Ugrás a tartalomhoz

Gravataí

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gravataí
Gravataí címere
Gravataí címere
Gravataí zászlaja
Gravataí zászlaja
Közigazgatás
Ország Brazília
ÁllamRio Grande do Sul
MezorégióMetropolitana de Porto Alegre
MikrorégióPorto Alegre
Alapítás éve1880
PolgármesterLuiz Ariano Zaffalon
Körzethívószám51
Népesség
Teljes népesség265 070 fő (2022)[1]
Tszf. magasság26 m
Terület463,758 km²
Elhelyezkedése
Térkép
d. sz. 29° 56′ 36″, ny. h. 50° 59′ 38″29.943333°S 50.993889°WKoordináták: d. sz. 29° 56′ 36″, ny. h. 50° 59′ 38″29.943333°S 50.993889°W
Gravataí weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gravataí témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gravataí egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). Népességét 2021-ben 285 564 főre becsülték,[2] ezzel az állam ötödik legnépesebb községe volt.

Története

[szerkesztés]

A környék földjeit a 18. század első felében osztották ki királyi földadományokként (sesmarias). Első telepesként Antônio de Souza Fernandot említik. 1763-ban falut alapítottak Nossa Senhora dos Anjos néven, ahova José Marcelino de Figueiredo guaranikat telepített le, akiknek többsége az uruguayi missziókból menekült el. A lakosok főként mezőgazdasággal foglalkoztak (búzatermesztés, szarvasmarha-tenyésztés). Figueiredo kormányzó középületeket építtetett, iskolát és mezőgazdasági inasképzőt nyitott, fazekasműhelyt alapított; a szegénységben élő indiánok megsegítésére, taníttatására a Rio de Janeiro-i tanácstól is támogatást kért, de elutasították. 1774-ben kápolna épült (temploma csak 1855-ben készült el). 1779-ben Nossa Senhora dos Anjosnak 2563 lakosa volt, azonban Figueiredo távozása után a falu hanyatlani kezdett, lakosságának felét néhány év alatt elvesztette. 1795-ben megalakult plébániája (korábban Viamãotól függött), és Porto Alegre kerületévé nyilvánították.[3][4]

1880-ban független községgé alakult Nossa Senhora dos Anjos de Gravataí néven (Gravataí a községet délről határoló folyó neve, amely a Guaíba-tóba ömlik). 1903-ban telefonszolgáltatás létesült. Az állam fővárosához való közelsége miatt nagy léptekkel fejlődött és fontos gazdasági központ szerepét töltötte be.[3] Az 1930-as években villamosították a települést, lekövezték az utcákat, új városközpontot építettek. A 20. század közepéig fő jövedelme a manióka termesztéséből származott, majd megjelent az ipar: ipari park létesült, ahol a General Motors is gyárat nyitott.[5]

Leírása

[szerkesztés]

Székhelye Gravataí, további kerületei Barro Vermelho, Ipiranga, Itacolomi, Morungava.[4] A község jó vízrajzi rendszerrel rendelkezik, termékeny földjei alkalmasak a mezőgazdaságra.[3] A 21. században gazdasága az iparra és a szolgáltatásokra összpontosul; a község lakosainak 96%-a városon lakik.[6]

Híres szülöttei

[szerkesztés]
  • Joaquim Antônio de Alencastre alezredes, aki az argentin–brazil háborúban (1825–1828) harcolt[3]
  • Feliciano José Rodrigues de Araújo Prates, akit 1852-ben Rio Grande do Sul első püspökének választottak[3]
  • André Machado De Moraes Sarmento tanácsos, Porto Alegre polgármestere 1869 és 1871 között[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
  2. Gravataí. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  3. a b c d e f Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 246–250. o. (1959) 
  4. a b História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  5. História de Gravataí. cmgravatai.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  6. Perfil das Cidades Gaúchas: Gravataí. Sebrae/RS, 2019. (Hozzáférés: 2022. november 30.)