Ugrás a tartalomhoz

Goriot apó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goriot apó
Metszet a regény 1897-es kiadásából, ismeretlen szerző.
Metszet a regény 1897-es kiadásából, ismeretlen szerző.
SzerzőHonoré de Balzac
Eredeti címLe Père Goriot
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Műfajrealista regény
SorozatEmberi színjáték
ElőzőLa señora Cornelia
KövetkezőColonel Chabert
Kiadás
KiadóWerdet
Kiadás dátuma1835
Magyar kiadóEurópa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1978[1]
FordítóLányi Viktor
Média típusakönyv
Oldalak száma266
ISBNISBN 963-07-1239-3 (1978)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Goriot apó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Goriot [IPA: ɡɔʁjo] apó (Le Père Goriot) Honoré de Balzac (1799–1850) francia író 1835-ben írt regénye, amely az Emberi Színjáték Jelenetek a magánéletből ciklusában foglal helyet. Párizsban, 1819-ben játszódik, és három karakter összefonódott életét követi: az öreg Goriot-ét; a bujdosó bűnöző Vautrinét és Eugène de Rastignac joghallgatóét.

Eredetileg sorozatos formában adták ki 1834–35 telén. A Goriot apó Balzac egyik legfontosabb regénye. A szerző itt használ első ízben más írásaiból visszatérő karaktereket, ez a technika megkülönbözteti Balzac életművét a többitől, és egyedivé teszi az Emberi színjátékot. Emellett a mű – alaposan kidolgozott karaktereivel és leírásaival – kitűnő példa a realista regény műfajára.

A regény a Bourbon-restauráció ideje alatt játszódik, ami alapvető változásokat hozott a francia társadalomban; a regényben mindenütt jelen van az egyének küzdelme, hogy biztosítsák a felsőbb-osztálybeli helyzetüket. Párizs városa szintén nagy hatással van a szereplőkre, főleg a fiatal Rastignacra, aki Franciaország déli részén nőtt fel. Balzac Goriot-n és a többieken keresztül elemzi a család és a házasság természetét, pesszimista képet festve ezen intézményekről.

A regényt vegyes kritikával fogadták. A kritikusok egy része magasztalta Balzacot a komplex karakterekért és a részletekre való figyelméért, mások elítélték a korrupció és kapzsiság sokszoros ábrázolásáért. Balzac kedvenc műve, a könyv hamar nagy népszerűségre tett szert, gyakran adaptálták színpadra és készült belőle többször film is.

Háttér

[szerkesztés]

Történelmi háttér

[szerkesztés]

A Goriot apó 1819-ben kezdődik, Napóleon császár Waterloonál elszenvedett vereségét követően, miután a Bourbon-ház újra trónra került Franciaországban. Az ipari forradalom hatására feszültség alakult ki az arisztokrácia és a burzsoázia között, amit XVIII. Lajos trónra lépése tovább erősített. Ebben a korban Franciaországban feszültségek alakultak ki a társadalmi rendszerben, az alsóbb osztály rettenetes szegénységbe süllyedt. Becslések szerint a párizsi lakosok majdnem háromnegyede nem kereste meg az 500-600 frankot, ami a létminimumhoz volt csak elegendő. Ugyanakkor ez a felfordulás lehetővé tett egyfajta társadalmi mozgékonyságot, ami az előző századok ancien régime-ében (régi rend: hűbéri önkényuralmon alapuló államrend) elképzelhetetlen volt. Akik hajlandóak voltak alkalmazkodni az új társadalom szabályaihoz, szerény családi hátterük ellenére alkalomadtán feljebb tudtak lépni a ranglétrán, ám ezzel kiváltva a biztosabb anyagi helyzetűek ellenérzését.

Irodalmi háttér

[szerkesztés]

Mire Balzac 1834-ben elkezdte írni a Goriot apót, már több tucat könyvet jelentetett meg, köztük sok álnéven írt potboilert (megélhetési regény, darab). 1829-ben jelent meg A huhogók, az első könyv, amit a saját nevén írt, ezt követte az A szamárbőr (1831), Louis Lambert (1832) és a Chabert ezredes (1832). Ez idő tájt Balzac elkezdte sorba rendezni műveit, kategóriákba sorolta azokat, amik a 19. század eleji franciaországi élet különböző aspektusait mutatták be. Ezt a sorozatot hívta Emberi színjátéknak.

