Harmadik konstantinápolyi zsinat

	Harmadik konstantinápolyi zsinat
Dátum	680. november 7. – 681. szeptember 16.
Elismerte	katolikus egyház, ortodox egyház
Előző zsinat	Második konstantinápolyi zsinat
Következő zsinat	Második nikaiai zsinat
Összehívó	IV. Konstantin bizánci császár
Elnöklő	8 pápai legátus
Résztvevők	174
Viták témája	monofizitizmus, monothelétizmus
	Időrendi lista

A harmadik konstantinápolyi zsinat a katolikus egyház hatodik egyetemes zsinata, amelyet 680. november 7. és 681. szeptember 16. között tartottak Konstantinápolyban a császári palota kupolatermében. A zsinatot IV. Kónsztantinosz bizánci császár hívta össze Agaton pápával egyetértésben. A keleti ortodoxia és a római katolicizmus ökumenikus tanácsa azért ült össze, hogy elítéljék a monofizitizmust.

Háttér

A bizánci birodalomban kialakult egy krisztológiai tévtanítás, amely Krisztusban egy természetet lát abban az értelemben, hogy az isteni természet mintegy felszívta az emberi természetet. Követői volt Alexandriai Dioszkorosz, Eutükhenész, Szeverosz. 451-ben a Khalkédóni zsinat értelmezést adott a tévtanítás ellen, de nem tudta kiirtani a monofizita eszmét. Egy szír származású bizonyos Jakob Baradaeus fanatikus, bejárta álruhában a keletet 533. körül és monofizita püspököket szentelt. I. Justinus bizánci császár is csak visszaszorítani tudta a monofizitákat, avval hogy érvényesíteni próbálta a zsinat eredményeit. Szergiosz konstantinápolyi pátriárka egy áthidaló megoldást keresve jutott el a monothelétizmus gondolatához, mely ugyancsak eretnekség lett. A végső megoldást a harmadik konstantinápolyi zsinat hozta meg.

A zsinat

A 13. ülésen - ami 681. március 28-án volt - elítélték a monothelétizmust, és mindazokat a korábbi császári rendeleteket, amelyek követői voltak a tévtanításnak, vagyis az Ekhteziszt és a Tüposzt. A záróülésen pedig - amely a 16. ülés volt -, a monofizitizmust ítélték el, és továbbra is evvel kapcsolatban a korábbi zsinatokat megerősítvén újra kiálltak a hüposztatikus egység mellett, amely kimondta Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével.

Források

keresztenymagyarorszag.hu Archiválva 2012. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
katolikus lexikon
A harmadik konstantinápolyi zsinat angol nyelven

Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Sablon:Egyetemes zsinatok m v sz Egyetemes zsinatok
Kelet és nyugat	Nikaia I. (325) Konstantinápoly I. (381) Epheszosz (431) Khalkédón (451) Konstantinápoly II. (553) Konstantinápoly III. (680–81) Nikaia II. (787)
Csak kelet	Trullo (692) Konstantinápoly IV. (879–80) Konstantinápoly V. (1341–51) Jeruzsálem (1672)
Csak nyugat	Konstantinápoly IV. (869–70) Laterán I. (1123) Laterán II. (1139) Laterán III. (1179) Laterán IV. (1215) Lyon I. (1245) Lyon II. (1274) Vienne (1311–12) Konstanz (1414–18) Bázel–Ferrara–Firenze (1431–45) Laterán V. (1512–14)
Csak római katolikus	Trident (1545–63) Vatikán I. (1869–70) Vatikán II. (1962–65)
Csak protestáns	Dordrecht (1618–19) Westminster (1643–49)
Az anglikán, a lutheránus, a kálvinista és más protestáns felekezetek csak az első négy egyetemes zsinatot ismerik el, bizonyos megszorításokkal az első hetet. Más (neo)protestáns felekezetek más nézeten vannak. Az antikhalkédóni egyházak ma az első három zsinatot fogadja el a „közösből”, az Asszír keleti egyház az első kettőt.