Ugrás a tartalomhoz

Gottfried Kinkel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gottfried Kinkel
Született

Elhunyt1882. november 13. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
Zürich[7][6]
Állampolgárságaporosz
HázastársaJohanna Kinkel (1839–)[6]
Gyermekei
  • Gottfried Kinkel
  • Johanna Kinkel
Foglalkozása
IskoláiBonni Egyetem
SírhelyeCemetery Sihlfeld
Gottfried Kinkel aláírása
Gottfried Kinkel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Kinkel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gottfried Kinkel (teljes nevén Johann Gottfried Kinkel; (Oberkassel, Bonn mellett, 1815. augusztus 11. – Zürich, 1882. november 13.) német író, költő, művészettörténész.

Életpályája

[szerkesztés]

Pietisztikus hatások alatt nevelkedett fel. Bonnban járt egyetemre, ahol egyháztörténetet tanult. 1837-ben hosszabb utazást tett külföldön.

megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével, Johanna Mockellel, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt rá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbundra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). Kinkel 1840-ben Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltért, különösen amikor feleségül vette az elvált katolikus Johanna Mockelt. [8] Ennek folytán Kinkel elvesztette az állását és a papokat is ellenségeivé tette.

A teológiát elhagyva, a bonni egyetemen művészettörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki verseskötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn, 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied von Antwerpen és Margaret. Később meghívták a berlini egyetemre tanárnak, de a meghívást Männerlied című költeménye miatt visszavonták. 1848-ban politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849. május 10.), június 19-én elfogták, haditörvényszék elé állították és élethossziglani fogházra ítélték. Spandauból egy Carl Schurz nevű lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Hazatérése után visszavonult a politikai tevékenységtől.

Neje halála, 1858 után másodszor is megnősült. Újrakezdte művészettörténészi működését, és a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát írt: Nimrod (Hannover, 1857) címen. 1866-ban Zürichben az archeológia és a művészettörténet tanára lett.

Művei

[szerkesztés]
  • Predigten über auserwählte Gleichnisse und Bildreden Christi, nebst Anhang einige Festpredigten. Köln 1842
  • König Lothar von Lotharingien oder gekränktes Recht. Bonn 1842
  • Gedichte. Stuttgart: Cotta 1843 (7. Auflage 1872)
  • Die Ahr (1846) (Ausgabe 1858 als Digitalisat)
  • Otto der Schütz. Eine rheinische Geschichte in zwölf Abenteuern. Stuttgart/Tübingen: Cotta 1846 (87. Aufl. Stuttgart/Tübingen: Cotta 1909)
  • Vom Rhein. Leben, Kunst und Dichtung. Jahrgang 1847. Hrsg. von Gottfried Kinkel. Essen 1847.
  • Erzählungen. Stuttgart/Tübingen: Cotta 1849 zusammen mit Johanna Kinkel. (3. Aufl. Stuttgart: Cotta 1883) Digitalisat der Ausgabe Stuttgart 1883
  • König und Dichter. Stimmen der Zeit. Ein Kinkel-Album. Hrsg. Wilhelm Zimmermann. Stuttgart/Wildbad 1851
  • Gedichte. Zweite Sammlung. Stuttgart: Cotta 1868
  • Der Grobschmied von Antwerpen in sieben Historien. Stuttgart: Cotta 1872
  • Mosaik zur Kunstgeschichte. Berlin: Oppenheim 1876
  • Der Doktor Ypocras des deutschen Schauspiels in Wort und Bild. In: Bonner Jahrbücher. 60 (1877), S. 121–132.
  • Tanagra. Idyll aus Griechenland. Braunschweig: Westermann 1883.
  • Meine Kindheit. Eingeleitet und kommentiert von Hermann Rösch. Bonn 2015.
  • Margret. In: Deutscher Novellenschatz. Hrsg. von Paul Heyse und Hermann Kurz. Bd. 4. 2. Aufl. Berlin, [1910], S. 199–262. In: Thomas Weitin (Hrsg.): Volldigitalisiertes Korpus. Der Deutsche Novellenschatz. Darmstadt/Konstanz, 2016.

Emlékezete

[szerkesztés]

1906-ban szülőhelyén, Oberkasselben (ma Bonn-Oberkassel) állítottak számára emlékművet, amelyen felesége, Johanna Kinkel medálja is látható.[9] Az emlékmű bronzlemezeit 2022 májusában ellopták,[10] azóta adománygyűjtés folyik egy példányhoz. A Bonn Városi Várostörténeti és Emlékművelődési Központja 2023 végén biztosította, hogy a paneleket 2024-ben kicserélik.[11] Az egykori spandaui börtön helyének közelében, ahol 1850-ben bebörtönözték, a Kinkelstrasse viselte a nevét 1938-tól 2002-ig. A Carl-Schurz-Straße a közelben található. A Kinkelstrassét azonban újra korábbi nevén, Jüdenstrasse-nak hívják.[12]

  • Síremléke
    Síremléke
  • Emlékműve Oberkasselben
    Emlékműve Oberkasselben
  • Rajz Kinkelnek a spandaui fogságból való szökéséről
    Rajz Kinkelnek a spandaui fogságból való szökéséről

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b c d WeChangEd
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ élt 1810 és 1858 közöttt
  9. ↑ Hermann Rösch: Dichter oder Politiker? Die Kontroversen um das Oberkasseler Gottfried-Kinkel-Denkmal. In: Wilfried Hansmann, Hermann Rösch: Das Kinkel-Denkmal in Bonn-Oberkassel. Bonn: Großjohann 2015, S. 3.
  10. ↑ Gabriele Immenkeppel: Kinkel-Denkmal in Oberkassel soll endlich neue Platten erhalten (német nyelven). General-Anzeiger. General-Anzeiger, 2023. február 9.
  11. ↑ Sascha Stienen: Hoffnung fürs Kinkel-Denkmal. In: General-Anzeiger Bonn. 28./29. Oktober 2023.
  12. ↑ Kinkelstrasse . In: A Luisenstadti Oktatási Egyesület utcanévlexikona

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gottfried Kinkel (Schriftsteller) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]


További információk

[szerkesztés]

Világirodalmi lexikon 6. kötet (Kamc - Lane), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 294 - 295. old.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gottfried_Kinkel&oldid=27052870”