Harmadik konstantinápolyi zsinat

	Harmadik konstantinápolyi zsinat
Dátum	680. november 7. – 681. szeptember 16.
Elismerte	katolikus egyház, ortodox egyház
Előző zsinat	Második konstantinápolyi zsinat
Következő zsinat	Második nikaiai zsinat
Összehívó	IV. Konstantin bizánci császár
Elnöklő	8 pápai legátus
Résztvevők	174
Viták témája	monofizitizmus, monothelétizmus
	Időrendi lista

A harmadik konstantinápolyi zsinat a katolikus egyház hatodik egyetemes zsinata, amelyet 680. november 7. és 681. szeptember 16. között tartottak Konstantinápolyban a császári palota kupolatermében. A zsinatot IV. Kónsztantinosz bizánci császár hívta össze Agaton pápával egyetértésben. A keleti ortodoxia és a római katolicizmus ökumenikus tanácsa azért ült össze, hogy elítéljék a monofizitizmust.

Háttér

A bizánci birodalomban kialakult egy krisztológiai tévtanítás, amely Krisztusban egy természetet lát abban az értelemben, hogy az isteni természet mintegy felszívta az emberi természetet. Követői volt Alexandriai Dioszkorosz, Eutükhenész, Szeverosz. 451-ben a Khalkédóni zsinat értelmezést adott a tévtanítás ellen, de nem tudta kiirtani a monofizita eszmét. Egy szír származású bizonyos Jakob Baradaeus fanatikus, bejárta álruhában a keletet 533. körül és monofizita püspököket szentelt. I. Justinus bizánci császár is csak visszaszorítani tudta a monofizitákat, avval hogy érvényesíteni próbálta a zsinat eredményeit. Szergiosz konstantinápolyi pátriárka egy áthidaló megoldást keresve jutott el a monothelétizmus gondolatához, mely ugyancsak eretnekség lett. A végső megoldást a harmadik konstantinápolyi zsinat hozta meg.

A zsinat

A 13. ülésen - ami 681. március 28-án volt - elítélték a monothelétizmust, és mindazokat a korábbi császári rendeleteket, amelyek követői voltak a tévtanításnak, vagyis az Ekhteziszt és a Tüposzt. A záróülésen pedig - amely a 16. ülés volt -, a monofizitizmust ítélték el, és továbbra is evvel kapcsolatban a korábbi zsinatokat megerősítvén újra kiálltak a hüposztatikus egység mellett, amely kimondta Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével.

Források

keresztenymagyarorszag.hu Archiválva 2012. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
katolikus lexikon
A harmadik konstantinápolyi zsinat angol nyelven

Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Sablon:Egyetemes zsinatok m v sz Egyetemes zsinatok
kelet és nyugat	Nikaia I. (325) · Konstantinápoly I. (381) · Epheszosz (431) · Khalkédón (451) · Konstantinápoly II. (553) · Konstantinápoly III. (680–81) · Nikaia II. (787)
csak kelet	Trullo (692) · Konstantinápoly IV. (879–80) · Konstantinápoly V. (1341–51) · Jeruzsálem (1672)
csak nyugat	Konstantinápoly IV. (869–70) · Laterán I. (1123) · Laterán II. (1139) · Laterán III. (1179) · Laterán IV. (1215) · Lyon I. (1245) · Lyon II. (1274) · Vienne (1311–12) · Konstanz (1414–18) · Bázel–Ferrara–Firenze (1431–45) · Laterán V. (1512–14)
csak római katolikus	Trident (1545–63) · Vatikán I. (1869–70) · Vatikán II. (1962–65)
csak protestáns	Dordrecht (1618–19) · Westminster (1643–49)
Az anglikán, a lutheránus, a kálvinista és más protestáns felekezetek csak az első négy egyetemes zsinatot ismerik el, bizonyos megszorításokkal az első hetet. Más (neo)protestáns felekezetek más nézeten vannak. · Az antikhalkédóni egyházak ma az első három zsinatot fogadja el a „közösből”, az Asszír keleti egyház az első kettőt.