Gausz János
Gausz János | |
Gausz János 2013-ban | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1943. október 7. Újvidék |
Elhunyt | 2021. november 12. (78 évesen) Szeged |
Ismeretes mint | genetikus |
Állampolgárság | magyar |
Gyermekek | Péter (1970), Ildikó (1972) |
Iskolái | |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Szegedi Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | biológiai tudományok |
Kutatási terület | drosophila-genetika |
Tudományos fokozat | a biológiai tudományok doktora (1995) |
Munkahelyek | |
Szegedi Biológiai Kutatóközpont | tudományos főmunkatárs |
Szegedi Tudományegyetem | egyetemi magántanár |
Szakmai kitüntetések | |
Akadémiai Díj (1993) Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998) Straub F. Bruno-díj (1999) Szentágothai János-díj (2002) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gausz János témájú médiaállományokat. |
Gausz János (Újvidék, 1943. október 7.–Szeged, 2021. november 12.) magyar genetikus, a biológiatudományok (MTA) doktora, egyetemi magántanár.
Életpályája
[szerkesztés]Családja a második világháborút követően szülővárosából Szegedre menekült, ahol katolikus pap nagybátyja, Dr. Horváth Lajos, későbbi zsinati bíró a szegedi Szent Imre Kollégium igazgatóhelyettese volt. Iskoláit Szegeden végezte: a Madách utcai általános iskola után a Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. [1] 1967-ben a József Attila Tudományegyetemen biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.
Szakmai tevékenysége
[szerkesztés]A tanári oklevél megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén kezdett dolgozni mint ösztöndíjas gyakornok, később az Állatrendszertani Tanszékre került tudományos segédmunkatárs beosztásban.[2] Egyetemi doktori értekezését 1967-ben védte meg. 1970-ben alapító tagként csatlakozott az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetéhez. A Fejlődésgenetika csoportban dolgozott, és tudományos főmunkatársként, illetve tudományos tanácsadóként a hazai drosophila-kutatás hagyományát elindító Rovargenetikai csoport vezetője lett. [3] 1982-ben a biológiai tudományok kandidátusa, majd 1995-ben az MTA biológiai tudományok doktora címet szerzett.
Oktatási tevékenység
[szerkesztés]1989-től a József Attila Tudományegyetem, majd az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Genetika Tanszékén rendszeresen részt vett a genetika főtárgy és több speciális kurzus (genetika, fejlődésbiológia, haladó genetika, fejlődés- és sejtgenetika és genetika története) oktatásában. Oktatási tevékenységéért Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontból történő nyugdíjba vonulása után, 2010-től 2020-ig folyamatosan az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Genetikai Tanszék oktatójaként részt vett a tanszék alap- és posztgraduális képzéseiben. Az egyetem 2015-ben egyetemi magántanár kitüntető címet adományozott részére.
Kutatási területe
[szerkesztés]Kutatási területe kezdetben az egyenesszárnyú rovarok zoológiai és ökológiai vizsgálata volt. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban témát váltott, és Drosophila-genetikával kezdett foglalkozni. Jelentős eredményeket ért el a hősokk gének, a pozíció-effektus-variegációt befolyásoló gének, a homeotikus gének és a protein foszfatáz gének vizsgálata során. [4] Tudományos közleményei jelentek meg olyan elismert folyóiratokban mint a Cell (journal), a Nature (journal), a Genetics (journal), a The EMBO Journal és a Development (journal).
Külföldi kutatások
[szerkesztés]Pályája során több híres kutatóhelyen dolgozott vendégkutatóként. Posztdoktori ösztöndíjjal a Biozentrum der Universität Basel Sejtbiológiai Intézetben, Prof. Walter Gehring laboratóriumában végzett kísérleteket. Szenior kutatóként a Genfi Egyetem Állatbiológiai Intézetben, Prof. Pierre Spierer laboratóriumában kutatott, később a Princeton University (U.S.A.) Molekuláris Biológiai Intézetének vendégprofesszora volt, Prof. Paul Schedl laboratóriumában. [5]
Tagságok
[szerkesztés]Két évig tagja volt az Szegedi Tudományegyetem Habilitációs Bizottságának. A tudományos közéletben aktívan részt vett (Professzorok Batthyány Köre),[6] számos kandidátusi, PhD, nagydoktori eljárásban opponensként és bizottsági tagként működött közre. Néhány évig az MTA Genetikai Bizottságának elnöke és a Magyar Genetikusok Egyesületének elnökségi tagja volt. A Szegedi Biológiai Társaság elnökeként a tudományos ismeretterjesztésben is szerepet vállalt.
Könyvei
[szerkesztés]- A genetika története. JATEPress, Szeged, 2012. 117 pp.
Díjai
[szerkesztés]- címzetes egyetemi docens József Attila Tudományegyetem Genetikai Tanszék (1991)
- Akadémiai Díj (1993)
- Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998)
- Straub F. Bruno-díj (1999)
- Szentágothai János-díj (2002)
- egyetemi magántanár Szegedi Tudományegyetem (2015)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Centenáriumi emlékkönyv : iskolánk száz éve. Szeged, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, 1998.
- ↑ A József Attila Tudományegyetem évkönyve 1967/68, 1968/69. Szeged, JATE, 1969, 1970; 42., 49.
- ↑ https://szte-genetika.hu/a-genetikai-tanszek-tortenete/
- ↑ 90 éves a szegedi természettudományi képzés. Szeged, SZTE TTK, 2011, 27. http://theo.physx.u-szeged.hu/tortenet/ttik_90_kismeret.pdf
- ↑ https://princeton-staging.elsevierpure.com/en/projects/us-hungry-research-on-molecular-and-genetic-analysis-of-drosophil
- ↑ https://pbk.info.hu/archiv/pbk_tablo.html
Források
[szerkesztés]- Szegedi Egyetemi Almanach (1921-1995). Szeged, 1996, 290-291.
További információk
[szerkesztés]- Szakmai életrajz Gausz János
- Gausz János gyászhíre az SZTE TTIK honlapján
- MTA köztestület Személyi lap Gausz János
- Országos Doktori Tanács Személyi lap Gausz János
- Publikációs munkássága az MTMT honlapján
- Professzorok Batthyány Köre
- A genetika és a liszenkoizmus – Előadás a Szegedi Tudományegyetem Szabadegyetem XI. szemeszterében