Gerdályi erődtemplom

Gerdályi erődtemplom
műemlék
Vallás	keresztény
Felekezet	evangélikus
Építési adatok
Építése	13. század
Rekonstrukciók évei	1858
LMI-kód	SB-II-a-B-12391
Elérhetőség
Település	Gerdály
Elhelyezkedése
Gerdályi erődtemplom Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 51′ 35″, k. h. 24° 44′ 11″45.8596, 24.7365
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerdályi erődtemplom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A gerdályi erődtemplom a 13. században emelt, a 19. század közepén alapjaiból újjáépített szász evangélikus erődtemplom a Szeben megyei Gerdályon. Miután a falu a 21. század elején elnéptelenedett, a templom is romos állapotba került.

Története

Gerdályt és papját legelőször az 1330-as évekre vonatkozó pápai adójegyzék említi, de feltételezhető, hogy a falu a szászok első letelepedési időszakában, a 12. században, de legkésőbb a 13. században alakult, és valószínűleg ekkor épült első temploma is. 1520-ban támogatást kapnak a nagyszebeni kincstártól várfalak és tornyok emelésére, és a templom átépítésére. 1638–1639-ben többször is felkereste Haller Gábor főgenerális, és szorgalmazta a falak megerősítését.

A 19. századra a középkori, gótikus templom olyan rossz állapotba került, hogy 1816-ban lebontásáról döntöttek, azonban pénzhiány miatt csak 1850 körül került erre sor. 1858-ra készült el az új templom, nyugati oldalán toronnyal. A várfal délnyugati tornyát 1846-ban átépítették kapuerőddé és raktárrá.

A templomon és az erődítményen 1964-ben és 1987-ben végeztek felújításokat, de a slendrián munka miatt a délkeleti torony még 1987-ben leomlott. A szászok 20. századi kivándorlása és a falu 21. századi elnéptelenedése következtében a templom romos állapotba került.

Leírása

A csarnoktemplom klasszicista stílusú, ablakai ívesek, meredek piramistetővel rendelkező tornya nyugati oldalán van. A hajót lapos stukkómennyezet fedi, a szentély félkörös záródású apszissal végződik, a hajót és a szentélyt pedig félköríves diadalív választja el. A nyugati oldalon téglából épített galéria van.

Barokk, architrávos oltára 1736-ban készült, a fő oltárkép Jézus keresztre feszítését ábrázolja Jánossal és Máriával, a képet pedig pilaszterek és íves oszlopok szegélyezik. A középső rész külső oldalán egy kis ovális kép látható, amely Mózest ábrázolja a törvénytáblákkal és Jézust földgömbbel a kezében. Az oltár díszítését Lombok, virágok, angyalfejek, vázák és medalionok egészítik ki, és a feltámadt Jézust ábrázoló faszobor koronázza.

Tíz regiszteres orgonáját Johannes Prause építette 1782-ben, eredetileg a keresztényfalvi erődtemplom számára; 1842-ben került a gerdályi erődtemplomba. Középső részét a belmagasság hiánya miatt megrövidítették, amely rontotta kinézetét. 1879-ben Hörbiger, 1926-ban Wegenstein javította. A templom nagyharangját 1803-ban öntötték Johann Pauli műhelyében, a középső és a kis harangot pedig 1921-ben öntötte Schieb Nagyszebenben. A szószék, a keresztelőmedence és a padok a 19. század közepéről származnak.

16. századi erődítménye téglalap alaprajzú, eredetileg négy saroktoronnyal, melyek közül a délkeleti összeomlott. A délnyugati tornyot 1846-ban J. Angermann mérnök tervei alapján a megerősített templom kapujává alakították át, melyet szalonna- és gyümölcstárolóként is használtak.

Képek

• 
  Délkeletről
• 
  Az északkeleti torony
• 
  A kapuerőd (balra)
• 
  1900 körül

Források

• ↑ Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224 

További információk

• Gürteln. kirchenburgen.org. (Hozzáférés: 2023. november 13.)
• Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 637–638. o. (2010). ISBN 9789639879607