Fenékjáró küllő

Fenékjáró küllő
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Gobioninae;
Nem:	Gobio; Cuvier, 1816
Faj:	G. gobio;
Tudományos név
	Gobio gobio; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
	Bungia nigrescens Keyserling, 1861; Cobitis fundulus Wulff, 1765; Cyprinus gobio Linnaeus, 1758; Gobio fluviatilis Cuvier, 1842; Gobio fluviatilis Fleming, 1828; Gobio fluviatilis cynocephalus (non Dybowski, 1869); Gobio fluviatilis lepidolaemus Kessler, 1872; Gobio gobio acutipinnatus (non Menschikov, 1939); Gobio gobio albanicus Oliva, 1961; Gobio gobio balcanicus Dimovski & Grupche, 1977; Gobio gobio brevicirris (non Fowler, 1976); Gobio gobio brevicirris (non Berg, 1914); Gobio gobio bulgarica (non Drensky, 1926); Gobio gobio carpathicus (non Vladykov, 1925); Gobio gobio carpathicus krymensis Delyamure, 1937; Gobio gobio feraeensis (non Stephanidis, 1973); Gobio gobio gobio (Linnaeus, 1758); Gobio gobio gymnostethus (non Ladiges, 1960); Gobio gobio holurus (non Fowler, 1976); Gobio gobio insuyanus (non Ladiges, 1960); Gobio gobio intermedius (non Battalgil, 1944); Gobio gobio katopyga Berg, 1914; Gobio gobio kovatschevi (non Chichkoff, 1937); Gobio gobio krymensis (non Banarescu & Nalbant, 1973); Gobio gobio lepidolaemus Kessler, 1872; Gobio gobio lepidolaemus lindbergi Turdakov & Piskarev, 1955; Gobio gobio lepidolaemus skadarensis (non Karaman, 1937); Gobio gobio longicirris Berg, 1914; Gobio gobio magnicapitata Gundriser, 1967; Gobio gobio microlepidotus (non Battalgil, 1942); Gobio gobio muresia Jászfalusi, 1951; Gobio gobio nikolskyi Turdakov & Piskarev, 1955; Gobio gobio ohridana (non Karaman, 1924); Gobio gobio prosopyga Berg, 1914; Gobio gobio saramaticus Berg, 1949; Gobio gobio sarmaticus (non Berg, 1949); Gobio gobio sibiricus (non Nikolskii, 1936); Gobio latus Anikin, 1905; Gobio lepidolaemus Kessler, 1872; Gobio lepidolaemus caucasica (non Kamensky, 1901); Gobio obtusirostris (non Valenciennes, 1842); Gobio phoxinoides De la Pylaie, 1835; Gobio saxatilis Koch, 1840; Gobio vulgaris Heckel, 1837; Leuciscus gobio (Linnaeus, 1758);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fenékjáró küllő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fenékjáró küllő témájú médiaállományokat és Fenékjáró küllő témájú kategóriát.

A fenékjáró küllő (Gobio gobio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A fenékjáró küllő egész Európában előfordul, de folyamatos elterjedéséről nem beszélhetünk. Állományai szigetszerűen előfordulnak a magyarországi folyókban, patakokban, homokos vagy kavicsos aljzatú állóvizekben, csatornákban. Viszonylag gyakori, de visszaszorulóban lévő faj. Franciaországtól a Baltikumig, valamint Ukrajnáig sokfelé megtalálható.

Megjelenése

A hal teste megnyúlt, oldalról és a hasi részen kissé lapított csaknem hengeres, faroknyele rövid, magas. Feje rövid, zömök, viszonylag magas szemei közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek, orra tömpe, szája alsó állású, vaskos.Szájszegletében 1-1 rövid bajuszszál van, amelyek visszahajtva legfeljebb a szem közepéig érnek. Pikkelyei nagyok, puhák, számuk 40-45 az oldalvonal mentén. Hátúszója 9-10, farok alatti úszója 8-9 sugarú; farokúszója villás. Garatfogai kétsorosak (2)2.5-5.3(2). A fenékjáró küllő átlagos testhossza 8-14 centiméter, legfeljebb 21 centiméter. 39-41 csigolyája van. E halfaj háta feketés, zöldes vagy kékes árnyalatú barna; oldalai szürkéssárgák enyhe ezüstös csillogással, az oldalvonal mentén 6-14 sötét vagy fekete folttal; hasa csillogóan fehér. Páratlan úszóin és a farok alatti úszón sötét pettyek vannak, amelyek csak erre a küllőfajra jellemzőek.

Életmódja

A hal a patakok, folyók gyors és lassú folyású részeit kedveli, de előfordul a homokos vagy kavicsos medrű, oxigéndús tavak partjánál is. Rajban élő fenékhal, a nyári hónapokban a sekély vizekbe, télen a mélyebb részekbe húzódik. Tápláléka férgek, rákok, rovar lárvák, alkalmilag halikra is.

Szaporodása

Ivarérettségét 2-3 éves korában éri el.Ívási időszaka április-júniusra esik, ilyenkor a hímek fején és testük elülső részén nászkiütések jelennek meg. A nőstény ragadós, körülbelül 1.5 milliméter átmérőjű ikráit a sekély, elöntött részeken kövekre vagy növényekre rakja. Egy nőstény 1000-3000 ikrát rak. A kelési idő 3-5 nap. A kikelő lárvák 5-6 milliméter hosszúak.

Források

Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Gobio gobio (Linnaeus, 1758) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap