Havasi aranyeső
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó példány a szlovéniai Vrata völgyben (Júliai-Alpok)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Laburnum alpinum (Mill.) Bercht. et J.Presl | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
Cytisus alpinus Mill. | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Havasi aranyeső témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi aranyeső témájú médiaállományokat és Havasi aranyeső témájú kategóriát. |
A havasi aranyeső vagy alpesi aranyeső[1] (Laburnum alpinum) a hüvelyesek (Fabales) rendjén belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó aranyeső (Laburnum) nemzetség egyik faja.
Elterjedése
[szerkesztés]Közép- és Dél-Európában őshonos az Alpok mentén a Jura hegységtől Csehországig, illetve a Déli-Alpokon keresztül a Balkán-félszigetig, de a Kárpátok ívén belül nem.[2][3][4]
Magyarországon nem honos, de arborétumokban, botanikus kertekben előfordul.[5]
Alaki jellemzői
[szerkesztés]Kifejletten többnyire 1,5–6 méteresre megnövő cserje vagy kis fa, de egyes példányok – főleg a kultúrában élők – elérhetik akár a 10 méteres magasságot is. Felálló, terebélyes termetű. Kérge sötétszürke-zöldesbarna színű, eleinte sima, később kissé repedezetté válik. Ágai szürkészöldek, kopaszak. Levelei a hosszúhajtásokon váltakozó vagy szórt állásúak, a rövidhajtásokon csomókban állnak; 5–9 cm hosszú levélnyelük kopasz, vagy a nyéltől elálló szőrökkel borított. A levelek ujjasan összetettek, három levélkéből állnak. A levélkék nyél nélküliek (azaz ülők), 3–10 cm hosszúak, 1,5–4,5 cm szélesek, keskeny elliptikus vagy keskeny tojásdad alakúak, válluk ék alakban keskenyedő vagy lekerekített, szélük ép, csúcsuk kissé kihegyezett (néha szálkásan kihegyezett) vagy ritkán tompán végződő. A levélkék színoldalukon zöld-sötétzöld színűek, fényesek, simák (de fiatalon még 0,5–1 mm-es elálló szőrök fedik főleg a levélkék szélét), a fonákoldalukon világos- vagy szürkészöldek és szinte kopaszak, csak alig szőrösek (különösen a főér szokott szőrös lenni). Pálhái nincsenek. Virágai természetesen pillangósak, 1,5–2 cm hosszúak, halványzöld csészéjűek, aranysárga szirmúak, édeskés illatúak és 14–45 cm hosszú, karcsú, végálló, lecsüngő fürtvirágzatot alkotnak. A fürtön nincsenek levelek, a virágzatot alkotó 20–40 virág közül a fürt végén állók nyílnak ki a legkésőbb. A virágok csészéje elálló szőrökkel borított, 5–6 mm hosszú, harang alakú, kissé kétajkú: mindkét csészeajak röviden fogas. A szirmok közül a vitorla kopasz, hosszúsága és szélessége is 14–16 mm, kerek vagy visszás-tojásdad alakú, tompa vagy alig kicsípett végű. Termései kopasz, 3–7,5 cm hosszú, 0,6–1 cm széles, lapos, kissé tagolt, világosbarna-barna színű, lehulló hüvelytermések, amikben egyenként 2–6 db, fényes barna, lapított, vese alakú mag fejlődik; a hüvely felső része ellaposodik, keskeny szárnyat képez a termésen.[2][3][4][5][6]
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Lombhullató növény. Május és július között virágzik, de ezt befolyásolja termőhelyének tengerszint feletti magassága is.[2][4]
A dombvidékektől egészen a magashegységek 2000 méteres magasságáig megtalálható, de síkvidéken is előfordul és ritkán az alhavasi övbe is felhatol. A napos, sziklás helyeken, sziklalejtőkön és a ritkás erdőségekben, irtásokon él; ehhez kapcsolódóan a meleg, köves, kissé nedves talajokat kedveli.[2][3][4][6]
Összehasonlítás
[szerkesztés]A közönséges aranyesőhöz képest a havasi aranyeső virágai kisebbek, de hosszabb és karcsúbb fürtökbe csoportosulnak; levélkéi hegyesebb csúcsúak, a színükön sötétebbek; levelei, vesszői, hüvelye és magjai szinte teljesen kopaszak. Virágzása Magyarországon néhány nappal később követi a közönséges aranyesőét, az Alpokban azonban előfordul, hogy csak júniustól kezdi bontani szirmait.[3][5]
Felhasználása
[szerkesztés]Minden része mérgező.[2]
Fája sárga színű, kemény, hangszereket készítettek belőle. Ugyancsak korábban a leveléből – feltehetően gondos előkészítést követően – dohánypótló készült.[4]
Dísznövényként sokfelé ültetik.[4]
Képek
[szerkesztés] |
 |
 |
 |
 |
 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 409. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ a b c d e Havasi aranyeső. In Allen J. Coombes: Fák. Fényképek: Matthew Ward. Fordító: Molnár Katalin. Szaklektor: Kropog Erzsébet. Budapest: Panem Kft., Grafo Kft. 1993. 197. o. = Határozó Kézikönyvek, ISBN 963 7628 68 1
- ↑ a b c d Alpesi sárgaakác (aranyeső). In Oleg Polunin: Európa fái és bokrai. Barbara Everard rajzaival. Fordította és kiegészítette: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Zombori Lajos. Szakmailag ellenőrizte: Priszter Szaniszló. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1981. 107. o. ISBN 963 280 947 5
- ↑ a b c d e f Alpesi aranyeső. In Bolliger – Erben – Grau – Heubl: Cserjék. Gunter Steinbach sorozata. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: B. Thúry Zsuzsanna. Szakmailag ellenőrizte és a magyarországi vonatkozásokkal kiegészítette: Borhidi Attila. [2. kiadás]. Budapest: M-érték Kiadó Kft. 2005. 102. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 12 6
- ↑ a b c Alpesi aranyeső. In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 182. o. = Fürkész Könyvek, ISBN 963 282 300 1
- ↑ a b Laburnum alpinum (Mill.) Bercht et J. S. Presl – Havasi aranyeső: Jean-Denis Godet: Fák és cserjék. Fordította: Horánszky András. Budapest: Officina Nova. 1993. 81., 144–145. o. ISBN 963 8185 26 0
