Halál Velencében (opera)

Halál Velencében (Death in Venice)
opera
Eredeti nyelv	angol
Alapmű	Halál Velencében
Zene	Benjamin Britten
Librettó	Myfanwy Piper
Főbb bemutatók	1973. június 16. (Aldeburgh Festival, Steuart Bedford, Peter Pears, James Bowman, John Shirley-Quirk)

A Halál Velencében (angolul Death in Venice) Benjamin Britten egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Myfanwy Piper írta Thomas Mann azonos című novellája alapján. Ősbemutatójára 1973. június 16-án került sor az Aldeburgh-i Operafesztivál keretén belül, a Snape Maltings Hallban. Britten azért választotta operájának témájául ezt a regényt, mivel így akarta megünnepelni harmadszázados együttműködését Peter Pearsszel, ugyanakkor, mint az korábbi műveiből is kitűnik, kedvelte a prózai szövegeket. Britten az operát 145 percesnek tervezte, ezért egy-egy jelenetre 8-8 perc jutott, így a szövegkönyvíró számára nehéz feladat volt a regény cselekményének elrendezése, hogy az ne akadályozza a pergő zenét, és az egyes jelenetek megszakítás nélkül olvadjanak egymásba.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
Gustav von Aschenbach	tenor
Utazó/ Öreg piperkőc/ Öreg gondolás/ Szállodaigazgató/ Borbély/ Játékos/ Dionüszosz hangja	bariton
Tadzio	táncos
A lengyel anya	táncos
Apollón hangja	kontratenor
Portás	tenor
Pincér	basszus
Eperárus	Szoprán
Csipkeárus	Szoprán
Üveges	tenor
Evezős	tenor
Evezős	szoprán
Angol hivatalnok	bariton
Kórus: utazók, munkások és táncosok.

Cselekménye

• Helyszín: Velence és München
• Idő: 1911

Első felvonás

• Első jelenet: Temető Münchenben

Az opera Aschenbach recitativójával kezdődik. Ismeretlen utas jelenik meg egy sírkápolna lépcsőjén és egzotikus tájak csodáiról énekel, ami Aschenbachban megérleli az elhatározást: délre kell utaznia. Az utas eltűnik; Aschenbach pedig már döntött is és az író már indul is Velencébe.

• Második jelenet: A hajón, Velence felé

A hajó Polából indul útjára; a gépek zakatolását a drótseprővel ütögetett kisdob ritmusa jeleníti meg. Egy csapat fiatalember a fedélzetről a parton álló lányokhoz kiáltozik. Ebből a kölcsönös évődésből kétszólamú ének bontakozik ki az ifjak úticéljáról. Egy öreg piperkőc belekezd egy népszerű dalba: „Találkozunk a Piazzán” – a dalt átveszik a fedélzet ifjai is. Miután a hajó Velencébe érkezik és az utasok partra szálltak, következik a nyitány.

• Harmadik jelenet: Utazás a Lidóra

Aschenbach gondolába ül, hogy Velencéből a Lidóra utazzék; a bárkát hajtó öreg gondolás nyersen ad hangot szabad szellemének, némi rossz érzést keltve Aschenbachban. Útjuk folyamán egy fiúkkal és lányokkal teli bárkával találkoznak, az ifjak egy kíséret nélküli dalt – „Bride ofthe sea” (Tenger menyasszonya) – énekelnek. A Lido partjára érve Aschenbachot a hotel személyzete üdvözli, mialatt a gondolás – fizetség nélkül – eltűnik. Aschenbachot a dolog sötét gondolatokra készíti: „Titokzatos gondola . . . milyen fekete . . . fekete . . . koporsófekete . . . magának a halálnak és az utolsó, csendes utazásnak látomása.”

• Negyedik jelenet: Az első este a hotelban

A hotelba érkező Aschenbachot az igazgató üdvözli, majd megmutatja neki szobáját, amelyből egészen pompás kilátás nyílik. A szálló vendégei a vacsorához gyülekeznek. Itt látja meg Aschenbach először Tadziót, a lengyel család többi tagjával egyetemben.

• Ötödik jelenet: A tengerparton

Aschenbach a tengerparton van, más szállóvendégekkel együtt. Eperárus asszony halad arra. Tadzio érkezik a strandra, és családja társaságában ül le. Kezdetben Aschenbach nem tudja a fiú nevét, de amikor pajtásai játszani hívják, azt kiáltják, „Adziú!". Ebből Aschenbach arra következtet, hogy a fiú neve Tadzio, ami a Tadeusz beceneve. Tadzio és pajtásai különféle játékokat játszanak a strandon. Aschenbach elbűvölten nézi, hallgatja őket.

