Gruzda János

Gruzda János
Született	1881. november 18. Tövis
Elhunyt	1953. november 3. (71 évesen) Zalatna
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	festő
Sablon • Wikidata • Segítség

Gruzda János (Tövis, 1881. november 18. – Zalatna, 1953. november 3.) romániai magyar festő.

Élete

Édesapja, a székely gyökerekkel rendelkező Gruzda Domokos, Tövisen volt református lelkipásztor. Az általános iskolát szülővárosában, a középiskolát Nagyenyeden végezte. 1900-ban – apja biztatására – beiratkozott a kolozsvári Református Teológiára. A főiskola idején autodidakta módon rajzolt és festett; 1901-ben az Egyetemi Kör kiállításán öt képével dicsérő oklevelet szerzett. 1902-ben az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításán Fadrusz János felfigyelt képeire, és arra biztatta, hogy művészeti pályán haladjon tovább, de Gruzda nem akarta apjának tett ígéretét megszegni. Majd csak 1904-ben, a teológia elvégzése után, iratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Ferenczy Károly, Hegedűs László és Balló Elek voltak, de a főiskola akkor igazgatója, Szinyei Merse Pál is támogatta pályáját. Az utolsó főiskolai évben külföldi tanulmányútra nyert ösztöndíjat, így jutott el Berlin be, Münchenbe, Drezdába, Düsseldorfba, Königsbergbe és Bécsbe. A tanulmányút során a lehető legtöbb időt töltötte a képtárakban és közben állandóan rajzolt.

1911. december 1 és 1912. július 1. között Alvincen volt segédlelkész, innen Tövisre helyezték, majd 1914. nyarán lelkészi kinevezést kapott Magyarbecére. Közben 1913-ban feleségül vette Ripka Annát, egy besztercei szász iparoscsalád lányát. Gruzda tíz évig szolgált Magyarbecén, közben elvesztette a kapcsolatot művészetének támogatóival. Csak 1922-ben jelentkezett újra tárlaton, amelyet a nagyenyedi kollégium alapításának háromszázadik évfordulójára szerveztek. A festő ezen a kiállításon ismerkedett meg Áprily Lajossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Gruzda első önálló kiállítására csak negyvenhárom éves korában, 1924-ben került sor, ahol óriási sikert aratott. Ugyanebben az évben Zalatnára költözött, ahol haláláig református lelkészként szolgált. A lelkészlakban gyakran megfordultak az erdélyi magyar szellemi élet jeles személyiségei: Kuncz Aladár, Tavaszy Sándor, Jékely Zoltán, Makkai Sándor, Kacsó Sándor, a festő Nagy István. A festőn 1950 körül kezdett elhatalmasodni az érelmeszesedés, amelynek következtében nehézségekkel járt szolgálatának ellátása is, a festés is. Ennek ellenére életének utolsó hónapjaiban is kijárt tájképeket festeni. 1953-ban hunyt el.

Művészete

Mi itt a téli Szép titkát kerestük
halott falukban, hó-hullámokon,
s beporozott az erdők zuzmarája,
lelkünk a tél lelkével lett rokon.

Áprily Lajos: Levél (Gruzda Jánosnak, a tél-festőnek)

Noha a fenti vers nyomán állandó jelzője „a tél festője” lett, és valóban a téli tájak vonzották leginkább, hagyatékában találhatók őszi és tavaszi tájképek is. Pályája elején a szecesszió, az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus hatása alá került. Hazatérve, az erdélyi tájakban rejtőző lehetőségeket próbálta kiaknázni. (Murádin Jenő az éledező falukutató mozgalommal rokonította). Magyarbecei korszakának képein lírai-impresszionista látásmódja érezhető, későbbi munkáiban tömörségre, monumentalitásra, gondolatébresztő perspektívákra törekedett, ezért olykor már a konstruktivizmussal rokon megoldásokra jutott.

Mivel mindig a szabadban dolgozott, és műveit utólag nem javította, hagyatékában az érett művek mellett sok jelentéktelen munka is maradt. Ő maga nem törődött a kevésbé sikerült képekkel, olykor új képet festett rájuk, és ezekből a képekből soha nem küldött kiállításokra. Az a tény, hogy halála után ezek a képek is forgalomba kerültek, sokat ártott művészi megítélésének.

Kiállításai

1901. december 15.–24., Kolozsvár, csoportkiállítás 1902. október, Kolozsvár, az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállítása 1903. augusztus 30.–szeptember 30., Kolozsvár, az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállítása 1905–1908, Budapest, év végi kiállítások a főiskolán 1906. április, Milánó, nemzetközi kiállítás 1907. május 15. – szeptember 15, Pécs, országos kiállítás 1908, London, Londoni Magyar Kiállítás 1909, Budapest, a Művészeti Szalon kiállítása 1909–1914, Budapest, Műcsarnok kiállításai 1922. április, Nagyenyed, csoportkiállítás 1922. október, Nagyenyed, csoportkiállítás

1924. április 16.–26., Kolozsvár, egyéni kiállítás 1926. március 31.–április 10, Kolozsvár, egyéni kiállítás 1927. december 18.-27., Kolozsvár, egyéni kiállítás 1930. november 30.-december 6., Kolozsvár, csoportkiállítás 1932. december 22.–1933. január 8., Kolozsvár, a Károlyi Gáspár Társaság kiállítása 1937, Párizs, világkiállítás 1938. december 31. – 1939. január, Budapest, csoportkiállítás 1943, Arad, csoportkiállítás 1943. június 12.–július 5., Brassó, csoportkiállítás 1980. január 19.–február 8., Kolozsvár, Korunk Galéria, emlékkiállítás

Források

• Murádin Jenő: A tél festője. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989, ISBN 973-26-0019-5 (Ser. Művészeti kismonográfiák)
• Magyar életrajzi lexikon