1979-ben jelentkezett játékra a Ferencvárosban. Egyhetes edzésre járás után edzője – emlékezve édesapja tehetségére – beállította a kapuba. Az utánpótlás ranglétrát a serdülőtől az ifjúsági korosztályig végigjárta, felnőtt karrierjét azonban más csapatokban kezdte, Vácott, Szegeden, majd Csepelen. 1995-ben hívta vissza nevelőegyesülete a Ferencváros, ahol a bajnokcsapat kapujába állt be és egyik főszereplője lett a BL csoportkörbeli szereplésnek. A szezon végén bajnoki címet szerzett. Tehetségére már csepeli játékosként felfigyeltek a válogatottnál, Mészöly Kálmán szövetségi kapitány idején Mexikóban mutatkozott be a nemzeti csapatban, amit még 9 válogatott fellépés követett. Érdekesség, hogy bár fellépései száma nem sok, de négy szövetségi kapitány is behívta (Mészöly Kálmán, Csank János, Bicskei Bertalan, Gellei Imre). Magas (186 cm), erős testi felépítésű, ruganyos izomzata lehetővé tette szakmai eredményességét. Az MTK játékosaként egy ütközés után megrepedt a veséje. Felépülése után a Sopronba igazolt, de fél év után visszavonult a profi labdarúgástól.
Elvégezte a Testnevelési Főiskolán a sportmenedzseri szakot, de az edzői pályát nem vállalva megélhetését másból biztosítja. Családi vállalkozásban működtetnek egy kávézót.