Ugrás a tartalomhoz

Herbert Blomstedt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert Blomstedt
Életrajzi adatok
Született1927. július 11. (97 éves)[1][2][3][4][5]
Springfield[6]
Iskolái
  • Uppsalai Egyetem
  • New England Conservatory of Music
  • Royal College of Music in Stockholm
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Díjak
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (2003)
  • A Barátság Csillaga
  • Dannebrog-lovagrend
  • Rolf Schock Prize in Musical Arts (2014)
  • Litteris et Artibus (1979)
  • Léonie Sonnings musikpris (2016)
  • honorary doctor of the University of Gothenburg
  • Brahms-Preis (2017. június 10.)
  • Bach Medal (2011)
  • Dannebrog-rend
  • Ditson Conductor's Award
Tevékenységkarmester
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Blomstedt témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Herbert Thorson Blomstedt (Springfield, Massachusetts, 1927. július 11. – ) svéd karmester. A Stockholmi Királyi Zenei Akadémia tagja, aki az egyik leghosszabb ideje pályán lévő karmester.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Blomstedt massachusettsi Springfieldben született. Szülei svédek voltak, apja adventista lelkész.[7] A család a fiú kétéves[8]/négyéves[9] korában visszatért Svédországba. Édesanyja zongoraleckéket tartott neki, ő pedig a stockholmi Royal College of Musicban vett részt kurzusokon, az Uppsalai Egyetemen pedig általános diplomát szerzett. Kezdettől fogva vonzódott a vezényléshez, ezért Párizsba utazott, hogy Igor Markevitchnél tanulhasson. Zenei látókörének szélesítése érdekében kortárs zenét tanult Darmstadtban, barokk zenét pedig Paul Sachernél a svájci Schola Cantorum Basiliensisben.[9] Tanulmányait ezután a New York-i Juilliard Schoolban Jean Morelnél, a Tanglewood′s Berkshire Music Centerben Leonard Bernsteinnél folytatta. 1953-ban elnyerte a Koussevitzky Karmesteri Díjat, 1955-ben első díjat nyert a Salzburgi Karmesterversenyen.[8][9]

Önálló karmesterként 1954-ben mutatkozott be a Stockholmi Filharmonikus Zenekarnál, és még ebben az évben kinevezték a Norrköpingi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójává, ahol 1961-ig maradt.[8] 1962 és 1968 között az Oslói Filharmonikus Zenekar első karmestere, majd 1967-től 1977-ig a koppenhágai Dán Királyi Zenekar zeneigazgatója volt. 1975-ben meghívták az akkori Német Demokratikus Köztársaság rangos együtteséhez, a Staatskapelle Dresdenhez, zeneigazgatónak. Tíz évig töltötte be ezt a tisztséget, nagy turnékat vezetett az együttes számára a keleti blokkban és azon túl, és számos hangfelvételt készített velük, köztük a Beethoven- és Schubert-szimfóniák teljes ciklusát.[9] 1985-ben – az előző évben letöltött kéthetes vendégkarmesterkedés után – a San Franciscó-i Szimfonikusok (SFS) zeneigazgatója lett, tíz évet töltött el az együttes élén. A zenekar Blomstedt vezetésével kezdte meg éves turnéit az Egyesült Államokban, Európában és Ázsiában, és koncerteztek a salzburgi, az edinburgh-i és a luzerni nagy fesztiválokon. A zenekarral számos díjnyertes (Grand Prix du Disque, Gramophone-díj, Grammy-díj) hangfelvételt készített. Távozása után a zenekar tiszteletbeli karmestere maradt, és évente több koncertet vezényel.[8] 1995-ben visszatért Európába a hamburgi Északnémet Rádió (NDR) Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatójaként, majd 1998–2005 között a Lipcsei Gewandhaus Zenekarnál ugyanazt a posztot töltötte be.[9]

80 éves korán túl is vendégkarmesterként járja a világot, minden vezető szimfonikus zenekar szívesen látja a pulpituson nagy tekintélyű svéd karmestert, köztük a Berlini Filharmonikus Zenekar, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Royal Concertgebouw Orchestra, az Orchestre de Paris, a Philharmonia Orchestra, a Bostoni Szimfonikusok, a Chicagói Szimfonikusok, a Cleveland Orchestra, a Philadelphia Orchestra, a New York-i Filharmonikusok, a Los Angeles-i Filharmonikusok, az Izraeli Philharmonikus Zenekar és az NHK Szimfonikus Zenekar.[10][11] „Meghívnak, és nem mondhatok nemet. Mindannyian a barátaim, és a családnak tűnnek, mert minden évben látom őket” – mondta.[12] Működése eredményeként tiszteletbeli karmestere lett a Lipcsei Gewandhaus Zenekarnak, a japán NHK Szimfonikus Zenekarnak, a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának, valamint a németországi Bambergi Szimfonikusoknak (utóbbit 1982 óta rendszeresen vezényli), 2019 óta a Bécsi Filharmonikusok tiszteletbeli tagja.[8][13]

Magas életkora ellenére sem szándékozik visszavonulni. „A nyugdíjba vonulás nem életkor kérdése. Rugalmasnak kell lenni. … Egyszerűen annyira szeretem a zenét, hogy nem tudom feladni” – nyilatkozta.[12] 95. születésnapi évében adta ki első felvételét a Deutsche Grammophon kiadónál, Schubert két utolsó szimfóniáját rögzítette a Gewandhausorchesterrel.[14] Herbert Blomstedtet 95. születésnapján számos zenekar és zenei szaklap köszöntötte.[15][16] Születésnapi koncertjét a Gewandhaus élén tervezte, de június 26-án, kevéssel a hangverseny előtt elesett, megsérült, és kórházba szállították. A lipcsei „Klassik airleben”-be tervezett szabadtéri hangversenyen Susanna Mälkki ugrott be a helyére.[17][18] A Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekar hírül adta, hogy a karmester felépült, és készen áll a zenekarral a próbákra.[19]

