A Haloferax mediterranei sejtjei és a rokon faj Haloferax volcanii sejtjei képesek genetikai cserére két azonos fajba tartozó sejt között, mely magába foglal sejtfúziót, eredményezve egy heterodiploid sejtet (amely két különböző kromoszómát tartalmaz). Bár ez a genetikai csere általában két azonos fajba tartozó sejt között fordul elő, de előfordulhat alacsonyabb gyakorisággal egy H. mediterranei és egy H. volcani sejt között. A cserefolyamat alatt egy diploid sejt keletkezik, ami tartalmazza mindkét szülői sejt teljes genetikai anyagát, és a genetikai rekombinációt megkönnyíti. A két faj átlagos nukleotidszekvenciája 86,6%-ban azonos.[1]
↑Naor A, Lapierre P, Mevarech M, Papke RT, Gophna U (2012. augusztus 1.). „Low species barriers in halophilic archaea and the formation of recombinant hybrids”. Curr. Biol.22 (15), 1444–8. o. DOI:10.1016/j.cub.2012.05.056. PMID22748314.
↑ (2012. november 23.) „Poly-3-hydroxybutyrate-producing extreme halophilic archaeon: Haloferax sp. MA10 isolated from Çamaltı Saltern, İzmir”. Turk J Biol36, 303–312. o.
Oren A, Ventosa A (2000. november 23.). „International Committee on Systematic Bacteriology Subcommittee on the taxonomy of Halobacteriaceae. Minutes of the meetings, 16 August 1999, Sydney, Australia”. Int. J. Syst. Evol. Microbiol.50, 1405–1407. o. PMID10843089.
Torreblanca M, Rodriquez-Valera F, Juez G, Ventosa A, Kamekura M, Kates M (1986. november 23.). „Classification of non-alkaliphilic halobacteria based on numerical taxonomy and polar lipid composition, and description of Haloarcula gen. nov. and Haloferax gen.nov”. Syst. Appl. Microbiol.8, 89–99. o. DOI:10.1016/s0723-2020(86)80155-2.
Gibbons, NE.szerk.: RE Buchanan and NE Gibbons, eds.: Family V. Halobacteriaceae fam. nov., Bergey's Manual of Determinative Bacteriology, 8th, Baltimore: The Williams & Wilkins Co. (1974. november 23.). ISBN 0-683-01117-0
