Gideon Szaár
| Gideon Szaár | |
.jpg) | |
| az Új Remény – Egység Izraelért Párt elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2020. december 8. | |
| Izrael igazságügyi minisztere | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2021. június 12. | |
| Előd | Beni Ganc |
| Izrael belügyminisztere | |
| Hivatali idő 2013. március 18. – 2014. november 5. | |
| Előd | Eli Jisai |
| Utód | Gilád Erdán |
| Izrael oktatási minisztere | |
| Hivatali idő 2009. március 31. – 2013. március 18. | |
| Előd | Juli Tamir |
| Utód | Sáj Pirón |
| Született | 1966. december 9. (58 éves) Tel-Aviv |
| Párt | Likud Új Remény – Egység Izraelért |
| Házastársa | Geula Even-Sa'ar (2013–, 2, feleség) |
| Foglalkozás | jogász politikus |
| Iskolái | Tel-Avivi Egyetem |
| Vallás | zsidó vallás |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gideon Szaár témájú médiaállományokat. | |
Gideon Szaár (héberül: גדעון סער, Tel-Aviv, 1966. december 9. –) izraeli jogász, politikus, a Kneszet tagja (2003–2014, 2019–2020), az Új Remény – Egység Izraelért párt alapító elnöke (2020-tól).
Életpályája
[szerkesztés]1966-ban született Tel-Avivban, anyja buharai származású tanárnő, apja Argentínából bevándorolt gyermekorvos,[1] aki abban a kibucban dolgozott, ahol Dávid Ben-Gúrión visszavonulva lakott.[2] Tinédzserként csatlakozott az ultranacionalista Tehija mozgalomhoz, amely – az 1979-es egyiptomi–izraeli békemegállapodás után – a Sínai-félszigeten lévő zsidó telepek evakuálása ellen tiltakozott. A hadseregben hírszerzőtisztként szolgált, majd a Tel-Avivi Egyetemen politológiát és jogot tanult. Újságírókét és ügyvédként dolgozott, 1995-ben pedig a főügyész tanácsadója lett.
Benjámín Netanjáhú – az első kormányzásának utolsó hónapjaiban – miniszterelnöki kabinettitkárrá nevezte ki (1999), majd ugyanezt a posztot töltötte be Aríél Sárón alatt is 2001 és 2002 között.[3] 2003-ban beválasztottak a Kneszetbe, melynek 2006 és 2009 között alelnöke volt.[4] Netanjáhú kormányában előbb megkapta az oktatási tárcát (2009),[5] 2013 márciusában pedig belügyminiszter lett.[4]
2014-ben – családi okokra hivatkozva – lemondott miniszteri posztjáról és képviselői mandátumáról is, de pár év szünet után, 2017-ben visszatért a politikába,[3] azzal a szándékkal, hogy megszerezze a Likud elnöki pozícióját.[6] 2019-ben ismét mandátumot szerzett, s még abban az évben kihívta Netanjáhút a Likudon belüli kormányfőjelölti választáson, melyet elvesztett.[3] 2020-ban – sorban a második sikertelen kormányalakítással végződő választás után – pártvezetői választást követelt, de ismételten alulmaradt Netanjáhúval szemben, majd az év végén kilépett a pártból és új pártot alapított Új Remény – Egység Izraelért néven.[6] A 2021-es választásokon a párt hat helyet szerzett.[7]
2021 júniusában igazságügyi miniszter lett Naftáli Benet kormányában.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gideon Saar’s biography (angol nyelven). gideonsaar.com. [2021. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
- ↑ Neuman, Efrat: In the Name of Zionism, Change Your Name (angol nyelven). haaretz.com, 2014. április 17. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
- ↑ a b c Kontúr. Gideon Szaár, az izraeli jobboldal puccsistája. In.: HVG. XLIII. évf., 2021/2. (2166.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ a b The career of Gideon Sa'ar (Israel Ministry of Foreign Affairs website) (angol nyelven). mfa.gov.il. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
- ↑ Dickter, Adam: Getting Israel Back On Track (angol nyelven). jewishweek.timesofisrael.com, 2012. augusztus 21. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
- ↑ a b Nagy Gabriella: Netanjahu riválisa új pártot alapít (magyar nyelven). neokohn.hu, 2020. december 8. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
- ↑ Israeli Electoral History: 2021 Election to the 24th Knesset (angol nyelven). Jewish Virtual Library. (Hozzáférés: 2021. április 4.)
- ↑ Wootliff, Raoul: Bennett sworn in as prime minister, unseating Netanyahu after 12 years in power (angol nyelven). The Times of Israel, 2021. június 13. (Hozzáférés: 2021. június 15.)
