Georges Cadoudal
| Georges Cadoudal | |
 | |
| Született | 1771. január 1.[1][2][3][4][5] Auray |
| Elhunyt | 1804. június 25. (33 évesen)[2][3][4][5][6] Párizs[7] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | politikus |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | lefejezés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Cadoudal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Georges Cadoudal (Brech, Bretagne, 1771. január 1. – Párizs, 1804. június 25.), néha egyszerűen csak Georges, francia politikus, a francia forradalom idején a „huhogók” vezetője, kivégezték. 1814-től (posztumusz) Franciaország marsallja.
Élete
[szerkesztés]Brech-ben született, miután befejezte az iskoláit, hű maradt a királyhoz és katolikus hitéhez a forradalom idején. 1793-ban a lázadás élére állt Morbihanban a Nemzeti Konvent ellen az első köztársaság idején. Ezt hamar leverték, majd csatlakozott a Vendée-ban kitört felkeléshez, részt vett a Le Mans és Savenay körüli harcokban ugyanezen év decemberében.
Morbihanba visszatérve Cadoudalt letartóztatták, és Brestben bebörtönözték. Sikerült megszöknie, és újra kezdte harcát a forradalom ellen. Annak ellenére, hogy pártja vereséget szenvedett, és hogy kénytelen volt többször is Angliába menekülni, Cadoudal nem adta fel a harcot, és királypárti összeesküvést szervezett Lajos Szaniszlónak, Provence grófjának a trónra ültetésére. Nem volt hajlandó egyezkedni a kormánnyal, bár Napoléon Bonaparte, az Első Konzul több ajánlatot tett neki, mert csodálta elszántságának örökké lobogó tüzét.
1800-tól már esélye sem volt a nyílt háborúnak, így összeesküvés szervezésébe kezdett. Decemberben közvetve részt vett Pierre Saint-Regent merényletében az első konzul ellen, és Angliába menekült újra.
1803-ban tért vissza Franciaországba, hogy újra megkíséreljen egy összeesküvést Bonaparte ellen. Bár névlegesen rendőri felügyelet alatt állt, sikerült hat hónapig szervezkednie, végül letartóztatták. Bűnösnek találták és halálra ítélték. Nem volt hajlandó kegyelmet kérni, tizenegy társával együtt lenyakazták.
1814-ben, a Bourbon-restauráció után a Franciaország marsallja kitüntető címet adományozták neki, posztumusz elismerésként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ a b Roglo
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кадудаль Жорж, 2015. szeptember 28.
Források
[szerkesztés]- Jean-Julien Savary: Guerres des Vendées et des chouans contre la république française, Párizs, 1824-1827 (6 volumes)
- Georges de Cadoudal: Georges Cadoudal et la chouannerie, Paris, Plon, 1887
- Léon Dubreuil: Histoire des insurrections de l'Ouest, Paris : Éditions Rieder, 1929 (2 volumes).
- G. Lenotre: Georges Cadoudal, Paris, Éditions Grasset, 1929
- G. Lenotre: La conspiration de Cadoudal, Paris, Éditions Flammarion, 1934
- Commandant Henry Lachouque et Jacques Arna: Cadoudal et les Chouans, Amiot-Dumont, 1951
- Jean de La Varende: Cadoudal, Paris, Éditions françaises d'Amsterdam, 1952
- René de La Croix de Castries: la Conspiration de Cadoudal, Éditions Del Duca, 1964
- Philippe Roussel: De Cadoudal à Frotté. La Chouannerie de 1792 à 1800, Paris, Éditions de la Seule France, 1968
- Jean-François Chiappe: Georges Cadoudal ou la Liberté, Librairie Académique Perrin, 1971
- Jean Rieux: La Chouannerie sur les pas de Cadoudal, Quimper, Nature et Bretagne, 1976 (réédition 1985: Éditions Artra, 391 pages).
- Anne Bernet: les Grandes Heures de la chouannerie, Paris, Perrin, 1993
- Anne Bernet: Histoire générale de la chouannerie, Paris, Perrin, 2000
- J. Rouget de l'Isle: Historique et mémoires de Quiberon.
- Clémentine Portier-Kaltenbach: L'arrestation de Cadoudal in Dans les secrets de la police, éditions l'Iconoclaste 2008 ISBN 9782913366206