A francia bűnöző, Eugène-François Vidocq volt Vautrin karakterének alapja a Goriot apóban.

Az egyik aspektus – ami lenyűgözte Balzacot – a bűnözés volt. 1828–29 telén a csalóból lett rendőr, Eugène-François Vidocq kiadta bűnözői életmódjáról szóló emlékiratait – a szerkesztők által jócskán felnagyítva. Balzac 1834-ben találkozott Vidocq-kal, és őt használta alapként Vautrin karakterének megalkotásához.

Írás és kiadás

[szerkesztés]

1834 nyarán Balzac egy tragikus sorsú apáról szóló történeten kezdett dolgozni, akit lányai elutasítanak. Az író naplójában számos dátum nélküli bejegyzés található a történetről: „Goriot apó személye – Egy jó ember – középosztálybeli vendégfogadó ház – 600 frank jövedelem – teljesen lecsupaszította magát a lányaiért, akiknek fejenként 50 000 frank a jövedelmük – haldoklik, mint egy kutya.” A Goriot apó első piszkozatát negyven téli nap alatt írta; sorozatos formában adták ki december és február között a Revue de Paris-ban. Regényként 1835 márciusában jelentette meg a Werdet kiadó, aki májusban a második kiadást is kinyomtatta. Egy alaposan átdolgozott harmadik kiadás 1839-ben jelent meg a Charpentier-nél. Szokásához híven Balzac terjengős jegyzetekkel látta el a kiadóktól kapott lenyomatot, így regényei későbbi kiadásai gyakran jelentősen különböztek a korábbiaktól. A Goriot apó esetében több karaktert megváltoztatott más regényeiben is megjelenő személyekre, és új leírásokat tartalmazó bekezdéseket adott hozzá.

Eugène de Rastignac karaktere már megjelent Balzac korábbi filozofikus regényében az A szamárbőrben, mint másokat beavató világfi. Miközben a Goriot apó első piszkozatát írta, Balzac a karaktert „Massiac”-nak nevezte, majd hirtelen úgy döntött, hogy inkább az A szamárbőrben megismert karaktert használja. Több más karaktert ugyanígy megváltoztatott. Ekkor használt először strukturáltan visszatérő karaktereket, ennek a technikának mélysége jellemezte regényeit.

1834-ben Balzac Az emberi színjáték Jelenetek a párizsi életből ciklusába helyezte a Goriot apót, de utána hamar átrakta – a karakterek magánéletén lévő erőteljes hangsúly miatt – a Jelenetek a magánéletből ciklusba. Balzac Az emberi színjáték című regényciklusa által megkísérelte megalkotni a 19. századi francia társadalom korképét, hogy „bemutassa a teljes társadalmat, zavarának teljességében ábrázolva azt”.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Goriot apó / Grandet Eugénia; ford. Korányi Frigyes, Hevesi Sándor, bev. Ambrus Zoltán; Révai, Bp., 1904 (Klasszikus regénytár)
  • Goriot apó. Jelenetek a párizsi életből; ford. Gábor Andor; Lampel, Bp., 1909 (A világirodalom klasszikus regényei)
  • Goriot apó. Regény, 1-2; ford. Szegedy Ila; Tolnai, Bp., 1929 (Tolnai regénytára)
  • Goriot apó, 1-2.; ford. Éber László, bev. Bánóczi László; Gutenberg, Bp., 1929 (A Gutenberg Könyvkiadó Vállalat könyvei)
  • Goriot apó / Birotteau nagysága és hanyatlása. Jelenetek a párisi életből; ford. Aranyossy Pál; Grill, Bp., 1943 (Grill klasszikus regényei)
  • Goriot apó. Regény; ford. Lányi Viktor; Szépirodalmi, Bp., 1955 (Olcsó könyvtár)
  • Gobseck / Goriot apó; ford. Déry Tibor, Lányi Viktor, bev. Dániel Anna, jegyz. Somogyi Pál László; Európa, Bp., 1963 (A világirodalom klasszikusai)
  • Goriot apó; ford. Bíró Péter; Akkord, Bp., 2012 (Talentum diákkönyvtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Le Père Goriot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]