Government Communications Headquarters
| Government Communications Headquarters | |
| Dátum | 1919 |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Típus | hírszerzés |
| Feladat | sigint, távközlési rendszerek védelme |
| Diszlokáció | Cheltenham, Egyesült Királyság |
| Parancsnokok | |
| Jelenlegi parancsnok | William Hague (külügyminiszter) |
| Government Communications Headquarters weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Government Communications Headquarters témájú médiaállományokat. | |
A Government Communications Headquarters, rövidítve GCHQ az Egyesült Királyság titkosszolgálatainak egyike, sigint tevékenységeket végez és felelős a brit kormány és a fegyveres erők információvédelméért. Központja Cheltenhamben található. Munkáját a hírszerző közösség tevékenységét koordináló Joint Intelligence Committee (JIC) irányítja. Az első világháború után hozták létre Government Code and Cypher School (GCCS) néven. 1946 júniusában nevezték át a jelenleg is használt nevére. A GCHQ-ért a mindenkori brit külügyminiszter a felelős, ám a szervezet nem tagja a brit külügyminisztériumnak.
Felépítése
[szerkesztés]
A GCHQ jelenlegi igazgatója Iain Lobban. Szervezeti egységei:[1]
- Sigint Missions (technikai hírszerzés)
- Maths & cryptoanalysis (matematika és kriptoanalízis)
- IT & computer systems (informatikai rendszerek)
- Linguists & translation (nyelvészet és fordítás)
- Intelligence analysis unit (hírszerzéselemzési egység)
- Enterprise (nagyvállalati rendszerek)
- Applied Research & emerging technologies (alkalmazott kutatás és felfutó technológiák)
- Corporate knowledge & information systems (vállalati tudásbázis és informatikai rendszerek)
- Commercial supplier relationships (vállalati beszállítói kapcsolatok)
- Biometrics (biometria)
- Corporate management (vállalatirányítás)
- Enterprise resource planning (nagyvállalati erőforrás-tervezés)
- Human resources (személyzeti osztály)
- Internal audit (belső ellenőrzés)
- Architecture team (vállalatfelépítési csoport)
- Communications-Electronics Security Group (távközlés-elektronikai biztonsági csoport)
Története
[szerkesztés]Government Code and Cypher School (GCCS)
[szerkesztés]Az első világháború alatt a brit hadsereg és haditengerészet külön rejtjelfejtő ügynökséget üzemeltetett, az MI1b-t illetve az NID25-öt.[2] 1919-ben a brit kormány titkosszolgálatokkal foglalkozó bizottsága azt az ajánlást tette, hogy egy békeidőben is üzemelő kódfejtó ügynökséget érdemes létrehozni, amely feladattal Hugh Sinclairt, a haditengerészeti hírszerzés akkori igazgatóját bízták meg.[3] Sinclair az NID25 és az MI1b szervezetét összeolvasztotta, és a 25-30 tisztből és nagyjából ugyanennyi adminisztratív személyzetből álló új szervezetnek a Government Code and Cypher School (kormányzati kódolási és rejtjelezési iskola) nevet adta.[4] Az oktatási intézmény-jellegű fedőnevet Victor Forbes, a brit külügyminisztérium találta ki.[5] A szervezet eredetileg az Admiralitás irányítása alá tartozott, irodáit a londoni Watergate House-ban rendezte be.[3] A GCCS nyilvános célja "a kormány által használt kódok és rejtjelek biztonságával és felhasználásával kapcsolatos tanácsadás" volt, ám titkos feladatként kapta "a külföldi hatalmak által használt távközlési rejtjelezés tanulmányozását".[6] A GCCS hivatalosan 1919. november 1-jén alakult meg,[7] az első rejtjelet október 19-én törte fel.[3]
A második világháború előtt a GCCS egy relatíve kisméretű szervezet volt. 1922-re a GCCS főleg a diplomáciai üzenetek megfejtésével foglalkozott, bár "egyetlen megfejtett üzenetet sem volt érdemes továbbadni".[8] Ezért a szervezet az Admiralitástól átkerült a külügyminisztérium felügyelete alá.[9] Hugh Sinclair 1923-tól már nem csak GCCS, hanem a Secret Intelligence Service munkáját is felügyelte.[3] 1925-ben mindkét szervezet egy épületbe költözött, a St James’ Park tőszomszédságába.[3]
A második világháború alatt a GCCS nagyrészt a readingi Bletchley Parkba költözött, ahol többek között a német Enigmát is sikeresen feltörték. 1940-re a GCCS 26 ország több mint 150 kriptográfiai rendszerével birkózott meg.[10]
1935-ben Hongkongban megalapították a GCCS távol-keleti kirendeltségét, a Far East Combined Bureau-t (FECB), amelyet 1939-ben Szingapúrba költöztettek. A japán hadsereg malajziai előretörésével a hadsereg és a RAF kódfejtői az indiai Delhibe költöztek, az FECB haditengerészeti kódfejtői pedig először a ceyloni Colombóba, majd a kenyai Mombasa melletti Kilindinibe helyezték át a műveleti központjukat.
