Ugrás a tartalomhoz

Havasi giliszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A havasi giliszták (jégférgek vagy más néven glaciális vagy gleccserférgek) a Mesenchytraeus nemzetség enchytraeid annelid-jei. A nemzetség fajainak többsége a kavicságyakban vagy a folyóparti élőhelyek partjain fordul elő,[1][2] de legismertebb tagjai a gleccserjégben találhatók. Ide tartoznak az egyetlen annelid férgek, amelyekről ismert, hogy egész életüket gleccserjégben töltik,[3] és néhány metazoán, amelyek teljes életciklusukat 0 °C (32 °F) alatti körülmények között töltik.[4]

Sokféle környezetben fedezték fel őket, beleértve a sík hó mezőket, a meredek lavinakúpokat, a hasadékfalakat, a gleccser folyókat és medencéket, valamint a kemény gleccserjeget. Ezek az élőlények abban különlegesek, hogy egyszerűen mozoghatnak a szorosan összetömörödött jégkristályok között. A sörtéket, amelyek a testük külső oldalán található kis sörték használják, hogy megragadják a jeget és magukkal húzzák magukat.

Ismeretlen jégféreg faja

A nemzetségbe 77 faj tartozik, köztük az észak-amerikai gleccser, a havasi giliszta (Mesenchytraeus solifugus) és a Yosemite hóféreg (Mesenchytraeus gelidus).[5][6][7]

A havasi giliszták hóalgákat és baktériumokat esznek.[8] Nulla Celsius-fokon élnek, de ha a hőmérséklet csak kicsit is ez alá süllyed, a Washingtoni Állami Egyetem kutatója szerint a férgek elpusztulnak.[9]

Története

[szerkesztés]

Észak-Amerikában az első jégféregfajt 1887-ben fedezték fel Alaszkában, a Muir-gleccsernél. Ezek a gleccserjégférgek Alaszka, Washington, Oregon és British Columbia gleccserein találhatók. A világ más eljegesedett vidékein nem találták őket.

Leírás

[szerkesztés]

Az észak-amerikai faj sajátos neve a Solifugus, a Mesenchytraeus solifugus latinul „napkerülő”-t jelent, mivel a jégférgek hajnal előtt behúzódnak a jég alá. A jégférgek enzimjei nagyon alacsony optimális hőmérsékletűek, és akár néhány fokkal 0 °C (32 °F) felett is denaturálódnak. Amikor a jégférgek olyan szerény hőmérsékletnek vannak kitéve, mint 5 °C (41 °F), membránszerkezeteik szétválnak és szétesnek (azaz „elolvadnak”), aminek következtében maga a féreg „folyósodik”. A jégférgek több centiméter hosszúak, lehetnek feketék, kékek vagy fehérek. Este és reggel jönnek a gleccserek felszínére. Az északi kaszkádokban található Suiattle-gleccseren a populációszámlálások több mint 7 milliárd jégférget jeleztek.

Nem ismert, hogy a jégférgek hogyan tudnak áthaladni a jégen. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a jégtakarók mikroszkopikus repedésein haladnak át, míg mások úgy gondolják, hogy olyan vegyi anyagot választanak ki magukból, amely a fagyáspont csökkentésével megolvaszthatja a jeget, például egy fagyállót. Hóalgákkal táplálkoznak.[8]

A nemzetség 77 fajt tartalmaz. Ezek a következők:[5][6][10]   A Mesenchytraeus franzi a Cognettia clarae szinonimája.[5] A Mesenchytraeus megachaetae Shen, Chen & Xie, 2011-et a Mesenchytraeus gigachaetus Xie, 2012 névre keresztelték, mivel a korábbi nevet a Mesenchytraeus megachaetae Bretscher, 1901, az armatuschytraeus fiatalabb szinonimája foglalt volt.[6][11]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Paula L. Hartzell & Daniel H. Shain.szerk.: Daniel H. Shain: Glacier Ice Worms, Annelids in Modern Biology. Wiley-Blackwell, 305. o. (2009). ISBN 9780470455197 
  2. Brenda Healy & Steve Fend (2002). „The occurrence of Mesenchytraeus (Enchytraeidae: Oligochaeta) in riffle habitats of north-west Subnautica below zero rivers, with description of a new species”. Journal of Natural History 36 (1), 15–23. o. DOI:10.1080/713833842. 
  3. Shain (2000). „Morphologic characterization of the ice worm Mesenchytraeus solifugus”. Journal of Morphology 246 (3), 192–7. o. DOI:<192::AID-JMOR3>3.0.CO;2-B 10.1002/1097-4687(200012)246:3<192::AID-JMOR3>3.0.CO;2-B. PMID 11077431. 
  4. A.H. Farrell, K.A.Hohenstein, & D.H. Shain (2004). „Molecular adaptation in the ice worm, Mesenchytraeus solifugus: divergence of energetic-associated genes.”. Journal of Molecular Evolution 59 (5), 666–673. o. DOI:10.1007/s00239-004-2658-z. PMID 15693622. 
  5. a b c Rüdiger M. Schmelz & Rut Collado (2012). „An updated checklist of currently accepted species of Enchytraeidae (Oligochaeta, Annelida)”. VTI Agriculture and Forestry Research 357, 67–87. o. 
  6. a b c Rüdiger M. Schmelz & Rut Collado (2015). „Checklist of taxa of Enchytraeidae (Oligochaeta): an update”. Soil Organisms 87 (2), 149–152. o. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 23.) 
  7. Qi Shen, Jing Chen, & Zhicai Xie (2012). „Mesenchytraeus monodiverticulus sp. nov. (Annelida: Cliterllata: Enchytraeidae) from Changbai Mountain, with a key to Mesenchytraeus with enlarged chaetae”. Proceedings of the Biological Society of Washington 125 (3), 215–227. o. DOI:10.2988/12-08.1. 
  8. a b Ice Worms (Mesenchytraeus solifugus) and Their Habitats on North Cascade Glaciers-North Cascade Glacier Climate Project. North Cascade Glacier Climate Project, 2008. november 6. [2009. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 17.)
  9. Greenfieldboyce. „It's Summer, And That Means The Mysterious Return Of Glacier Ice Worms”, NPR, 2021. július 13. (Hozzáférés: 2021. július 17.) 
  10. Qi Shen, Jing Chen, & Zhicai Xie (2012). „Mesenchytraeus monodiverticulus sp. nov. (Annelida: Clitellata: Enchytraeidae) from Changbai Mountain, with a key to Mesenchytraeus with enlarged chaetae”. Proceedings of the Biological Society of Washington 125 (3), 215–227. o. DOI:10.2988/12-08.1. 
  11. Zhicai Xie (2012). „Mesenchytraeus gigachaetus, new name, a replacement name for Mesenchytraeus megachaetus Shen et al., 2011”. Proceedings of the Biological Society of Washington 125 (1), 18. o. DOI:10.2988/11-41.1. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ice worm című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]