Halmi Ferenc
Halmi Ferenc | |
Halmi Ferenc körülbelül 25 éves korában | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Starill Ferenc |
Született | 1850. április 5. Mezőberény |
Elhunyt | 1883. június 2. (33 évesen) Budapest |
Házastársa | Mindszenty Kornélia |
Gyermekei | Halmi Margit |
A Wikimédia Commons tartalmaz Halmi Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Halmi Ferenc, születési nevén Starill Ferenc (Mezőberény, 1850. április 5. – Budapest, 1883. június 2.)[1] magyar színész, a Nemzeti Színház tagja.
Élete
[szerkesztés]Starill Vince békésmegyei számvivő és Dank Franciska fia. Tanult 1859-től Szarvason. 1861-ben, midőn atyját Budára helyezték át, a fővárosban járt az iskolába. Atyja 1863 áprilisában meghalt és ő Aradra ment; 1864-ben Wasmer Adolf csanádmegyei házánál nevelő volt. 1865 márciusában színész lett Szilágyi Béla színtársulatánál Aradon. 1873. január 27-én vendégszerepelt a Nemzeti Színháznál és azonnal szerződtették. A Nemzeti Színház egyik legtehetségesebb és legkedveltebb tagja volt. A francia vígjáték kedélyes ifjait, szívtelen uracsait és cinikus rouéit kitűnően ábrázolta; majd Molière alakjait, Szigligeti Ede Liliomfiát, Beaumarchais Figaróját, vagy a Csiky Stomfay családjában a félénk Barnabást jelesen személyesítette. Mester volt a realisztikus, borzalmas ábrázolásban is; példa rá a Pálinka hőse, Coupeau. Azonban három évig küzdött a testét emésztő sorvadással. Utolsó nagy szerepe Feuillet Párisi regény című színdarabjában a báró volt. Olaszországba ment, de hiába, gyógyulást többé nem talált. Felesége Mindszenty Kornélia, leánya Halmi Margit volt.
Fontosabb szerepei
[szerkesztés]- Clarin (Calderón: Az élet álom);
- Horace (Molière: A nők iskolája);
- Hlesztakov (Gogol: A revizor);
- Leopold (Augier: Fourchambault család);
- Bence (Csiky Gergely: Proletárok);
- Figaro (Beaumarchais: A szevillai borbély);
- Keszeg (Shakespeare: Vízkereszt);
- Raymond (Pailleron: Ahol unatkoznak);
- Chevrial (Feuillet: Egy párizsi regény);
- Coupeau (Zola: Pálinka).
Munkái
[szerkesztés]- Caverletné, színmű 4 felvonásban. Émile Augier után fordította. Bpest, 1876. (Nemzeti Színház Könyvtára 109. Először adatott a Nemzeti Színházban 1877. január 19.)
- Két apa, színmű 4 felvonásban, Alexandre Dumas után fordította. Bpest, 1878. (Nemzeti Színház Könyvtára 117.)
Kéziratban
[szerkesztés]- A fal tövében, vígjáték 1 felvonásban. Émile de Najac után (először a Nemzeti Színházban 1878. szeptember 2.)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Elektronikus elérhetősége
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4