• Hatodik jelenet: A meghiúsult elutazás

Aschenbach átmegy a Lídóról Velencébe. Sirokkó fúj, Velence fülledt és kényelmetlenül zsúfolt. Aschenbach lehangolt, s úgy határoz, hogy elutazik. Gondolán visszatér a Lidóra. Ám távozását kofferjének buta tévedésből történt hibás irányítása meghiúsítja, s most visszatér a Lido fürdőszállójába, amelyet csak az imént hagyott el. Az igazgató köszönti, és visszakíséri a nemrég elhagyott szobába a visszatérőt. Aschenbach a strandon játszó Tadziót és néhány pajtását pillantja meg az ablakon kinézve. Hangulata ismét derűsre fordul; tudatára ébred, hogy miért is volt olyan nehéz elmennie innen.

Második felvonás

• Hetedik jelenet: A Napünnep (Apollón-játékok)

A kórus magasztalja Tadziót, aki már csaknem Phoebusszal egyenlő, ő pedig szabályos szólótáncot lejt. Ezt követi a Napünnep; s a fiúk különféle sportágakban versengenek – futásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és ökölvívásban – és mindegyikben Tadzio diadalmaskodik. Aschenbachot annyira megindítja az ügyességnek ez a tüneménye, hogy úgy érzi, szólnia kell Tadzióhoz s gratulálnia kell neki; ám amint a fiú elhalad előtte, elpárolog a bátorsága. Tadzio rámosolyog; és amikor már késő viszonozni ezt a mosolyt.

• Nyolcadik jelenet: A hotel borbélyánál (I.)

Aschenbach hajat vágat és a fecsegő borbélyt hallgatja.

• Kilencedik jelenet: Az üldözés

Aschenbach átmegy Velencébe. Az utcán plakátok figyelmeztetik a lakosságot, hogy tegyen óvintézkedéseket a fertőzés ellen. A külföldi lapok pletykákat szellőztetnek a Velencében kitört kolerajárványról. Fölbukkan a lengyel család, és Aschenbach a nyomukba szegődik. Mindannyian kiérnek a Piazzára; egy kávéházi zenekar kezd játszani. A lengyel család továbbindul; Aschenbach követi őket a Szent Márk székesegyházba. Az üldözés folytatódik, s amikor a lengyel család gondolába ül, Aschenbach is követi őket egy másikon.

• Tizedik jelenet: A vándormuzsikusok

A szállóba visszatérve, vacsora után Aschenbach egy kis vándormuzsikus-együttes szórakoztató produkcióját hallgatja a teraszon.

• Tizenegyedik jelenet: Utazási iroda

Aschenbach fölkeres egy utazási irodát, amelyet ostrom alatt tartanak a Velencét sürgősen elhagyni szándékozó, a járvány veszélye elől menekülő turisták. Amikor elmennek, a tisztviselő nyíltan, tilalmakat félretéve beszél Aschenbachhal.

• Tizenkettedik jelenet: A gyöngyök hölgye (azaz Tadzio anyja)

Aschenbach elhatározza, hogy értesíti Tadzio édesanyját az őt és családját fenyegető járvány veszélyről, és azt tanácsolja neki, ne időzzék tovább a Lidón. Amikor azonban az alkalom megszületik, ismét képtelen megszólalni.

• Tizenharmadik jelenet: Az álom

Letörtségében elalszik. Dionüszosz hangja hallatszik („Fogadjátok az idegen istent!”), majd Apollóné („Nem! Vessétek meg a káosz mélységét!”) - mindez sűrítve tükrözi az elméjében végbemenő küzdelmet. Megjelennek Dionüszosz hívei, orgiasztikus kiáltásaikkal, majd ez egy dionüszoszi táncba torkollik.

• Tizennegyedik jelenet: Az üres strand

Aschenbach, iménti lidérces álmának revelációitól felindultan lemegy a strandra és Tadziót figyeli, aki pajtásaival szeszélyesen ide-oda kapkodó játékokat űz.

• Tizenötödik jelenet: A hotel borbélyánál (II.)

Aschenbach ismét a fecsegő borbély székében ül: deresedő haját és bajuszát festeti, arcának ráncait simíttatja.

