Háznagy
A háznagy általában valamely intézet felügyeletével megbízott személy. Az országgyűlési háznagy tisztsége Magyarországon a második világháború után megszűnt. 2013-tól ismét van az Országgyűlésnek háznagya.
A szó eredete
[szerkesztés]
A szó a latin majordomus (maior domus) szóból ered, amely középkori cím és tisztség volt. A szó valószínűleg német nyelvi közvetítéssel (Hausmeier) terjedt el a magyar nyelvben is. (A neves frank majordomusok, Martell Károly és Kis Pipin tisztségét is gyakran háznagyként említik.) A majordomus eredetileg a király udvartartásának, seregének és egész gazdaságának vezetője volt, később főbíró is a király mellett. [1]
Története Magyarországon
[szerkesztés]A két világháború között mind a képviselőháznak, mind a felsőháznak külön-külön háznagya volt. A háznagynak mint tisztségviselőnek a feladatai közé tartozott
- a Ház helyiségeinek, karzatainak felügyelete,
- a tagok lakásának nyilvántartása,
- gondoskodás a hivatalos iratok illetve a belépőjegyek szétosztásáról és
- a házelnök támogatása a rend fenntartásában.[2]
Az előírások szerint a Ház által az országgyűlés egész tartamára választott háznagy hivatalos működése a Ház feloszlatásakor is tartott; ekkor a háznagy a belügyminiszter hatósága alatt állt.[3] A háznagy működése az országgyűlés befejeztével az új háznagy megválasztásáig tovább tartott.[4][5]
A hatályos magyar jog szerint
[szerkesztés]2013-tól ismét van az Országgyűlésnek háznagya, Mátrai Márta személyében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_MagyarNyelvErtelmezoSzotara_3_H-Kh/?query=h%C3%A1znagy%20&pg=196&layout=s
- ↑ https://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/14Szab%F3_Marjanucz/html/6_3.htm
- ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/h-B866/haznagy-C0B5/?list=eyJxdWVyeSI6ICJcdTAwZTFzemthZlx1MDBlOWxcdTAwZTlrIn0
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_11-12/?query=h%C3%A1znagy&pg=512&layout=s
- ↑ Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich
Források
[szerkesztés]- Új idők lexikona
- [Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich Magyar jogi lexikon 722. old.]