Ugrás a tartalomhoz

Gausz János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gausz János
Gausz János 2013-ban
Gausz János 2013-ban
Életrajzi adatok
Született1943. október 7.
Újvidék
Elhunyt2021. november 12. (78 évesen)
Szeged
Ismeretes mintgenetikus
Állampolgárságmagyar magyar
GyermekekPéter (1970), Ildikó (1972)
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Szegedi Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületbiológiai tudományok
Kutatási területdrosophila-genetika
Tudományos fokozata biológiai tudományok doktora (1995)
Munkahelyek
Szegedi Biológiai Kutatóközponttudományos főmunkatárs
Szegedi Tudományegyetemegyetemi magántanár
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1993)
Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998)
Straub F. Bruno-díj (1999)
Szentágothai János-díj (2002)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gausz János témájú médiaállományokat.

Gausz János (Újvidék, 1943. október 7.Szeged, 2021. november 12.) magyar genetikus, a biológiatudományok (MTA) doktora, egyetemi magántanár.

Életpályája

[szerkesztés]

Családja a második világháborút követően szülővárosából Szegedre menekült, ahol katolikus pap nagybátyja, Dr. Horváth Lajos, későbbi zsinati bíró a szegedi Szent Imre Kollégium igazgatóhelyettese volt. Iskoláit Szegeden végezte: a Madách utcai általános iskola után a Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. [1] 1967-ben a József Attila Tudományegyetemen biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.

Szakmai tevékenysége

[szerkesztés]

A tanári oklevél megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén kezdett dolgozni mint ösztöndíjas gyakornok, később az Állatrendszertani Tanszékre került tudományos segédmunkatárs beosztásban.[2] Egyetemi doktori értekezését 1967-ben védte meg. 1970-ben alapító tagként csatlakozott az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetéhez. A Fejlődésgenetika csoportban dolgozott, és tudományos főmunkatársként, illetve tudományos tanácsadóként a hazai drosophila-kutatás hagyományát elindító Rovargenetikai csoport vezetője lett. [3] 1982-ben a biológiai tudományok kandidátusa, majd 1995-ben az MTA biológiai tudományok doktora címet szerzett.

Oktatási tevékenység

[szerkesztés]

1989-től a József Attila Tudományegyetem, majd az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Genetika Tanszékén rendszeresen részt vett a genetika főtárgy és több speciális kurzus (genetika, fejlődésbiológia, haladó genetika, fejlődés- és sejtgenetika és genetika története) oktatásában. Oktatási tevékenységéért Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontból történő nyugdíjba vonulása után, 2010-től 2020-ig folyamatosan az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Genetikai Tanszék oktatójaként részt vett a tanszék alap- és posztgraduális képzéseiben. Az egyetem 2015-ben egyetemi magántanár kitüntető címet adományozott részére.

Kutatási területe

[szerkesztés]

Kutatási területe kezdetben az egyenesszárnyú rovarok zoológiai és ökológiai vizsgálata volt. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban témát váltott, és Drosophila-genetikával kezdett foglalkozni. Jelentős eredményeket ért el a hősokk gének, a pozíció-effektus-variegációt befolyásoló gének, a homeotikus gének és a protein foszfatáz gének vizsgálata során. [4] Tudományos közleményei jelentek meg olyan elismert folyóiratokban mint a Cell (journal), a Nature (journal), a Genetics (journal), a The EMBO Journal és a Development (journal).

Külföldi kutatások

[szerkesztés]

Pályája során több híres kutatóhelyen dolgozott vendégkutatóként. Posztdoktori ösztöndíjjal a Biozentrum der Universität Basel Sejtbiológiai Intézetben, Prof. Walter Gehring laboratóriumában végzett kísérleteket. Szenior kutatóként a Genfi Egyetem Állatbiológiai Intézetben, Prof. Pierre Spierer laboratóriumában kutatott, később a Princeton University (U.S.A.) Molekuláris Biológiai Intézetének vendégprofesszora volt, Prof. Paul Schedl laboratóriumában. [5]

Tagságok

[szerkesztés]

Két évig tagja volt az Szegedi Tudományegyetem Habilitációs Bizottságának. A tudományos közéletben aktívan részt vett (Professzorok Batthyány Köre),[6] számos kandidátusi, PhD, nagydoktori eljárásban opponensként és bizottsági tagként működött közre. Néhány évig az MTA Genetikai Bizottságának elnöke és a Magyar Genetikusok Egyesületének elnökségi tagja volt. A Szegedi Biológiai Társaság elnökeként a tudományos ismeretterjesztésben is szerepet vállalt.

Könyvei

[szerkesztés]
  • A genetika története. JATEPress, Szeged, 2012. 117 pp.
Gausz János átveszi egyetemi magántanári oklevelét Szabó Gábor rektortól 2015-ben
Gausz János átadja a Sófi-alapítvány első díját Tölgyesi Csabának 2015-ben

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szegedi Egyetemi Almanach (1921-1995). Szeged, 1996, 290-291.

További információk

[szerkesztés]