• Tizenhatodik jelenet: Utolsó látogatás Velencébe

Megfiatalodásának első mámorában Aschenbach – módosított formában – elénekli azt a dalt („Találkozunk a Piazzán”), amelyet az ifjak énekeltek a Velence felé közeledő hajón a második jelenetben. Folytatja a lengyel család követését, mint a kilencedik jelenetben. A csúcsponton Tadzio elszakad az övéitől és bevárja Aschenbachot, hogy eltökélten a szemébe nézzen, amit meg is tesz. Ám Aschenbach elfordítja a fejét; a lengyel családot elveszti a szeme elől; ismét megjelenik az eper árus nő a maga jellegzetes kiáltásával. Az író vásárol egy kevés gyümölcsöt, de túl fonnyadtnak találja. Elcsigázottan ül le egy kút kávájára, és izgalommal figyeli a bensejében eluralkodó zűrzavart, a kezdődő betegség jeleit. Keserű szemrehányást tesz önmagának. Vergődésében fölidézi Szókratész bölcselkedését a Phaidroszból, a szépségről és annak közvetítő szerepéről az érzéki ember és a szellem világa között: „Elvezethet-é a szépség a bölcsességhez, Phaidrosz?”

• Tizenhetedik jelenet:

A lengyel család elhatározza, hogy távozik; Aschenbach megpillantja poggyászaikat a hallban. Kimegy az elhagyatott strandra, ahol Tadzio jelenik meg néhány pajtásával. Összeverekszik az egyikkel. Tadzio, magára maradva félreérthetetlen mozdulatot tesz Aschenbach felé, de az író ezúttal is képtelen viszonozni. A fiú leballag a fövenyen a távoli tenger irányában. Az író bénultan süpped a székébe, és elragadja a halál.

Zeneművek listája

Első felvonás:

• My mind beats on (Aschenbach)
• Who's that? (Aschenbach)
• I have always kept a close watch over my development (Aschenbach)
• Hey there, hey there, you! (gyerekek)
• Nyitány - második kép
• Ah Serenissima! (Aschenbach)
• Mysterious gondola (Aschenbach)
• We are delighted to greet the Signore (szállodaigazgató)
• So I am led to Venice once again (Aschenbach)
• The Lido is so charming, is it not? (szállodavendégek)
• How does such beauty come about? (Aschenbach)
• The wind is from the West (Aschenbach)
• Le bele fragole (Eperárus)
• Ah, how peaceful to contemplate the sea (Aschenbach)
• Adziu, Adziu! (kórus)
• As one who strives to create beauty (Aschenbach)
• Aou'! Stagando, aou'! (Öreg gondolás)
• Naturally Signore, I understand (Szállodaigazgató)
• There you are, Signore, just in time (Portás)
• I am become like one of my early heroes (Aschenbach)
• A thousand apologies to the Signore (Szállodaigazgató)
• Beneath a dazzling sky the sea … (szállodavendégek)
• No boy, but Phoebus of the golden hair (kórus)
• See where Hyacinthus plays (kórus)
• Phaedrus learned what beauty is (kórus)
• First, the race! (kórus)
• Try your skill (kórus)
• Young discobolus (kórus)
• Up and over (kórus)
• Measure to fight (kórus)
• The boy, Tadzio, shall inspire me (Aschenbach)

Második felvonás:

• Zenekari nyitány
• So, it has come to this (Aschenbach)
• Guardate, Signore (Borbély)
• Do I detect a scent? (Aschenbach)
• And now I cannot let them out of sight (Aschenbach)
• Kyrie eleison (Kórus)
• Gustav von Aschenbach, what is this path you have taken? (Aschenbach)
• This way for the players, Signori! (Portás)
• La mia nonna always used to tell me (Játékosok vezetője)
• Fiorir rose in mezo al giasso (Játékosok vezetője)
• One moment, if you please (Angol hivatalnok)
• So it is true, true, more fearful than I thought (Aschenbach)
• So - I didn't speak! (Aschenbach)
• Receive the stranger god (Dionüsszosz hangja)
• Do what you will with me! (Aschenbach)
• Yes! a very wise decision, if I may say so (Borbély)
• Hurrah for the Piazza (Aschenbach)
• Does beauty lead to wisdom, Phaedrus? (Aschenbach)
• The wind still blows from the land (Szállodaigazgató)
• Ah, no! (Aschenbach)

Források

• Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
• White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5