Ugrás a tartalomhoz

Garabonciás (mitológia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák),[1] bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó ember, leggyakrabban diák a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak. Gyakran szegényes vagy kifejezetten rongyos öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel.

Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken (román: solomonar).

A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos.[2]

A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg.[3] Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (goliárd, vagana, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csínytevéseik[4] megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...)

Távolabbi párhuzam a középkori Dél-francia, Észak-olasz, Dél-német területeken tevékenykedő időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke.

A varázskönyv motívum alapja – tekintettel a könyvek akkori igen magas árára – inkább a vándordiákok által közkedvelt emlékkönyv[5] lehet, amibe útjuk, tanulmányaik során külföldi professzorok, hírességek, diáktársak, rokonok, barátok írtak méltatásokat, útravaló bölcsességeket, kedvenc idézeteket néha színes képekkel, vízfestményekkel díszítve azokat.

Neve

[szerkesztés]

Névváltozatai

[szerkesztés]

A garabonciás szó alakváltozatai: garaboncás, garboncsás, görböncses, barboncás, gabroncás, gorgoncás, verboncás, tókás diák stb.

A név eredete

[szerkesztés]

A garabonciás szó már 1519 óta ismert. Eredetét Szarvas Gábor tisztázta.[6] Megfejtése szerint a tőnek tekinthető garabonca („varázslat”) a régi olasz gramanzia („bűbájosság”) szóból ered, amely a negromanzia rövidült alakja és a latin necromantia, illetve görög νεκρομαντια („jóslás halottidézés révén”) szóra vezetendő vissza,[7] vagyis tulajdonképen „halottidéző”, „szellemidéző”, a holtak lelkeinek segítségével bűbájoskodó varázsló. Csak a népi etimológiai félreértés folytán lett belőle a „Schwarzkünstler”, illetve a szláv „fekete iskola diákja”.

Megjegyzendő, hogy mindez csupán a szó eredetére vonatkozik, de a garabonciásoknak tulajdonított praktikák között nem szerepel halottidézés vagy jóslás.

Továbbá hogy a legutóbbi időkben néha tévesen a garabonciás diákot a vándordiák szinonimájaként használják, nyilván azt feltételezve, hogy a garabonciás jelentése vándor lenne.[8]

Praktikáik és egyéb motívumok

[szerkesztés]
  • Varázslóiskola. Az is megkülönbözteti a táltostól, hogy a garabonciás a tudományát iskolában tanulta. A varázslóiskola motívum az erdélyi román és szász folklórban jóval színesebb, kidolgozottabb (lásd: Scholomance).
  • Bűvös könyvéből előhívott, elővarázsolt tárgyak, lények (például a sárkánya). Más változatok szerint a könyvből olvasás hatására, de víz alól, tóból jön elő.
  • Gyakran illetéktelen személy olvas bele a varázskönyvébe, amiből különféle bonyodalmak származnak. Például levitáció, hirtelen távoli helyre kerülés vagy veszélyes állat előkerülése a könyvből.
  • Sárkányon, óriáskígyón lovaglás.
  • Nyírfa vessző segítségével irányítja az időjárást, a szeleket. A nyírfa érdekes módon a magyar hiedelemvilágban egyébként általában bajelhárító.[9]
  • Vihar, jégverés támasztása bosszúból, ha nem, vagy csak szűkösen kimért ellátást (leggyakoribb változat szerint tejet) kap vendéglátójától. Ilyenkor az elővarázsolt sárkányra pattan és annak hátán repül el a falu felett. A sárkány farka kelti a hatalmas szélvihart, veri le a háztetőt, aminek következtében a zsugori gazdát éri a legnagyobb kár. Más változat szerint a gazdánál a tej vérré válik, esetleg béka terem benne.
  • Amelyik faluban harangoznak, annak határát nem tudja jégveréssel elpusztítani.[10]
  • Viaskodás egymással állat, például bika alakban. Ennek következtében is leggyakrabban vihar, jégeső támad.
  • A táltosokra emlékeztet az a motívum is, amely szerint varázslatára vándorbotja a Holdig nő. Azon mászik fel a felhők közé.

Irodalom

[szerkesztés]

Csokonai így ír a garabonciás diákról:

„A garaboncás deák felől az a mese van népünknél, hogy sárkányon jár, és a forgószelet ő támasztja.”[11]

A Dorottyában (1804):

„Már felkerekedvén a vidi pusztáról
Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről,
Zablás sárkányán a garabonciás deák,
már a forgó széltől csikorognak a fák,
Ropog a pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a vetés, víz habbal tele,
Egyebütt csendesség látszik völgyön-hegyen.
Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen...”

