Ugrás a tartalomhoz

Hohenstaufen Anna nikaiai császárné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hohenstaufen Anna

Nikaiai császárné
Άννα του Χοχενστάουφεν
Uralkodási ideje
1244. május/június 1254. október 30.
/november 3./4.
ElődjeLaszkarisz Irén
UtódjaAszen Ilona
Életrajzi adatok
UralkodóházHohenstaufen-ház
Született1229/1230/33/34
Elhunyt1307. április (77 évesen)
Valencia
NyughelyeSzent János templom, Valencia
ÉdesapjaII. (Hohenstaufen) Frigyes német-római császár (1194–1250)
ÉdesanyjaBianca Lancia, Busca őrgrófnője (1200/10–1233/34)
Testvére(i)
HázastársaIII. (Vatatzész) Jóannész nikaiai (bizánci) császár (1192/73–1254)
Gyermekeinem születtek
A Wikimédia Commons tartalmaz Hohenstaufen Anna témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hohenstaufen Anna (1229/1230/33/34Valencia, 1307. április), születési neve: Konstancia, németül: Konstanze von Staufen, spanyolul: Constanza de Hohenstaufen, olaszul: Costanza (Anna) di Staufen, katalánul: Constança Anna d'Hohenstaufen, görögül: Άννα-Κωνσταντία του Χοχενστάουφεν, nikaiai (bizánci) császárné. A Hohenstaufen-házból származott, Manfréd szicíliai király édestestvére.

Élete

[szerkesztés]
Anna császárné síremléke a valenciai Szent János templom Szent Borbála kápolnájában

II. (Hohenstaufen) Frigyes német-római császárnak Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli viszonyából származó lánya.[1] Egy édestestvére született, Manfréd szicíliai király.

1244 májusában vagy júniusában feleségül ment III. (Vatatzész) Ióannész nikaiai (bizánci) császárhoz, ahol ortodox hitre tért, és felvette az Anna nevet, de gyermekei nem születtek. Férje halála után a mostohafia, az új nikaiai (bizánci) császár, II. (Vatatzész) Theodórosz fogságban tartotta. 1261 után VIII. Mikhaél bizánci császár feleségül kérte, de a konstantinápolyi pátriárka nem járult hozzá, hogy a császár házasságát ezért felbontsa. Ezután visszatért hazájába, a Szicíliai Királyságba, és testvére, Manfréd szicíliai király udvarában élt özvegyen. 1266-ban miután a bátyja elesett a franciákkal vívott csatában, és Szicília francia fennhatóság alá került, unokahúgának, Hohenstaufen Konstancia aragóniai trónörökösnének a családjához menekült Aragóniába. Miután unokahúga férje, III. Péter aragóniai király 1276-ban trónra lépett, az özvegy császárné erősen felkarolta a Szicíliai Királyság francia uralom alóli felszabadításának ötletét, és erről meggyőzte egykori kérőjét, VIII. Mikhaél bizánci császárt is, és 1282-ben a szicíliai vecsernye következtében az összefogás eredményeképpen Szicília szigete felszabadult a francia megszállás alól, és önálló királysággá vált. Anna-Konstancia özvegy császárné apácaként élt élete hátralevő részében Valenciában, itt is halt meg 1307 áprilisában, földi maradványai a Szent János templomban nyugszanak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. II. Frigyes császár állítólag Bianca halálos ágyán feleségül vette Biancát, és törvényesítette az ebből a kapcsolatból született gyermekeit, de egyházi áldás nem szentesítette ezt a házasságot, így érvénytelennek számított.

Források

[szerkesztés]
  • Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.

További információk

[szerkesztés]
Előző
Laszkarisz Irén
Nikaiai császárné
1244 – 1254
Következő
Aszen Ilona