Hildesheimi Szent Mihály-templom
|
Ez a templom a világörökség része |
| A hildesheimi Szent Mihály-templom | |
| |
 | |
 | |
| Vallás | |
| Egyházmegye | Hildesheimi egyházmegye |
| Védőszent | Mihály arkangyal |
| Építési adatok | |
| Építése | 1010 |
| Stílus |
|
| Tervezője | Hildesheimi Szent Bernward |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 187bis-001 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III |
| Felvétel éve | 1985 |
| Település | Hildesheim |
| Elhelyezkedése | |
 A hildesheimi Szent Mihály-templom
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 52° 09′ 10″, k. h. 9° 56′ 37″52.152778°N 9.943611°EKoordináták: é. sz. 52° 09′ 10″, k. h. 9° 56′ 37″52.152778°N 9.943611°E | |
 | |
| Az A hildesheimi Szent Mihály-templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A hildesheimi Szent Mihály-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A hildesheimi Szent Mihály-templom korai román stílusú műemlék; a romanika művészetének egyik legjelentősebb lenyomata, különösen a templombelső. 1985 óta a hildesheimi dómmal együtt a világörökség része.
Fekvése és környezete
[szerkesztés]A Szent Mihály-templom a városközpont nyugati szélén helyezkedik el, a Mihály-dombon (németül Michaelishügel). A bejárata a főhajó déli oldalán van. A templom mögött található a kolostorkert, ahová a régi kereszthajón át lehet kijutni. Ugyanitt érhetők el a modern egyházi igazgatási épületek is, például a tartományi szuperintendensi hivatal vagy az egyháztanács. A kelet és dél felé vezető mellékutcákon a városközpontba lehet jutni, nyugatra az Innerste folyó, északra pedig az Andreanum gimnázium található.
Történet
[szerkesztés]
A Szent Mihály-templomot hildesheimi Szent Bernward püspök építtette, 1010-20 között az általa alapított benedekrendi kolostor számára. Saját sírhelyéül a nyugati kriptát jelölte ki és a létesítménynek a „holtakat kísérő” Mihály arkangyal nevet adta. Vitatott, hogy Bernward a hildesheimi dómban található bronzkapukat is a Szent Mihály számára készíttette volna, az viszont biztos, hogy a 19. század óta szintén a dómban található Krisztus-oszlop eredetileg is ide készült. A templomot csak utóda, hildesheimi Szent Gotthárd szentelte fel, 1033-ban. A figyelemre méltó oszlopfőket 1171-90 között faragták. 1193-ban Bernwardot szentté avatták, ebből az alkalomból készültek az angyalos domborművek a kripta bejáratánál (1194–1197), a főhajó festett famennyezete pedig 1230 körül. 1250-ben átépítették a kerengőt, amely a templomot és az apátság régi kolostorkápolnáját kötötte össze. A reformációt követően a Mihály-templomot az evangélikusok kapták meg, a benedekrend azonban a szekularizációig (1803) fennmaradt és a kerengő „kis Mihály-templomát”, illetve a kriptát használhatta istentiszteletre. Utóbbi a mai napig katolikus. A második világháborúban a Mihály-templomot is elpusztították, de 1950-57 között újjáépült.
Leírás
[szerkesztés]
A Szent Mihály az egyik legjelentősebb megmaradt templom a korai román stílusúak közül. Kettős kórusú bazilika, két kereszthajóval és egy-egy négyzetes toronnyal mindegyik oldalon. A kereszthajókat két-két kerek lépcsőtorony szegélyezi. Az egész épület egyenlő nagyságú négyzetek mértani elrendezésén alapul.
Az alaprajz teljes egyensúlyt mutat a keleti és nyugati szárny között. Az apszis és kereszthajó csoportjának ugyanaz a csoport felel meg a nyugati oldalon. A mértékegység a főhajó és a kereszthajó metszéseként kialakult négyzet, ehhez arányosul az egész épületegyüttes. A négy kereszthajó mindegyikénél előfordul egyszer ez a négyzet, a főhajóban háromszor, a nyugati kórusban pedig még egyszer.