Arany Jánosnál:

„Jövendöl egyre, télen-nyáron … Mint egy garaboncás, legottan / Vihart csinál, ha kedve szottyan”[12]

Gárdonyi Géza: A barboncás (Az én falum, 1898)

Külföldön Kosztolányi Dezső A fehér ezredes (1912) című novelláját emlegetik, de ebben csupán egy rosszalkodó kisfiút mondanak viselkedése miatt garabonciásnak.[13]

Egyéb

[szerkesztés]
Orr Lajos: Garabonciás (1992)

A garabonciás mint néprajzi és történelmi vonatkozású szó régóta kedvelt név a különféle intézmények, szállodák, éttermek, termékek, együttesek neveként, és gyakori tárgya művészeti alkotásoknak is.

  • Feledi Margit: Garabonciás diák, "Élet" Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, 1928
  • Lehár Ferenc: Garabonciás, 1943, (Innocent-Vincze Ernő)
  • Majtényi Mihály: Garabonciás. Vidám regény; Testvériség-Egység, Újvidék, 1952
  • Gáll István: Garabonciás diák, Elbeszélő költemények és verses mesék; Dunántúl, Pécs, 1954
  • Szilágyi Domokos: Garabonciás, Ifjúsági, Bukarest, 1967, 46 oldal
  • Garabonciás Táncegyüttes
  • Haranghy Jenő: Garabonciás diák, art deco életkép, akvarell papíron, 1900-1949
  • Eduard Uszpenszkij: Garanciális garabonciások - szatírikus mese, fordította: Feleki Ingrid, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó-Kárpáti Könyvkiadó, Budapest-Uzsgorod, 1976, 91 oldal, ISBN 963-11-0712-4
  • Végh György: Mostoha éveim ; A garabonciás diák ; Eszter (önéletrajzi regény-trilógia, Budapest, 1981) (MEK)
  • Váradi István: Garabonciások húsz éve, Garabonciás Alapítvány, Budapest, 2010, 112 oldal
    • Garabonciás Együttes, a ferencvárosi táncegyüttesről
  • Toót-Holló Tamás Garabonciás Könyve regénytrilógiája:
    • Üsse kő (2012)
    • Három a kő (2013)
    • Gördül a kő (2014)

valamint

  • Üsse kő – Jelenések hét rendbéli úton (2012),

és

  • Garabonciások könyve és szerelme (2015), tanulmánykötet, Napkút Kiadó, ISBN 9789632634722
  • Sarány István: Garabonciások - CD-vel, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018, 306 oldal, ISBN 978-973-26-1207-1
    • A temesvári Garabonciás együttesről.
  • Galambos Tamás: A garabonciás In: Garabonciások - Antológia a XII. Lidércfény pályázatra készült novellákból, Lidércfény online kulturális magazin, Szentes, 2022, 268 oldal, ISBN 9786150154084; 186 oldal, ISBN 9786150154077 Online

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum - Solomonari szócikk.
  2. ↑ A Magyar Katolikus Lexikon némileg félreérthető módon a fekete sámánokkal való hasonlóságot említi, azonban Diószegi szerint a magyar hitvilágban ilyen különbségtételnek nincs nyoma a sámánok azaz táltosok között (ellentétben például a burját pogány hitvilággal).
  3. ↑ Érdekes módon a szakirodalom ismeretlen okból nem említi a (férfi) boszorkányokhoz, boszorkánymesterekhez való hasonlóságot.
  4. ↑ Carmina burana
  5. ↑ Album amicorum, memoriae causa vagy philotheca, németül Stammbuch.
  6. ↑ Nyelvőr VI, 97., 365. oldal.
  7. ↑ Pallas Nagylexikon: Garabonciás diák
  8. ↑ Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjéhez Innocent-Vincze Ernő 1943-ban Garabonciás címmel írt szövegkönyvet, amelyet Vándordiák címmel is emlegettek.
  9. ↑ Jelképtár; Szimbólumtár
  10. ↑ Magyar néprajz: Garabonciás
  11. ↑ Idézi A magyar nyelv értelmező szótára
  12. ↑ Arany János: Népnevelés, (1855 jún.), Arany János összes költeményei I-II, idézi így: A magyar nyelv értelmező szótára
  13. ↑ Kosztolányinál sem egyedi szóhasználat. Ld. A magyar nyelv értelmező szótára.
  14. ↑ Lásd még: https://www.szerzetes.hu/irodalom/forg%C3%B3-andr%C3%A1s-szerk-piarista-rend-magyarorsz%C3%A1gon Archiválva 2019. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (letöltés: 2019. 08. 10.)

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Garabonciás_(mitológia)&oldid=27368312”