Hegyi fehérsávos-keresztespók

Hegyi fehérsávos-keresztespók
	Hím (balra) és nőstény példány
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Pókszabásúak;
Rend:	Pókok;
Család:	Keresztespókfélék;
Nem:	Aculepeira;
Tudományos név
	Aculepeira ceropegia; (Walckenaer, 1802)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hegyi fehérsávos-keresztespók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi fehérsávos-keresztespók témájú médiaállományokat és Hegyi fehérsávos-keresztespók témájú kategóriát.

A hegyi fehérsávos-keresztespók (Aculepeira ceropegia) a keresztespókfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, hegyi réteken, bozótosokban élő pókfaj.

Megjelenése

A hegyi fehérsávos-keresztespók esetében jelentős a nemi dimorfizmus: a hím testhossza 6-8 mm, testalkata karcsú; a nőstényé 13-15 mm és jóval vaskosabb, zömökebb. Világosbarna potrohukat jellegzetes, nagy, fehér, tölgylevélszerű folt és vékony, sötétbarna hálós rajzolat díszíti; oldalán hullámvonalba rendeződő fehér foltok, alsó részén sárga és fehér foltok találhatók. A nőstény potroha tojásdad és előredomborodó, a hímé karcsú ellipszis alakú. A szövőmirigyek nagyok, kiemelkedőek, feketésbarnák. A viszonylag kicsi fejtor felső oldala vörösbarna, szürkés szőrökkel fedett, alsó oldala (sternum) sötétbarna. Csáprágójuk világosbarna. Lábaik világosbarnák, sötétbarna keresztcsíkozással.

Elterjedése

Főleg európai faj, annak déli és középső vidékein gyakori, de megtalálható Oroszország európai felén és Nyugat-Ázsiában is, egészen Iránig. Inkább a hegyvidékeken található meg 2400 m magasságig.

Életmódja

A nyílt, napsütötte, bokros-kórós élőhelyeket kedveli, ahol a bokrok, növényszárak közé szövi hálóját, mintegy egy méter magasan. Nem túl szabályos hálójának közepén sűrűn font, gyapjas fehér szövedék található. A pók általában a háló közepén tartózkodik, jól látható helyen, de veszély esetén vagy esős időben fehér fonalakból szőtt menedékébe húzódik. Ha megzavarják a földre esik és a növényzet között keres búvóhelyet. A veszély elmúltával egy előre elkészített vezetékfonálon visszakapaszkodik a hálójába. Mérge fehérjealapú bénító idegmérgeket tartalmaz, de nem különösebben hatásos, kísérleti úton csótányokba fecskendezve csak bénulást okozott, pusztulást nem. Ha zsákmánya - különböző repülő rovarok, lepkék, legyek vagy akár szöcskék - beleakad a hálóba, a pók ráront, megmarja és mérget juttat belé, gyorsan gubót fon köré, hogy ne menekülhessen, majd belefecskendezi emésztőenzimeit, amelyek a rovar belső szerveit feloldják; a pók ezt fogyasztja el később. Újabb kutatások szerint étrendjében viszonylag nagy arányban (akár negyedrészben is) szerepelnek a hálójába akadó növénypollenek és gombaspórák, amelyeket akkor fogyaszt el, amikor átrendezés közben megeszi a háló fonalait.

Az áttelelő petékből tavasszal kelnek ki a fiatal pókok, amelyek május-júliusra érik el végleges méretüket. A párzásra ősszel kerül sor. A nőstény a petéket tartalmazó gubót valamilyen védett helyen pl. kéregrepedésekben dugja el.