A külső részen a függőleges tornyok csoportja és a vízszintes épületrészek (főhajó és kereszthajók) teljes egyensúlyban vannak. Az épület statikus zártságát a két egyenrangú toronycsoport, a kocka alakú piramisfedelű központi tornyok és lépcsőtornyok határozzák meg, amelyek erősen behatárolják a főhajó mozgásterét. Az oldalhajók csúcsíves ablakai a gótika korában keletkeztek.
A belső teret 13. századi festett famennyezet zárja le, amely Jézus nemzetségfáját ábrázolja. A sík falakba köríves ablakokat vágtak. Az árkádokat egy kis párkányzat választja el a faltól. Az oszlopok és pillérek váltakozva követik egymást, anélkül, hogy kiugranának a falból. A keleti és nyugati négyszögeknek a négy oldalát hatalmas körívek emelik ki. Ezeknek egyrészt az a szerepe, hogy áttekinthetővé tegye a tér szerkezetét, másrészt építészeti elemként ezek hordozzák a nehéz tornyokat. A tiszta és masszív térkialakításnak megfelelő az egyes építőelemek dísztelensége is.
A főhajó árkádjait Bernward ötlete alapján építették alsó-szász váltakozó stílusban, ahol négy szögletes pillér váltakozik két-két összekapcsolt kerek támasztóoszloppal. A főhajó háromhajós és három nyerges; a középső hajót famennyezet fedi, míg a két szélső kőboltozatos.
A mai belső tér összhatását az 1965-ben Charles Crodel által készített öt színes kórusablak teremti meg, amelyeken a középkort idéző angyalalakok láthatók.
A Szent Mihályt gyakran nevezik Isten várának. Valóban, az épület várszerű hatást kelt a fekvése, a masszív falai és a védelmező tornyai miatt. Az alapgondolatot talán mégis jobban tükrözi az Isten városa elnevezés. Ugyan a középkori megerősített városok várhoz hasonlítottak, de a városban nem a harcoló-védelmező, hanem a lakó- és közösséget adó funkción volt a hangsúly. A mértani építésmód emlékeztet az Ezékiel könyvében leírt templom méreteire, illetve a János jelenései 21,16-ban szereplő város (az új Jeruzsálem) négyzetes alaprajzára.
Festett famennyezet
[szerkesztés].jpg)
A középhajó 13. századi festett famennyezete egyedülálló az Alpoktól északra.[1] A mérete 27,6 x 8,7 méter és tölgyfa deszkákból áll. A rajzok Jézus nemzetségfáját ábrázolják. A festmény nyolc fő részből áll, melyek mindegyikét két-két emberalak (főleg próféták) szegélyezi. Az első rész a paradicsomot és a bűnbeesést ábrázolja. A második Jesszét mutatja és egy fát, az úgynevezett Jessze-fát. A következő részek ennek a fának a „gyümölcsei”: Dávidot és Izráel más királyait ábrázolják. A hetedik rész Máriát, Jézus anyját mutatja. A nyolcadik rész 1650-ben az egyik torony beomlásakor tönkrement, ezt 1960-ban egy 19. századi minta alapján készült Krisztus-képpel helyettesítették.
Adatok
[szerkesztés]- Teljes hossza: 74,75 m
- A főhajó teljes hossza: 40,01 m
- A kereszthajók teljes szélessége: 11,38 m,
- A kripta hossza: 18,36 m
- A főhajó szélessége: 22,75 m
- A főhajó magassága: 16,70 m
- Falvastagság: 1,63 m
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Johannes Sommer datiert in seinem Buch 1999 ISBN 3-7845-7410-6 die Westchor-Erweiterung und die Deckenmalerei in die Jahre gegen 1200 und begründet dies hauptsächlich damit, dass es nach dem 1204 resignierten Abt Theoderich II. im Kloster keine Persönlichkeit mehr gab, die zu solchen Leistungen fähig gewesen wäre).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Michael (Hildesheim) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- A Szent Mihály-egyházközség honlapja
- A Szent Mihály-templom honlapja Archiválva 2008. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Képek Archiválva 2009. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Világörökség Hildesheimban
