakra nevelőszülőkhöz került Jászalsószentgyörgyre illetve Berhidára. Újpestre, családjához visszakerülve kitűnő eredménnyel végezte el a nyolc elemit, majd 1939-ben tanonc lett.[2]
1943-ban szerezte meg a műszerész szakképzettséget, majd ebben a szakmában dolgozott 1949-ig. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1949-ben felvették a Magyar Külügyminisztériumba, ahol rövid ideig diplomáciai futár volt, utána a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nemzetközi kapcsolatok osztályának politikai munkatársa, majd helyettes vezetője lett. 1951-ben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Lenin Intézetét, majd egyéves pártiskolán tanult. Orosz és angol nyelvismeretet szerzett. 1955 és 1960 között beosztott diplomata, majd első beosztott volt Magyarország New York-i állandó ENSZ-képviseletén, egyidejűleg hírszerző tiszt volt.[3]
1960-ban az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője lett. 1964-ben rendkívüli és meghatalmazott nagykövet lett. 1964 és 1970 között az athéni magyar nagykövetséget vezette, egyúttal Ciprusra is akkreditálva volt. Ezután a Külügyminisztériumban lett csoportfőnök, majd külügyminiszter-helyettes (1970-74).[3]
1974-ben a New York-i állandó magyar ENSZ-képviselet vezetője lett nagyköveti rangban, ezt a posztot 1980-ig töltötte be. 1980-ban újra külügyminiszter-helyettes lett, közben az 1982–83-as időszakra megválasztották az ENSZ-közgyűlés elnökének, majd 1984-től újra az athéni nagykövetséget vezette. 1989-ben vonult nyugállományba.[3]
2015. november 25-én, 91. életévében, Hollai Imre nagy érdeklődéssel követett előadást tartott a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaságban, aminek a tiszteletbeli elnöki tisztét is betöltötte. Az ENSZ legnagyobb eredményének értékelte, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja között a megalakulás óta eltelt 70 évben nem volt háború.[4]
Művei
[szerkesztés]2010-ben kötetet jelentetett meg az ENSZ-közgyűlési elnöki poszt eléréséhez vezető útjáról.[5]
Elismerései
[szerkesztés]- Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozat (1951)
- Munka Érdemrend (1955)
- Magyar Szabadság érdemrend bronz fokozat (1957)
- Felszabadulási Jubileumi Érdemérem (1970)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1975)
- Szocialista Magyarországért érdemrend (1983)[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elhunyt Hollai Imre. [2017. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 26.)
- ↑ Hollai 8-29. o.
- ↑ a b c d Gecsényi 187. o.
- ↑ http://jaszitarsasag.hu/?p=318
- ↑ Hollai
Források
[szerkesztés]- ↑ Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6
- ↑ Hollai: Hollai, Imre. Út az elnökséghez. Ad Librum Kiadó (2010). ISBN 978-615-501-456-7