A GCCS nevét 1946 júniusában "Government Communications Headquarters"-re változtatták.[11]
A második világháború után
[szerkesztés]A GCHQ először Eastcote-ba települt, de 1951-ben átköltözött Cheltenham külterületén két központba is: Oakley és Benhall. A GCHQ létezését egészen egy 1983-as KGB-s kémbotrány kirobbanásáig meglehetős titok övezte.[12]
A hidegháború vége után
[szerkesztés]1994 óta a GCHQ tevékenységét a brit parlament hírszerzési és biztonsági bizottsága felügyeli. A szervezet hidegháború utáni céljait az 1994-es hírszerzési törvény, az Intelligence Services Act 1994 határozza meg.[13]
2003 végén a GCHQ a köznép által csak doughnut-nak csúfolt épületbe költözött, amely akkor 337 millió fontos költségével Európa második legdrágább középülete volt.[14]
Tevékenysége
[szerkesztés]A GCHQ hírszerzési adatait számos távközlési és egyéb elektronikus jel megfigyelése, elemzése illetve dekódolása alapján szerzi, amelyhez az Egyesült Királyságon belül és kívül számos lehallgatóállomást épített. A létesítmények közé tartozik a GCHQ cheltenhami központja, a cornwalli part közelében található GCHQ Bude, az Ascension-szigeten található központ, valamint az amerikai hadsereggel közösen üzemeltetett yorkshire-i Menwith Hill és a ciprusi Ayios Nikolaos Station.
A sigint tevékenységén kívül a GCHQ felel a kormányzati távközlési rendszerek biztonságáért.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Government Communications Headquarters című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Richard J. Aldrich, GCHQ: The Uncensored Story of Britain's Most Secret Intelligence Agency, HarperCollins 2010, p. 565
- ↑ John Johnson, The Evolution of British Sigint: 1653–1939, 1997, p. 27
- ↑ a b c d e Johnson, 1997, p. 44
- ↑ Johnson, 1997, p. 45 és Kahn, 1991, p. 82; a források eltérő létszámot adnak a GCCS kezdeti szakaszára
- ↑ Macksey, Kenneth. The Searchers: Radio Intecept in Two World Wars. Cassell, 58. o. (2003. január 30.). ISBN 0-304-36545-9
- ↑ Michael Smith, "GC&CS and the First Cold War," p. 16-17 in Action this Day edited by Ralph Erskine and Michael Smith, 2001
- ↑ Kahn, 1991, p. 82
- ↑ Alastair G. Denniston, "The Government Code and Cypher School Between the Wars", Intelligence and National Security 1(1), January 1986, pp 48-70
- ↑ Smith, 2001, pp. 20-21
- ↑ David Alvarez, GC&CS and American Diplomatic Cryptanalysis
- ↑ Smith, Michael. Station X. Channel 4 books, 176. o. (1998). ISBN 0-330-41929-3
- ↑ Aldrich, p. 382
- ↑ Stephen Twigge, Edward Hampshire, Graham Macklin, British Intelligence, p87, The National Archives 2008, ISBN 978-1-905615-00-1
- ↑ Industry projects: GCHQ. designbuild-network website. (Hozzáférés: 2006. április 12.)