Helyi oszcillátor

A helyi oszcillátor (gyakran rövidítve LO -ra) a szuperheterodin rádiókészülékek fontos szerkezeti egysége. Fő funkciója a frekvenciaátalakítás elősegítése. Ehhez a helyi oszcillátor a hangolóegység által meghatározott stabil frekvenciájú szinuszhullámot generál.

A helyi oszcillátor feladata

A helyi oszcillátor egy közönséges oszcillátórtól annyiban tér el, hogy a frekvenciameghatározó áramköri elemei külső beavatkozás függvényében hangolhatóak. Ezek a frekvenciameghatározó elemek a hangolóegység részei. Több sávos rádióknál minden sávhoz külön-külön hangolható rezgőkör tartozik. Hogy melyik rezgőkör csatlakozik a helyi oszcillátorhoz, azt a hangolóegység sávkapcsolójának állása határozza meg. (A nagyfrekvenciás előerősítő rezgőkörei is hasonló megoldásúak.)

A helyi oszcillátor és a nagyfrekvenciás előerősítő frekvenciameghatározó rezgőkörei állomáskereséskor egyszerre hangolódnak, oly módon, hogy a két rezgőkör rezonanciafrekvenciájának különbsége mindig a középfrekvencia értéke.

$f_{LO}=f_{KF}+f_{RF}$

Ezt a keverési módot alsó keverésnek nevezzük, mert f_KF < f_RF

Ha egy műsorvevő rádiókészülék középhullámon az 540 kHz-en vehető Kossuth rádió frekvenciájára van beállítva akkor a rádiófrekvenciás előerősítő rezgőköre is 540 kHz-es rezonanciafrekvencián van, 468 kHz-es középfrekvencia esetén a helyi oszcillátor frekvenciája 468 kHz +540 kHz = 1008 kHz. Ha az állomáskeresőt elforgatjuk az 1116 kHz-en működő Dankó rádió frekvenciájára, akkor a rádiófrekvenciás előerősítő rezonanciafrekvenciája 1116 kHz lesz, és hogy a középfrekvencia itt is 468 kHz maradjon, az oszcillátor rezgőköreit is el kell hangolni 468 kHz + 1116 kHz = 1584 kHz-re. Ha van kér rádiónk, és egymás közelébe tesszük őket, akkor az egyik rádióval tudjuk venni a másik rádió helye oszcillátorának jelét.

Ritkább esetben, pl. hosszúhullámok vételére felső keverést használnak:

$F_{LO}=f_{KF}-f_{RF}$

Ha egy műsorvevő rádió a 153 kHz-es frekvencián sugárzó Radio Antena Satelor műsorának vételére van beállítva akkor a nagyfrekvenciás előerősítő rezgőköre is 153 kHz-es rezonanciafrekvencián van, 468 kHz-es középfrekvencia eléréséhez a helyi oszcillátornak 468 kHz - 153 kHz = 315 kHz -es szinuszjelet kell előállítania.

Áramköri megoldások

Az általánosan elterjedt, műsorvevő rádiókészülékek többségénél a nagyfrekvenciás előerősítő, a helyi oszcillátor és a keverő egy fokozatban van megoldva. Ezt a fokozatot önrezgő keverőnek, más néven Autodin keverőnek nevezik. Műsorszóró állomás vételére az adott vételkörzetben normál körülmények között egy ilyen felépítésű rádió is megfelelő vételt biztosít.

A drágább, HIFI készülékek rádióvevői, vagy egyéb, speciális rádiókészülékek, amatőr rádiók helyi oszcillátorai különálló fokozatban van megoldva.

Nem ritka, hogy a helyi oszcillátorhoz közvetlenül kapcsolódik még egy erősítőfokozat is, ami tovább stabilizálja a helyi oszcillátort azáltal, hogy a keverő, vagy adók esetén a modulátor nem azt a félvezetőt terheli, amelyben előáll a nagyfrekvenciás rezgés. Ezt a tehermentesítő erősítőt buffernek is nevezik. A buffer használata leginkább az adóberendezéseknél jellemző.