Hapalops
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Miocén 8,75–0,13888888888889 Ma | ||||||||||||||||
 Hapalops ruetimeyeri
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hapalops témájú kategóriát. |
A Hapalops a kihalt óriáslajhárok egyik neme volt, amely a kora miocéntől a késő miocénig létezett és fajai Dél-Amerikában éltek. Fosszíliái Argentínából, Brazíliából, Bolíviából és Kolumbiából kerültek elő.[1][2]
Leírása
[szerkesztés]Az ebbe a nembe tartozó óriáslajhárok teste megnyúlt volt és erőteljes, mellkasukat legalább 19 borda alkotta, koponyájuk rövid volt, lábaik hosszúak, végükön nagy, görbe karmokkal. Közeli rokonaikhoz képest nem voltak túl nagyok, testhosszuk mintegy 1 m lehetett, súlyuk kb. fajtól függően 10–60 kg között változott.[3] A földön valószínűleg - a mai lajhárokhoz és a gorillákhoz hasonlóan - ujjperceikre támaszkodva jártak. Állkapcsaikban mindössze négy pár fog volt található; metszőfogaik egyáltalán nem voltak.[4]
Biológiája
[szerkesztés]Az argentin lelőhelyen a hapalopsok trópusi fás szavannán éltek. Környezetéhez növényevő és ragadozó erszényesek, birkányi glyptodonok, tatuk, hangyászok, toxodonok, typotheriumok és litopternák tartoztak, valamint különféle hüllők (pl. iguánák) és madarak. A csúcsragadozók közé tartoztak az ún. gyilokmadarak.[5] Bár nagyobb méretű közeli rokonai csak a földön éltek, a kisebb hapalopsok feltehetően képesek voltak fára is mászni.[6]
Osztályozása
[szerkesztés]
A nem az óriáslajhárfélék családjának tagja, közeli rokonai voltak a jóval nagyobb megalonyxek és nothrotheriumok. Az argentínai lelőhelyről 26 fajt írtak le, de nagy többségüket csonttöredékek alapján sorolták be, amelyek a valóságban jóval kevesebb faj maradványai lehetnek.[7]
Fajai:
- H. adteger
- H. angustipalatus
- H. antistis
- H. brachycephalus
- H. brevipalatus
- H. cadens
- H. cilindricus
- H. congermanus
- H. crassidens
- H. crassignathus
- H. depressipalatus
- H. diverssidens
- H. ellipticus
- H. elongatus
- H. gallaicus
- H. gracilidens
- H. indifferens
- H. latus
- H. longiceps
- H. longipalatus
- H. longipes
- H. minutus
- H. robustus
- H. rutimeyeri
- H. subcuadratus
- H. testudinatus
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hapalops Archiválva 2021. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Fossilworks.org
- ↑ Croft, Darin A: The Middle Miocene (Laventan) Quebrada Honda Fauna, southern Bolivia and a description of its Notoungulates pp. 277–303, 2007. (Hozzáférés: 2017. március 31.)
- ↑ Early Miocene Paleobiology in Patagonia
- ↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 207. o. (1999). ISBN 978-1-84028-152-1
- ↑ Farina, Richard A, Sergio F. Vizcaino, and Gerry de Iuliis. Megafauna; Giant Beasts of Pliestocene South America. Bloomington: Indiana University Press (2013). ISBN 9780253002303
- ↑ White, J. 1993. Indicators of locomotor habits in Xenarthrans: Evidence for locomotor heterogeneity among fossil sloths. Journal of Vertebrate Paleontology, 13(2): 230-242
- ↑ (2011. szeptember 1.) „Hiskatherium saintandrei, gen. et sp. nov.: an unusual sloth from the Santacrucian of Quebrada Honda (Bolivia) and an overview of middle Miocene, small megatherioids”. Journal of Vertebrate Paleontology 31 (5), 1131–1149. o. DOI:10.1080/02724634.2011.599463. ISSN 0272-4634.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hapalops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
