Giulio Angioni
| Giulio Angioni | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1939. október 28. Guasila, Olaszország |
| Elhunyt | 2017. január 12. (77 évesen) Cagliari, Olaszország |
| Nemzetiség | olasz |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giulio Angioni témájú médiaállományokat. | |
Giulio Angioni (Guasila, 1939. október 28. – Cagliari, 2017. január 12.)[1] olasz (szardíniai) író és antropológus.
Életrajza
[szerkesztés]A kulturális antropológia professzora a Cagliari Egyetemen. Szakirodalmi munkáin kívül számos szépirodalmi művet publikált, közülük a legismertebb regények Le fiamme di Toledo (A toledói lángok), Assandira, Doppio cielo (Kettős ég), Gabbiani sul Carso (Sirályok a Karszt-hegységen).
Szépirodalmi művek
[szerkesztés]- L'oro di Fraus (Editori Riuniti, 1988, Il Maestrale, 2000)
- Il sale sulla ferita (Marsilio, 1990), Il Maestrale 2010), finalist Premio Viareggio, 1990
- Una ignota compagnia (Feltrinelli, 1992, Il Maestrale 2007), finalist Premio Viareggio, 1992
- Il gioco del mondo (Il Maestrale, 1999)
- La casa della palma (Avagliano, 2000)
- Millant'anni (Il Maestrale, 2002, 2009)
- Il mare intorno (Sellerio, 2003)
- Assandira (Sellerio, 2004)
- Alba dei giorni bui (Il Maestrale, 2005, 2009), Premio Dessì, 2005
- Le fiamme di Toledo (Sellerio, 2006), Premio Corrado Alvaro, 2006, Premio Mondello, 2006
- La pelle intera (Il Maestrale, 2007)
- Afa (Sellerio, 2008)
- Tempus (CUEC, 2008)
- Gabbiani sul Carso (Sellerio, 2010)
- Doppio cielo (Il Maestrale, 2010)
- Sulla faccia della terra (2015)
Egyéb
[szerkesztés]- Tre saggi sull'antropologia dell'età coloniale, Flaccovio, 1973
- Sa laurera: Il lavoro contadino in Sardegna, EDeS 1976 e Il Maestrale, 2005
- Il sapere della mano: saggi di antroplogia del lavoro, Sellerio, 1986
- Pane e formaggio e altre cose di Sardegna, Zonza, 2000
- Fare dire sentire: l'identico e il diverso nelle culture, Il Maestrale, 2011
- Tutti dicono Sardegna EdeS, 1990
- Cartas de logu: scrittori sardi allo specchio CUEC, 2007
- Il dito alzato (Sellerio, 2012)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Addio all'antropologo e scrittore Giulio Angioni Archiválva 2017. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (olaszul)
Források
[szerkesztés]- A. M. Amendola, L'isola che sorprende. La narrativa sarda in italiano (1974-2006), Cagliari, CUEC 2007, 160-179.
- E. Hall, Greek tragedy and the politics of subjectivity in recent fiction, "Classical Receptions Journal", 1 (1), 23-42, Oxford University Press, 2009
- C. Lavinio, Narrare un'isola. Lingua e stile di scrittori sardi, Roma, Bulzoni, 1991, 151-171.
- F. Manai, Cosa succede a Fraus? Sardegna e mondo nel racconto di Giulio Angioni, Cagliari, CUEC, 2006
- M. Marras, Ecrivains insulaires et auto-représentation, "Europaea", VI, 1-2 (2000), 17-77.
- A. Ottavi, Les romanciers italiens contemporains, Paris, Hachette, 1992, 142-145.
- L. Schröder, Sardinienbilder. Kontinuitäten und Innovationen in der sardischen Literatur und Publizistik der Nachkriegszeit, Bern, Peter Lang, 2000
- B. Wagner, Sardinien, Insel im Dialog. Texte, Diskurse, Filme, Tübingen, Francke Verlag, 2008
További információk
[szerkesztés]- Personal Site
- Giulio Angioni
- Sardegna Digital Library Archiválva 2014. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Wuz
- Club Dante
