Gerhard Schmidhuber
| Gerhard Schmidhuber | |
 | |
| Született | 1894. április 9. Drezda |
| Meghalt | 1945. február 11. (50 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Szolgálati ideje | 1914–1920, 1933–1945 |
| Rendfokozata | vezérezredes |
| Egysége | .svg){kind=small} 13. páncéloshadoszály |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései | |
| Halál oka | csatában esett el |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Schmidhuber témájú médiaállományokat. | |
Gerhard Schmidhuber (Drezda, 1894. április 9. – Budapest, 1945. február 11.) német vezérőrnagy, a Magyarországot 1944-ben megszálló német csapatok egyik parancsnoka. Egyes források szerint 1945. január 16-án – a szovjet csapatok megérkezése előtt néhány nappal – megakadályozta, hogy a nyilasok lemészárolják a budapesti gettóban összezsúfolt körülbelül 70 000 zsidót úgy, hogy lebombázzák vagy aláaknázzák és felrobbantják a gettót, vagy úgy, hogy lelövik a gettóban lévőket. A pontos terv nem ismert és nem is rekonstruálható[1], amitől állítólag Schmidhuber megmentette a gettót. Az 1945-ös budai kitörési kísérlet során elesett.
Szerepe a budapesti gettó felszámolásának megakadályozásában
[szerkesztés]1945 januárjában Szalai Pál a nyilasok rendőrségi összekötője tudomást szerzett arról, hogy a Royal szállóban jelentős számú német SS-katona és magyar nyilas gyülekezik azzal a céllal, hogy a közeledő szovjet csapatok megérkezése előtt egy éjszakai rajtaütés keretében tömegmészárlást hajtsanak végre a budapesti gettóban.
Szalai, aki kiábrándult nyilas volt, Schmidhubertől kért segítséget, mivel tudta a német tisztről, hogy távol áll a náci eszméktől. Visszaemlékezése szerint Szalai egyebek mellett azzal is érvelt Schmidhubernek, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, a háború után őt is felelősségre fogják vonni mint tömeggyilkost.
Schmidhuber összehívatta a tervezett tömeggyilkosság szervezésében részt vállalókat és megtiltotta nekik az akciót, a szervezésben részt vevő SS-tisztet pedig a helyszínen letartóztatta. Ezt követően német őrséget rendelt a gettó bejárataihoz, akik elzavarták az ott „őrködő” nyilasokat. A szovjet hadsereg néhány nappal később elérte a gettót, és ezzel körülbelül 70 000 lakóját szabadította fel.[2]
Négy történész (Bartha Ákos,[3] Lévai Jenő,[4] Szekeres József[5] és Ungváry Krisztián)[6] hitelesnek tartja Szalai vallomását, mely szerint Schmidhuber döntött volna a gettó megvédéséről. Nyolc egymástól részben teljesen függetlenül nyilatkozó tanú: Domonkos Miksa, Kubissy Béla rendőrtiszt, a nyilas Lucska Vilmos és Nidosi Imre, Per Anger svéd diplomata, Perjési Ferenc rendőrtiszt, Szabó Károly és Veres Tamás, Wallenberg fényképésze is elismerte, hogy a gettó ellen volt nyilas terv és Szalai Pálon keresztül ezt végső soron Schmidhuber akadályozta meg.
Végeredményben ezt a verziót fogadta el az izraeli Yad Vasem intézet is, amely Szalai Pálnak a „világ igaza” elismerést adományozta. Ennek ellenére vannak történészek (Sipos Péter, Karsai László) akik megkérdőjelezik az egész történetet. Érveik szerint nem is Schmidhuber döntött, mert véleményük szerint a német hadsereg szigorú hierarchiája miatt neki erről jelentést kellett volna tennie feletteseinek – így Karl Pfeffer-Wildenbruchnak és rajta keresztül Heinrich Himmlernek –, akik a háború várható elvesztését látva már inkább igyekeztek elkerülni a további atrocitásokat, mivel a várható felelősségre vonás során azokért is felelniük kellett volna.[7] Hipotéziseiket azonban mindmáig semmilyen konkrét, az ügyre vonatkozó bizonyítékkal nem támasztották alá. Karsai László szerint az is igazolhatatlan, hogy a nyilasok meg akarták volna semmisíteni a pesti nagygettót. Szerinte akkoriban mindez rémhírként terjedt a városban. (Lásd Karsai László: Szalai Pál – Politikai életrajz című 2022-es kötetét.)[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ungváry, 2017.
- ↑ Ungváry, 2006.
- ↑ Bartha Ákos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944–1945; Jaffa, Budapest, 2021 (Modern magyar történelem)
- ↑ Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története; Budapest 1946 Officina 133.
- ↑ Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése; Budapest 1997, Budapest Főváros Levéltára, 115-118.
- ↑ Ungváry Krisztián: Hősök? A budapesti csata német katonai elitje; Budapest, 2019 Jaffa, 193-200.
- ↑ Sipos, 2006.
- ↑ A pesti gettó megmentői. Karsai László cikke a kötet kapcsán. NOL. Az írás a Népszabadság 2015. 02. 05. számában jelent meg.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ungváry, 2006.: Krisztián, Ungváry (2006). „A pesti gettó megmenekülése, 1945”. História 2006 (3), –. o. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN -. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
- ↑ Sipos, 2006.: Péter, Sipos (2006). „Egy régi legenda „újrafelfedezése””. História 2006 (3), –. o. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN -. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
- ↑ Ungváry, 2017.: Krisztián, Ungváry (2017). „Az ostromlott Budapest két titka. – Kossuth, Budapest, 2017,”, 32-33.. o. ISSN -.
- Tanúk igazolják Pest 1944-45-ös német parancsnokát. Múlt-kor történelmi portál, 2006. március 1. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
- Schmidhuber tábornok, a gettómentő?. NOL, 2014. február 15. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
További információk
[szerkesztés]- A budapesti gettó megmentője. Hadtörténeti Könyvtár (blog), 2012. január 16. [2014. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
- ↑ Hingyi, 2018.: László, Hingyi (2018). „Budapest ostroma. – Etalon, Budapest, 2018,”, 32-33.. o. ISSN -.
- Karsai László: A pesti gettó megmentői. Zsidó kulturális és politikai folyóirat, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
- Karsai László: A pesti gettó megmentői. NOL, 2015. február 2. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
.png){kind=small}
