Hangolóegység

A hangolóegység feladata, hogy a rádió- vagy televízió vevőkészülék vételi frekvenciáját külső beavatkozás hatására megváltoztassuk.

A rádiókészülékeknél felhasználói oldalról az állomáskeresővel és a sávkapcsolóval lehet beavatkozni, televíziók esetén pedig a csatornaváltóval. A készülék belső szerkezetét tekintve ezeknek a kezelőszerveknek a külső megváltoztatása elektronikus vagy mechanikus úton megváltoztatja a nagyfrekvenciás előerősítő és a helyi oszcillátor rezgőköreinek frekvenciáját.

Adóvevő készülékek esetében mindezek felett gondoskodni kell arról is, hogy a készülék adási frekvenciája megegyezzen a vételi frekvenciával.

A hangolóegység felépítése

A hangolóegység a legegyszerűbb esetben (pl. 0-V-y, 1-V-y egyenes vevőknél) két részből áll:

• rezgőkör
• forgókondenzátor

Az összetettebb rádióvevők több hangolandó rezgőkört tartalmaznak, és általában a forgókondenzátorok is kettős forgókondenzátorok. Ritkább esetben hármasforgót is használnak. A legelterjedtebb a kettős forgókondenzátorok használata.

Forgókondenzátorral hangolható rezgőkör megtervezése

Ha egy olyan rezgőkört szeretnénk készíteni, amely egy meghatározott frekvenciatartományon belül hangolható, a következő paraméterekre lesz szükségünk:

• f_min - alsó frekvenciahatár
• f_max - felső frekvenciahatár
• C_Rmin - a forgókondenzátor minimális kapacitása
• C_Rmax - a forgókondenzátor maximális kapacitása

A rezgőkör tekercsének induktivitását a következő képlettel számolhatjuk:

$L_{1}={\frac {25300{\biggl (}{\biggl (}{\frac {f_{max}}{f_{min}}}{\biggr )}^{2}-1{\biggr )}}{f_{max}^{2}(C_{Rmax}-C_{Rmin})}};\ L(\mu H),C(pF),f(MHz)$

A rezgőkör kondenzátorának kapacitása:

$C_{1}={\frac {C_{Rmax}-{\biggl (}{\frac {f_{max}}{f_{min}}}{\biggr )}^{2}C_{Rmin}}{{\biggl (}{\frac {f_{max}}{f_{min}}}{\biggr )}^{2}-1}};\ C(pF),f(MHz)$

Előfordul, hogy szűkebb frekvenciasávot szeretnénk a forgókondenzátorral áthangolni, ebben az esetben optimálisabb ez a kapcsolás:

$\Delta C_{R}=C_{Rmax}-C_{Rmin}$