Ugrás a tartalomhoz

Gyóni Mátyás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyóni Mátyás
Született1913. december 18.
Budapest
Elhunyt1955. szeptember 28. (41 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Foglalkozásatörténész,
bizantinológus,
egyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1935–1939)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (28/2-1-76)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyóni Mátyás (Budapest, 1913. december 18. – Budapest, 1955. szeptember 28.) történész, bizantinológus, egyetemi tanár, tanszékvezető, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; Gyóni Géza költő unokaöccse.

Élete

[szerkesztés]

1935-től Eötvös kollégistaként[4] a budapesti tudományegyetemre járt. A Bécsi Magyar Történeti Intézet (Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet) ösztöndíjasa is volt. 1939-ben tanári, 1940-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1944-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1939-től az aszódi gimnázium tanára volt, 1942-től 1950-ig a Teleki Pál (1948-tól Kelet-európai) Tudományos Intézetben tanított.

Feleségével, Zepethneki Töttössy Katalinnal (Bp., 1921. július 8.) két gyermekük született: Mária és András.[5]

1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1950-től intézeti tanár a budapesti tudományegyetem görög filológiai tanszékén. 1953-tól tanszékvezető docens, 1954-től tanszékvezető egyetemi tanár a középkori egyetemes történeti tanszéken. A Rákosi-korban a sztalinizálódó egyetemi oktatás ideológiai üldözéseiben vallásossága miatt célponttá vált,[6] s ennek hatására 1955-ben öngyilkos lett. Sírja a Farkasréti temető 28/2-1-76. sírhelyén található.

Műveiből

[szerkesztés]

Alapos tanulmányokban foglalkozott, főleg a 10–13. századi magyar és román történelem bizánci forrásaival

  • Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében (Budapest, 1938)
  • A Paristrioni "államalakulatok" etnikai jellege. Archaizáló népnév és etnikai valóság Anna Komnene Alexiasában. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Nyomása, 1942. 91 oldal (Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve)
  • A magyar nyelv görög feljegyzéses szórvány emlékei. Die Streudenkmäler der ungarischen Sprache in griechischen Texten. Bp. 1943, Tudományegyetemi Görög Filológiai Int. 220 p. (Magyar-görög tanulmányok 24.)
  • Ligeti Lajos (szerk.): A magyarság őstörténete. Franklin-Társulat, Budapest, 1943, 290 oldal (Újabb kiadása: A magyar őstörténet írásos forrásai. A bizánci források. In: A magyarság őstörténete. Bp., 1986. 243-246.)
  • A legrégibb vélemény a román nép eredetéről. Kekaumenos művei mint a Román történet forrásai. Bp., 1944, Athenaeum. 87 lap (Magyar Történettudományi Intézet)
  • N. P. Gracianszkij - Sz. D. Szkazkin: Középkori történeti chrestomathia. (Egyetemi segédkönyv). Szerk. Borzsák István. Ford.: Borzsák István, Gyóni Mátyás, Mezey László. (Budapest, 1952) 375 oldal
  • La première mention historique des Vlaques des monts Balkans (Budapest, 1953)
  • A bizánci irodalom kis tükre (Fordításai beválogatva.) 1974. 843 oldal ISBN 963-07-0345-9

Cikkei a Századokban

[szerkesztés]
  • Laurent, V.: La Serbie entre Byzance et la Hongrie à la veille de la quatrième croisade. (Revue Historique du Sud-Est Européen, 1941). Századok, 1943. (77. évf.) 7-10. sz. 478-479. old.
  • Horváth Endre: Magyar-görög bibliográfia. Budapest, 1940. (Magyar-görög tanulmányok, 12.) In: Századok, 1943. (77. évf.) 4-6. sz. 258-259. old.
  • László Ferenc: A kagán és családja. (Kőrösi Csoma Archivum, 1940.). In: Századok, 1944. (78. évf.) 7-9. sz. 592. oldal
  • Mönschland Athos. (Mit Beiträgen von F. Dölger, E. Weigand und A. Deindl, hrsg. von F. Dölger). München, 1943. In: Századok, 1944. (78. évf.) 4-6. sz. 288-290. old.
  • A. Zeki Validi Togan: Völkerschaften des Chazarenreiches im neunten Jahrhundert. (Kőrösi Csoma Archivum, 1940.). In: Századok, 1944. (78. évf.) 7-9. sz. 592. old.
  • Bizánci költemények Manuél császár magyar hadjáratairól. Kiadta és bevezetéssel ellátta Rácz István. Budapest, 1941. (Magyar-görög tanulmányok, 16.). In: Századok, 1944. (78. évf.) 1-3. sz. 112-113. old.
  • Laurent, V.: Une lettre dogmatique de l'empereur Isaac l'Ange au primat de Hongrie. (Échos d'Orient, 1940.). In: Századok, 1944. (78. évf.) 1-3. sz. 121-122. old.
  • Bănescu, N.: Un problème d'histoire médiévale: création et caractère du second empire Bulgare, 1185. Bucureşti, 1943. (Institut Roumain d'Études Byzantines. Nouv. sér., 2.). In: Századok, 1945. (79-80. évf.) 1-6. sz. 271-272. old.
  • Bănescu, N.: Le thème de Pristrion-Paradounavon (Paradounavis). Bucureşti, 1944. (Académie Roumaine. Bulletin de la Section Historique, 25/2.). In: Századok, 1945. (79-80. évf.) 1-6. sz. 270-271. old.
  • A legkorábbi magyar-bizánci házassági kapcsolatok kérdéséhez. In: Századok, 1947. (8. évf.) 1-10. sz. 212-219. old.
  • Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. A görög szöveget kiad. és magyarra ford. Moravcsik Gyula. Budapest, 1950. In: Századok, 1951. (85. évf.) 1-2. sz. 255-257. old.
  • A kijevi ősévkönyv volochjai. In: Századok, 1989. (123. évf.) 3-4. sz. 298-342. old.

Egyéb cikkeiből

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ Az Eötvös Kollégium tagjainak listája[halott link]
  5. ↑ Tötösy de Zepetnek, Steven. Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára [1]
  6. ↑ Dr. Antall József "a fogoly miniszterelnök" In: Magyar Lant 1999 április. [2008. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 13.)

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • I. Tóth Zoltán: Gyóni Mátyásról (nekrológ). In: Magyar Tudomány 1956.
  • Harmatta János: Gyóni Mátyás 1913–1955. In: Antik Tanulmányok 1956. 1–3. szám
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyóni_Mátyás&oldid=26758695”