Ugrás a tartalomhoz

Gilles Ménage

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilles Ménage
Született1613. augusztus 15.[1][2][3]
Angers
Elhunyt1692. július 23. (78 évesen)[1][2][4][3]
Párizs
Álneve
  • Marcus Licinius
  • Janus Capella
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • nyelvész
  • író
  • jogász
  • irodalomkritikus
  • irodalmár
  • lexikográfus
SírhelyeÉglise Saint-Jean-le-Rond de Paris
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilles Ménage témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gilles Ménage (Angers, 1613. augusztus 15. – Párizs, 1692. július 23.) francia tudós.

Életpályája[szerkesztés]

Gilles Ménage 1613-ban született a franciaországi Angers-ben, Guillaume Ménage angers-i királyi ügyvéd fiaként. Jó memóriája és a tanulás iránti lelkesedése által gyors sikereket ért el irodalmi és szakmai tanulmányaiban, és még húszéves kora előtt ügyvédi gyakorlatot folytatott Angers-ben. 1632-ben több ügyben is védekezett a párizsi parlament előtt.

Betegsége miatt később felhagyott jogi hivatásával az egyház kedvéért. Montdidier priorja lett anélkül, hogy felszentelték volna, és néhány évig Jean-François Paul de Gondi (akkor a párizsi érsek koadjutora) háztartásában élt, ahol szabadidejében irodalmi tevékenységet folytatott. Gyakran járt Madeleine de Scudéry(wd) regényíró szalonjába, ahol többek között ő is találkozott az ifjú Sévigné márkinéval.

Valamikor 1648 után összeveszett pártfogójával, és a párizsi Notre-Dame de Paris kolostorába vonult vissza, ahol szerda esténként maga köré gyűjtötte azokat az irodalmi összejöveteleket, amelyeket "Mercuriales"-nek nevezett, többek között lakói voltak Jean Chapelain, Paul Pellisson, Valentin Conrart, Jean François Sarrazin és Du Bos is. Marie-Madeleine Fayette, a későbbi nagy írónő nevelője volt, akihez nagyon ragaszkodott. Felvették a firenzei Accademia della Cruscába, de maró szarkazmusa miatt kizárták az Académie française-ból. Ménage sok ellenséget szerzett magának, és sokat szenvedett Nicolas Boileau és Molière szatírái alatt. Molière a pedáns Vadius szerepében halhatatlanná tette őt a Les Femmes savantes című művében, amely portréval Ménage úgy tett, mintha nem törődne.

1664-ben Londonban kiadta Diogenész Laërtiosz Jeles filozófusok élete című művét, amely tartalmazta Arisztotelész szerkesztetlen, névtelen életét; ezt az életet "Vita Menagiana" néven ismerték Ingemar Düring kritikai kiadása előtt (Arisztotelész az antik életrajzi hagyományban Stockholm: Almqvist & Wiksell 1957; reprinted New York, Garland, 1987, pp. 80-93) "Vita Hesychii" címmel (a milétosi Hesychiusnak való tulajdonítás vitatott). 1690-ben Historia Mulierum Philosopharum címmel kiegészítést is kiadott Diogenész Laërtius művéhez. Ez több mint tudományos összeállítás 65 filozófusnőről, akiket az ókori írók könyveinek tanulmányozása során talált. Szándékában állt megalkotni ezeknek a nőknek a történetét, és művét Anne Dacier-nek ajánlotta, akit bevezetőjében úgy jellemzett, mint "a legtudósabb nőt, akár a jelen, akár a múlt női között".

Ménage Gilles 1692. július 23-án halt meg Párizsban. Halála után barátai Menagiana címmel kiadták szellemeskedéseinek és asztali beszélgetéseinek gyűjteményét. Ennek a gyűjteménynek Bernard de la Monnoye kiadása (2 kötet, 1693/4) kedvező fogadtatásra talált.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Poemata latina, gallica, graeca, et italica (1656)
  • Observationes et emendationes in Diogenem Laertium Paris 1663 (reprint: London, 1664; Amsterdam, 1692).
  • Origini della lingua italiana (1669)
  • Dictionnaire etymologique (1650 és 1670)
  • Observations sur la langue française (1672-1676)
  • Histoire de Sablé (1686) E mű második részét a kéziratból szerkesztette és 1873-ban J. B. Haureau adta ki.
  • Anti-Baillet (1690)
  • Historia mulierum philosopharum (1690) - francia nyelvű fordítása mint: "Histoire des femmes philosophes", Gilles Ménage; 2006, Párizs; Editions Arléa (latinból franciára fordította Manuella Vaney, bevezetővel Claude Tarrene); 96 oldal, ISBN 2-86959-719-3 - (Lásd: Histoire des femmes philosophes).

Angol fordítások[szerkesztés]

  • The History of Women Philosophers latinból fordította Beatrice H. Zedler bevezetőjével, Lanham: University press of America (1984)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven)

Irodalom[szerkesztés]

  • Isabelle Leroy-Turcan: Introduction à l’étude du „Dictionnaire étymologique ou Origines de la langue francoise“ de Gilles Ménage (1694). Lyon: Centre d’Études linguistiques Jacques Goudet 1991.
  • Wendy Ayres-Bennett: Dangers and Difficulties in Linguistic Historiography: The Case of Gilles Ménage (1613–1692), in: [Werner Hüllen (szerk.): Understanding the Historiography of Linguistics. Problems and Projects. Symposium at Essen, 23–25 November 1989. Münster: Nodus Publikationen 1990, 195–206. oldal
  • Elvire Samfiresco: Ménage. Polémiste, philologue, poète. Genève: Slatkine repr. 1971.
  • Joseph Zehnder: Les Origini della lingua italiana de Gilles Ménage. Etude historique et critique. Thèse Lett. Fribourg / Suisse. Paris: J. Flory 1939.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Chisholm 1911.
  • The History of Women Philosophers translated from the Latin with an introduction by Beatrice H. Zedler, Lanham: University press of America (1984)
  • Ripley, George; Dana, Charles A., szerkesztők (1879). "Ménage, Gilles" . The American Cyclopædia.
  • Ez a cikk egy ma már közkinccsé tett kiadvány szövegét tartalmazza: Chisholm, Hugh, szerk. (1911). "Ménage, Gilles". Encyclopædia Britannica. Vol. 18 (11. kiadás). Cambridge University Press. 108. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gilles_Ménage&oldid=27258498”