Györki Imre

Györki Imre
Született	Grosz Imre 1886. február 26. Pusztakovácsi, Kürtöspuszta
Elhunyt	1958. április 25. (72 évesen) Budapest XI. kerülete
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus jogász
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1922–1939)
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (1C-1-9)
A Wikimédia Commons tartalmaz Györki Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Györki Imre (Pusztakovácsi, Kürtöspuszta, 1886. február 26. – Budapest, 1958. április 25.) szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő, ügyvéd.

Élete

Grosz Jakab és Klein Hermina fia. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1910-től Budapesten ügyvéd. Az első világháború előtt kapcsolódott be a szociáldemokrata mozgalomba. A magánalkalmazottak szervezője, a Munkásbiztosítási Alkalmazottak Országos Szövetségének egyik vezetője, a Munkásbiztosító Pénztár aligazgatója. Főmunkatársa volt a Munkásbiztosítási Tisztviselők Lapjának, a Munkaügyi Szemlének s szerkesztette a Munkásbiztosítást. Tanulmányai, cikkei a Népszaván és a Szocializmuson kívül a jogi szaklapokban jelentek meg.

1922-1939 között Debrecen nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselője. Népszerű parlamenti beszédeit a nagy tárgyi szaktudás jellemezte. Az 1926-os országgyűlési választáson Debrecenben legyőzte Bethlen István miniszterelnököt. Az első volt azok között, akiket a nemzetgyűlés elnöke 1924 őszén, Eskütt Lajos panamaügyének tárgyalásakor karhatalommal távolíttatott el az ülésteremből.

Amikor 1925 októberében Rákosi Mátyást és társait letartóztatták, Györki interpellációt intézett az igazságügy-miniszterhez. Hangsúlyozta, hogy nem vállal semmiféle közösséget Rákosiékkal, undorodik a bolsevizmustól, de ugyanígy undorral van eltelve a Rákosiék ellen statáriális eljárást tervező kormányintézkedéssel szemben. Követelte, hogy miután perjogilag nem áll fenn a lázadás esete, az ügyet rendes, és ne a statáriális eljárás szabályai szerint bonyolítsák le. Ami meg is történt. Rákosi valószínűleg neki köszönhette, hogy nem akasztották fel, és ezt soha nem bocsátotta meg neki.

1935-1939 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja volt, a zsidótörvények miatt az aktív politikától visszavonult. 1944. március 19. után a Gestapo letartóztatta és Peyer Károllyal együtt Mauthausenbe deportálták.

1945 után rövid ideig az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) vezérigazgatója, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetőségi tagja volt. 1946 novemberében ő fogalmazta meg az SZDP vezetésének címzett, de rögtön az angol és amerikai követségre is eljuttatott Peyer-féle memorandumot. Rajta kívül Valentiny Ágoston, Brumiller László, Pozsgai Gyula és Müller Márton írta alá. A „jobboldali szocdemek” lényegében a kommunistákkal folytatott addigi együttműködést támadták, és felvették egy új összetételű, a Magyar Kommunista Párt nélkül megalakuló koalíció lehetőségét arra az időre, amikor a megszálló szovjet csapatok elhagyják az országot. 1946 decemberében tagja lett a Szocialista Jogászok Szövetségének. Szembeszállt a többpárti demokrácia felszámolására törekvő kommunistákkal és 1947-ben Peyer Károllyal együtt a Radikális Párt színeiben indult a választásokon. Meg is választották őket, de a mandátumukat már nem vehették át. A hatalom a pártot szétverte és betiltotta.

1950-ben, a Kálmán József és 21 társa ellen lefolyt koncepciós perben Rákosi egykori megmentőjét koholt vádak alapján (háborús bűntett, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, hűtlenség) életfogytiglani szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Az eljárás során a kihallgatók rendszeresen ütlegelték, fizikai és pszichikai kényszert alkalmaztak, megtanultatták a vádlottakkal "beismerő vallomásukat" és a tárgyalásra is velük mentek.

1956 februárjában, az ítélet fenntartása mellett "kegyelemből" kiengedték a börtönből. A megtört, súlyosan beteg ember még két évet élt teljes visszavonultságban, de családjának sem beszélt az átélt szörnyűségekről. 1962-ben az ügyészség perújítási indítványa alapján, nem bűntett, hanem bizonyítékok hiányában felmentették. Halálának 50. évfordulóján emléktáblát állítottak neki egykori lakóháza, a Budapest Lipótváros, Honvéd utca 16. számú ház falán.

Magánélete

Felesége Tolnai Gizella (1900–1984) volt, Tolnai Izidor és Schrecker Anna lánya, akit 1927. február 15-én Budapesten vett nőül.

Források

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 333. o.  Online elérés
• Magyar életrajzi lexikon
• [1]
• Sipos Péter: Györki Imre, Múltunk, 1999/1.
• Rendzavarók az Országházban, Új Néplap Online, 2004. április 21. Archiválva 2017. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A nyilas agitáció már behatolt az iskolákba, Népszabadság Online, 2007. június 27.
• Györki Imre és a magyar szociáldemokraták eltiprása, HVG, 2008. szeptember 28.
• [2]