Günter Schabowski
| Günter Schabowski | |
 | |
| Született | 1929. január 4. Anklam |
| Elhunyt | 2015. november 1. (86 évesen) Berlin |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége |  német |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Volkskammer tagja |
| Iskolái | Lipcsei Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Waldfriedhof Dahlem |
 | |
| Günter Schabowski aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Günter Schabowski témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Günter Schabowski (Anklam, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, 1929. január 4. – Berlin, 2015. november 1.[1]) német újságíró, kommunista politikus, az NDK-államvezetés tagja.
Élete
[szerkesztés]Pályafutása
[szerkesztés]Schabowski a második világháború vége után kezdett érdeklődni a politika iránt. 1946-ban belépett a kommunista keletnémet szakszervezetbe, 1950-ben a Szabad Német Ifjúság nevű baloldali szervezetbe is. 1952-től kezdve a NSZEP tagja. 1947-ben a Tribüne című napilaphoz került szerkesztőnek, 1953 és 1967 között e lapnak a főszerkesztője volt. 1967-68-as tanévben az SZKP moszkvai pártfőiskoláján volt hallgató, politikai pályája ekkor kezdett felfelé ívelni. Hazatérvén Németországba az NSZEP Neues Deutschland című pártlapjának előbb munkatársa, majd 1978 után főszerkesztője lett.
A pártpropaganda szempontjából fontos pozíció politikai fontosságának növekedésével párosult. Schabowski 1981-ben a NSZEP központi bizottságának, majd 1984-től a felső pártvezetés tagja. 1985-től a NSZEP kelet-berlini első titkára.
A politikai fordulat idején
[szerkesztés]Az NDK fennállásának utolsó éveiben Schabowski a NSZEP-en belüli reformpárti csoport tagja lett és részese volt Honecker hatalomból való kiszorításának. Ő volt az egyetlen NSZEP-vezető, aki kiállt az NDK összeomlását kísérő tiltakozások mellett. A történelemkönyvekbe azonban az egyik hibája miatt került be. 1989. november 9-én ő vezette azt a sajtótájékoztatót, amelyen az állambiztonsági és a belügyminisztérium által a külföldre utazást megkönnyítő intézkedéseket ismertették. A sajtótájékoztató lezárása után Ricardo Ehrmann olasz újságíró azt kérdezte, hogy milyen könnyítések várhatók az NDK állampolgárok utazása ügyében? Schabowski zavartan keresgélt a papírjai között, mivel emlékezett rá, hogy kapott egy utasítást. Kollégája segített neki megkeresni, ezután felolvasta. A teremben mindenki döbbenten hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat. Erre a hamburgi Bild magazin riportere, Peter Brinkmann az intézkedések életbe lépésének idejéről érdeklődött,[2] mire Schabowski a jegyzeteinek áttekintése nélkül így válaszolt:
- „Ismereteim szerint ez érvénybe lép… igen, azonnal.”[3]
A sajtótájékoztatót élőben közvetítették a televíziós állomások. Perceken belül hatalmas tömegek indultak meg a berlini határátkelőkhöz, ahol NDK határőrsége utat engedett a gyülekező tömegnek. (Az intézkedések életbe lépésének valódi dátuma november 10-e lett volna.)
Az egyesült Németországban
[szerkesztés]1989. december 3-án kilépett a NSZEP központi vezetéséből, az átalakuló pártból pedig 1990. január 21-én zárták ki. Az NDK-s diktatúrát és korábbi önmagát kritizáló kijelentései miatt volt munkatársaival igencsak megromlott a viszonya. 1992 és 1999 között egy hesseni helyi újságot vezetett. 1993-ban az NDK-választások eredményeinek meghamisítása miatt vádat emeltek ellene, amelyet 1997-ben ejtettek. Ezzel egy időben a berlini bíróságon is pert kezdeményeztek ellene, ahol 1997 augusztusában a berlini falnál érvényben lévő tűzparancs miatt őt és társait három év börtönbüntetésre ítélték. Schabowski – vádlott társaival ellentétben – elfogadta az ítéletet és elismerte a halálesetek miatti morális felelősségét. A Berlin-Spandaui börtönbe került, ahonnan 2000. december 2-án szabadult.
Schabowski az egyetlen egykori vezető NDK-politikusként elismerte a kommunista rendszer idején elkövetett bűnöket. 2001-ben már a CDU választási kampányát segítette.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Meghalt Günter Schabowski
- ↑ Florian Huber/Marc Brasse (Spiegel TV Media und Monaco Film für die ARD): Schabowskis Zettel - Die Nacht, als die Mauer fiel; Erstsendung 2. November 2009, ARD, 21h/0:29:15h (auch als Spiegel-TV-DVD)
- ↑ Hans-Hermann Hertle: Chronik des Mauerfalls, Ch. Links, 10. Auflage, Berlin 2006, 145. old.
