Giorgio Perlasca
| Giorgio Perlasca | |
 | |
| Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában | |
| Született | 1910. január 31.[1][2][3] Como |
| Elhunyt | 1992. augusztus 15. (82 évesen)[1][2][3] Padova |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | spanyol nagykövet Magyarországon (1944–) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Perlasca témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Budapest, XIII. kerület,
Szent István park 35.
Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31. – Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát zsidók ezreinek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.
Életútja
[szerkesztés]1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova megyei Maserà di Padova nőtt fel, az 1920-as években az olasz fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol nagykövetségek falain belül védelmet biztosított számára. Később hazája nácikkal való szövetsége és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból.
Tevékenysége a háború idején
[szerkesztés]1941-től egy olasz cég, a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként az olasz hadsereg számára élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombatban, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943. szeptember 8-ától 1944. március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Astoria Szálló hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan, Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így Magyarország német megszállása után bujkált, majd internálták.[4] Először a Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz Briz segítségével október 13-án Budapestre került. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezte a védett házakat, vigyázott az ott élőkre.
November végén Sanz Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg. Munkáját nagyban segítette a követség korábbi jogtanácsosa Farkas Zoltán.[5]
A háború utáni évek
[szerkesztés]A háború után hazament Olaszországba, s egyszerű kereskedőként élte tovább életét. Az 1940-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről még a közvetlen családjának sem beszélt.[6] 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában.
Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában a Világ Igaza kitüntetést vehette át Izrael Államtól.[7] 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg-kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta neki, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta.
1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy igaz ember a népek között” (Népek Igaza). A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át, 1992-ben.
Visszaemlékezései magyarul
[szerkesztés]- A „szélhámos”. Egy olasz embermentő és társai a vészkorszak idején. Giorgio Perlasca emlékiratai. Dokumentumok és írások; szerk. Bangó Jenő, Biernaczky Szilárd; Mundus Novus, Budapest, 2012 (Mundus – új irodalom)
Emlékezete
[szerkesztés]- Nevét viseli a Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Budapest X. kerületében, a Maglódi út 8. sz. alatt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ A „szélhámos” – Giorgio Perlasca emlékiratai
- ↑ Csorba László: Az én hősöm: Farkas Zoltán , Múlt-kor 8. évf., 146. szám (2010 tavasz)
- ↑ La storia di Giorgio Perlasca - La storia dell`imprenditore italiano che salvò più di cinquemila ebrei. La Storia siamo noi. 2019. július 13.
- ↑ http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4016851 Archiválva 2015. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában]
Források
[szerkesztés]- Perlasca – Egy igaz ember története (film.hu)
- Giorgio Perlasca, a láthatatlan hős (Az Élet Menete Alapítvány)
További irodalom
[szerkesztés]- Stories of Moral Courage - Hungary, The Jewish Foundation for the Righteous (2007). Hozzáférés ideje: 2009. október 23.[halott link]
- Elek László: Az olasz Wallenberg; Széchenyi, Bp., 1989
- Enrico Deaglio: A jótett egyszerűsége. Giorgio Perlasca története; Osiris, Bp., 1997
- Enrico Deaglio: The banality of goodness. The story of Giorgio Perlasca; olaszról angolra ford. Gregory Conti; University of Notre Dame Press, Notre Dame–London, 1998 (The Erma Konya Kess lives of the just and virtuous series)
- Fiorenza Di Franco: Una ragazzina e l'armistizio dell'8 settembre 1943. Storia vissuta; Edizioni associate editrice internazionale, Roma, 2003
- Luca Cognolato–Silvia del Francia: A láthatatlan hős. Egy igaz ember budapesti története; Franco Perlasca visszaemlékezésével, ford. Todero Anna; Manó Könyvek, Bp., 2015
