Hertz-féle dipólus
Hertz-féle dipólus nak nevezzük az olyan sugárzó elemet, amelynek l hossza sokkal kisebb λ hullámhossznál . A Hertz féle dipólus egy erősen rövidített antenna , a dipólusok végein kapacitív terhelés. A kapacitív terhelés és a rövidítés olyan mértékű, hogy az antenna teljes hosszán az I antennaáram állandó.[ 1]
Mivel a Hertz-féle dipólus erősen rövidített antenna , így kicsi az antennanyeresége , iránykarakterisztikája kvázi-izotróp jellegű.
A Hertz-féle dipólus antennanyeresége
G
≈
1.5
{\displaystyle G\approx 1.5}
azaz
G
≈
1.76
d
B
{\displaystyle G\approx 1.76dB}
l
<<
λ
⟹
l
<<
λ
4
{\displaystyle l<<\lambda \Longrightarrow l<<{\frac {\lambda }{4}}}
A Hertz-féle dipólus sugárzási terében fellépő mágneses és elektromos vektor összetevői:
E
r
=
Z
0
2
π
I
l
r
2
c
o
s
(
1
+
1
j
β
r
)
{\displaystyle E_{r}={\frac {{\frac {Z_{0}}{2\pi }}Il}{r^{2}}}cos{{\biggl (}1+{\frac {1}{j\beta r}}{\biggr )}}}
E
ϑ
=
Z
0
2
π
I
r
−
1
λ
sin
ϑ
(
1
+
1
j
β
r
−
1
β
2
r
2
)
{\displaystyle E_{\vartheta }={\frac {{\frac {Z_{0}}{2\pi }}I}{r}}-{\frac {1}{\lambda }}\sin \vartheta {\biggl (}1+{\frac {1}{j\beta r}}-{\frac {1}{\beta ^{2}r^{2}}}{\biggr )}}
H
φ
=
j
I
l
2
r
λ
s
i
n
ϑ
(
1
+
1
j
β
r
)
{\displaystyle H_{\varphi }=j{\frac {Il}{2r\lambda }}sin\vartheta {\biggl (}1+{\frac {1}{j\beta r}}{\biggr )}}
Nagy r távolságok esetén az
1
r
2
{\displaystyle {\frac {1}{r^{2}}}}
illetve az
1
r
3
{\displaystyle {\frac {1}{r^{3}}}}
tényezőjű tagok elhanyagolhatóak, úgyhogy a távoltérben:
E
ϑ
=
Z
0
2
π
I
r
−
1
λ
sin
ϑ
{\displaystyle E_{\vartheta }={\frac {{\frac {Z_{0}}{2\pi }}I}{r}}-{\frac {1}{\lambda }}\sin \vartheta }
H
φ
=
j
I
l
2
r
λ
s
i
n
ϑ
=
E
Z
0
{\displaystyle H_{\varphi }=j{\frac {Il}{2r\lambda }}sin\vartheta ={\frac {E}{Z_{0}}}}
ahol
Z
0
=
μ
0
ε
0
=
377
Ω
{\displaystyle Z_{0}={\sqrt {\frac {\mu _{0}}{\varepsilon _{0}}}}=377\Omega }
az üres tér hullámellenállása.
A Hertz-féle dipólus sugárzási ellenállása
R
R
=
80
π
2
(
l
λ
)
2
{\displaystyle R_{R}=80\pi ^{2}{\biggl (}{\frac {l}{\lambda }}{\biggr )}^{2}}
↑ H. Meinke és F. W. Gundlach. Rádiótechnikai kézikönyv . Műszaki Könyvkiadó Budapest (1961)
↑ H. Meinke és F. W. Gundlach. Rádiótechnikai kézikönyv . Műszaki Könyvkiadó Budapest (1961)