Gellért Hugó (műfordító)
| Gellért Hugó | |
 | |
| Tablókép 1907-ből | |
| Született | Goldmann Hugó 1890. március 11. Budapest |
| Elhunyt | 1937. március 30. (47 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Jekatyerina Gutkina[1] |
| Gyermekei | Gellért György |
| Szülei | Gellért (Goldmann) József Steiner Zsófia |
| Foglalkozása | műfordító |
| Iskolái | Madách Imre Gimnázium |
| Sírhelye | Farkasréti temető (7/8-1-920)[2][3] |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gellért Hugó témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Hugó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gellért Hugó Endre, született Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11.[4] – Budapest, 1937. március 30.[5]) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár öccse, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.
Életpályája
[szerkesztés]Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936)[6] gyermekeként. A Madách Imre Gimnáziumban /Barcsay utcai Állami Főgimnázium/ érettségizett. Mennyiségtan-fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1921-ben még hadifogolyként Tomszkban[7] házasságot kötött Gutkin Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (eredetileg: Екатерина Гуткина, 1897–1973), melyet 1922-ben Budapesten honosítottak.[8][9]
Munkássága
[szerkesztés]Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.
Fordításai
[szerkesztés]- Gorkij: Az Artamonovok (Genius kiadás, 1926)
- Ilf és Petrov: 12 szék (Nyugat-kiadás, 1934)
- Lidia Nyikolajevna Szejfullina (Сейфуллина, Лидия Николаевна): Egy kuruzsló élete
- Tolsztoj: Egy élet önvallomásokban
- Szergej Nyikolajevics Szergejev-Censzkíj (Сергеев-Ценский, Сергей Николаевич): Színváltozás
- Orosz Dekameron 1936. Szerkesztette Illyés Gyula
- Schalom Asch: Motke, a tolvaj
- Fannie Hurst: Mellékutca
Elismerései
[szerkesztés]- Jókai-lepel: Tóth Árpád, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és mások között az Ő neve is – hímezve – megtalálható.
Méltatás
[szerkesztés]Illyés Gyula
[szerkesztés]„Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”
Kassák Lajos - Gorkij: „Az Artamónovok”
[szerkesztés]„Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével”.
Bonkáló Sándor
[szerkesztés]„Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja”.
„»Pokolra kell annak menni…« - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként »örök darabokat« hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.”
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM9-R51?i=229&cc=1452460, 2024. december 2.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 546/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 614/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Gellért Józsefné Steiner Zsófia halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 1892/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ В. Матвеевой és Д. В. Спиридонова: Феномен поколений в русской и венгерской литературной практике XX–XXI веков. flibusta.site (oroszul) (2022) (Hozzáférés: 2024. december 2.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 645/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Gellért Hugóné halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 1045/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
Hivatkozások
[szerkesztés]
- Az unoka, Gellért Katalin visszaemlékezése a Madách Imre Gimnázium lapján Archiválva 2022. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Illyés Gyula Gellért Hugóról
- Kassák Lajos "Az Artamónovok"-ról
- Bonkáló Sándor kritikája
- Babits Mihály Könyvről könyvre
- Cs. Szabó László az Orosz Dekameronról
- Nagyvilág. Bratka László: Furcsa? Kegyetlen? Vagy beteljesült?
- Buda Attila: A Nyugat Kiadó vázlatos története