Blomstedt a Stockholmi Királyi Zenei Akadémia tagja, és számos tiszteletbeli doktorátus birtokosa. 1992-ben elnyerte a Columbia Egyetem Ditson-díját az amerikai zene iránti kiemelkedő szolgálatáért. 2001-ben megkapta az osztrák Anton Bruckner-díjat, 2002-ben pedig a dán Carl Nielsen-díjat. Stockholm északi csillagának lovagja és a koppenhágai Dannebrogen lovagja. 2003-ban elnyerte a Német Szövetségi Érdemkeresztet.[8]

Herbert Blomstedt azt a fajta művészt képviseli, akinek szakmai hozzáértése és természetes tekintélye feleslegessé tesz minden külső hangsúlyt. Próbáin, előadásain meg lehet tapasztalni a zene lényegére való összpontosítást, a zenei tények és körülmények megfogalmazásának pontosságát, ahogy azok a partitúrában megjelennek, az esztétikai nézet megvalósításával kapcsolatos kitartást.[13]

A karmester felesége Waltraud Blomstedt, zenetudományi diplomával rendelkező nyelvész volt, aki 2003-ban, 74 éves korában elhunyt Luzernben.[20]

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás a Discogs és az AllMusic nyilvántartása alapján.[21][22]

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1964 Igor Stravinsky: Våroffer Stockholms Filharmoniska Orkester Expo Norr
1967 Hilding Rosenberg: Symphony No. 3 The Stockholm Philharmonic Orchestra His Master's Voice
1975 Carl Nielsen: Clarinet Concerto, Flute Concerto Danish Radio Symphony Orchestra His Master's Voice
1975 Mozart: Konzert für Flöte und Orchester G-dur KV 313, D-dur 314, C-dur 315 Staatskapelle Dresden Eterna
1977 Ludwig van Beethoven: Sinfonie Nr. 3 Es-Dur Op. 55 (Eroica) Staatskapelle Dresden Eterna
1978 Ludwig van Beethoven: Sinfonie Nr. 5 C-moll Op. 67 Staatskapelle Dresden Eterna
1979 Edvard Grieg: Peer Gynt Ausschnitte Taru Valjakka, Edith Thallaug, Rundfunkchor Leipzig, Staatskapelle Dresden Eterna
1981 Schubert: Sinfonie C-dur „Die Große”, Sinfonie H-moll „Die Unvollendete” Staatskapelle Dresden Eterna
1983 Ludwig van Beethoven: Sinfonie Nr.2, Sinfonie Nr.9 Staatskapelle Dresden Eterna
1985 Richard Strauss: Ein Heldenleben Staatskapelle Dresden Denon
1986 Carl Maria von Weber: Konzert für Klarinette Op. 73, Op. 74, Concertino für Klarinette Op. 26 Sabine Meyer, Staatskapelle Dresden His Master's Voice
1988 Hindemith: Mathis der Maler, Symphonic Metamorphosis, Trauermusik San Francisco Symphony Decca
1989 Nielsen: Symphonies 1 & 6 San Francisco Symphony Decca
1991 Beethoven: Symphonies 1 & 3 San Francisco Symphony Decca
1991 Orff: Carmina Burana San Francisco Symphony & Chorus London Records
1993 Mendelssohn: Symphonies 3 „Scottish” & 4 „Italian” San Francisco Symphony Decca
1995 Brahms: Ein Deutsches Requiem Elizabeth Norberg-Schulz, Wolfgang Holzmair, San Francisco Symphony & Chorus Decca
1995 Bartók: Concerto for Orchestra, Kossuth San Francisco Symphony London
1998 Strauss: Also Sprach Zarathustra, Till Eugenspiegel, Tod und Verklärung San Francisco Symphony Decca
1999 Schubert: Symphonies 5 & 8 Staatskapelle Dresden Berlin Classics
2000 Hindemith: Symphonia Serena, Die Harmonie der Welt Gewandhausorchester Leipzig Decca
2006 Anton Bruckner: Sinfonie Nr. 8 C-Moll Gewandhausorchester Leipzig Querstand
2012 Anton Bruckner: Sinfonie Nr. 4 Es-Dur, „Romantische” Gewandhausorchester Leipzig Querstand
2013 Beethoven: Missa Solemnis Simone Schneider, Gerhild Romberger, Richard Croft, Jochen Kupfer, Gewandhaus Orchestra, MDR Radio Choir Querstand
2018 Mozart: Symphonien Nr. 40 & 41 Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunk BR-Klassik
2019 Mahler: Symphony No. 9 in D Major Bamberger Symphoniker Accentus Music
2021 Brahms: Symphony No. 2, Academic Festival Overture Gewandhausorchester PentaTone
2022 Schubert: Symphonies Nos. 8 Unfinished & 9 Great Gewandhausorchester Deutsche Grammophon

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. Boutsko
  8. a b c d e f SFS
  9. a b c d e Manheim
  10. LA Phil
  11. Oron
  12. a b MacMillan
  13. a b KSG
  14. McConnell
  15. GSO
  16. Villella
  17. Leipzig
  18. Lebrecht
  19. Papageno
  20. Kosman
  21. Discogs
  22. Allmusic

Források

[szerkesztés]