Gyöngyös György
| Gyöngyös György | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1905 Lujzikalagor, Románia |
| Elhunyt | 1970 körül Lujzikalagor, Románia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | Népzene |
| Hangszer | Koboz |
Gyöngyös György (Lujzikalagor, 1905 – 1975 előtt[1]) moldvában, Lujzikalagorban élt, magyar kobzos. Híressé különleges játékmódja miatt vált, a Tázló mente kobzosai mind tanultak tőle[2], valamint a jelen kobzosai is előszeretettel alkalmazzák játékmódját.
Élete, tevékenysége
[szerkesztés]Életéről kevés adat maradt fenn, a vele végzett gyűjtések nem igazán terjedtek ki családi hátterére. Paraszt családból való, de elmondások szerint édesapja és nagyapja is zenész volt, és családjából ismerni még két kobzost: öccsét, Gyöngyös Jánost (akitől szintén értékes, Györgyéhez nem meglepően nagyon hasonló játékmódú hang-, és videóanyag maradt meg) és Buták Györgyöt. Gyöngyös Györgyre elég nagy területen emlékeznek magyarok és cigányok egyaránt. Hegedűsökkel járt zenélni lakodalmakba, táncos mulatságokban (ahogy a bogdánfalvi Duma György is), és a környék legjobb kobzosaként tartották számon. Kíséretet és dallamot egyaránt játszott, olyannyira, hogy mikor a hegedűsnek elszakadt a húrja, ő tovább vitte a kísérettel egybeszőtt dallamot a kobzon, így nem kellett megszakítani a táncot.[3] A Tázló menti falvak (Rosszpatak, Esztufuj, Szendulén, Gajdár stb.) a vízválasztó túloldalán fekvő Bogdánfalvával és Lujzikalagorral rendszeres kapcsolatban voltak, a zenészek is ismerték egymást. Gyöngyös György játéka még életében elhíresült ezen a területen, így érthető, hogy nem csak közvetlen környezete, hanem az egész Tázló mente kobzosai szinte mind hozzá mentek tanulni.
Halála időpontja ismeretlen, az 1970-es évek közepén már biztosan nem élt.
Zenei hagyatéka és játékmódja
[szerkesztés]
Az utólagos néprajzi szóbeli gyűjtéseken túl összesen négy alkalommal gyűjtöttek Gyöngyös Györgytől, ezek hangzóanyagából ismerjük játékát. Először Jagamas János járt nála, 1950 szeptember 17-én, ekkor a Gábor János Anton nevű lujzikalagori hegedűst kísérte. Ez alkalommal 12 dalról készült felvétel fonográfhengerre. Ezek a felvételek Jagamas dési származása révén a Román Akadémia Folklórarchívumába kerültek, és mai napig is ott találhatóak. Nem sokkal később, 1958 február 20-án újra Jagamas járt nála, de ezúttal Domokos Pál Péterrel együtt, ekkor 8 különböző dallamot vettek magnetofonszalagra, melyen Gábor Antal 31 éves lujzikalagori hegedűssel (feltételezhetően az illető ugyan az mint az 1950-es gyűjtésen, csak más névleírással) játszik együtt. Ezek a szalagok már a Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjteményébe kerültek. Ezt követően Kallós Zoltán 1965-ben két alkalommal gyűjtött tőle, egyszer júniusban 10 dallamot, és egy pontosan nem megjelölt időpontban még nyolcat. Valamint egy utólagos lejegyzés alkalmával két dallam és egy bemondás (melyek egyébként a '65-ös gyűjtésről valók és "hiányoznak" is arról a ZTI adatbázisában) 1971-re lett dátumozva, feltehetően azért, mert egy 1971-es Kolozs megyei gyűjtést tartalmazó nagylemezre lett átmásolva az eredeti magnetofonszalagról. Ezeken mind egyedül szerepel, kobozkísérettel énekel és kobzon táncdallamokat játszik.
A jelenkor kobzosai az ő játékát tekintik a hagyományos kobozjáték legkézzelfoghatóbb alapjának, ezért is felbecsülhetetlenek azok az ugyan nem kifogástalan minőségű hangzóanyagok amiken játéka hallható, emellett azonban jól érzékeltetik a föntebb említett dallamjátékos kíséretmódot. Ez a dallamkíséret ritkán fedi le pontosan a prímás (hegedűs vagy furulyás) által játszott dallamot, inkább csak a dallamvonulatot követi, miközben a saját belső dallamait bontakoztatja ki jellegzetes dallamegységek variálásával. Régre nyúlik vissza e játékmód, mely abból is látszik, hogy már Liszt Ferenc is említi könyvében,[4] miszerint amikor Jászvásáron járt, (Moldva "fővárosában"), alkalma volt meghallgatni egy zenekart, és ott látta, amint a kobzos nem funkciós harmonizálással, hanem ritmizált orgonapontszerű játékkal kísért. Egyébként ez a gondolkodásmód fedezhető fel a legtöbb moldvai kobzos kíséretében, amely minimális harmóniaváltást, de virtuóz pengetést igényel.
Hangszere hangolása
[szerkesztés]Kobzáját a mai elterjedt húrozáshoz hasonlóan ő is nyolc húrral szerelte, hangolása Jagamas János szerint d'-d' a-A d'-d' g-g.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horváth Gyula: Koboziskola. 10. o.
- ↑ Alexandru Iancu Szendulénben élő hegedűs szóbeli közlése. in: Horváth Gyula: Koboziskola. 10. o.
- ↑ Horváth Gyula: i. m. 97. o.
- ↑ Liszt Ferenc: A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon. Pest, 1861, LXXXI. fejezet
Források
[szerkesztés]- Horváth Gyula: Koboziskola. Hagyományos moldvai tánczenekíséret kobozzal Antim Ioan és Gyöngyös György játéka alapján. Hagyományok Háza, 2011
- Hankóczi Gyula: Egy kelet-európai lantféle - a koboz. Ethnographia 1988 XCIX. 3-4. szám, 295-330. o.
- Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Fekete Sas Kiadó, 2001
- Magyar Népzenei Antológia - Digitális összkiadás. Hangvető Kft., 2012
- MTA–BTK Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjteménye
- Pávai István - Zakariás Erzsébet (szerk.): Jagamas János népzenei gyűjteménye a Román Akadémia Folklór Archívumában, 2014
