Gönczi Jenő
| Gönczi Jenő | |
| Született | 1879. december 23.[1] Nagykároly |
| Elhunyt | 1967. július 19. (87 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kovács Mária (h. 1912–1963) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | államtitkár (1918–1919) |
| Sírhelye | Óbudai temető |
Gönczi Jenő, 1882-ig Grünhut[2] (Nagykároly, 1879. december 23. – Budapest, 1967. július 19.)[3] jogász, közgazdász, államtitkár.
Élete
[szerkesztés]Grünhut Ede (1817–1892)[4] orvos, Szatmár vármegye tiszteletbeli főorvosa és Boschan Berta gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Budapesti V. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd 1897-től a Budapesti Tudományegyetem Jog- és államtudományi karának hallgatója volt. Előbb ügyvédjelölt lett, majd 1904. október 1-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kapott segélydíjas fogalmazó-gyakornoki állást.[5] A következő év szeptemberétől miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki.[6] 1911 januárjában miniszteri fogalmazói tisztséget kapott.[7] 1912-ben miniszteri segédtitkár lett, s Zichy János kultuszminiszter egy évre Párizsba küldte, hogy ott a középiskolai és egyéb közoktatásügyi intézményeket tanulmányozza.[8] 1916 januárjában megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Két évvel később miniszteri titkári címet kapott. Közben a Keleti Akadémián közgazdaságtant tanított. 1919. januárban a minisztertanács mint közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsost ugyanazon minisztériumban államtitkárrá nevezte ki.[9] 1919. június 21-én pedig a Közgazdasági Főiskola nyilvános rendes tanára lett. Előadója volt a Társadalomtudományi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájának. Cikkei a Huszadik Században jelentek meg. Részt vett a Martinovics-páholy megalapításában s a polgári radikális mozgalomban. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság csoportvezetője, irányította az oktatásügy átalakítását, az iskolák államosítását, szervezeti és személyi átcsoportosítással foglalkozott.
A proletárdiktatúra bukása után fegyelmi úton eltiltották a pedagóguspályától. Ezután tisztviselőként dolgozott, lektori munkákat és fordításokat vállalt. Irodalmi és szociográfiai tanulmányokat írt a Századunk című folyóiratba. Tagja volt a Közgazdasági enciklopédia szerkesztőbizottságának. 1945 után visszakapta államtitkári címét. Alelnöke volt a Magyar Radikális Pártnak, 1948-tól 1954-ig szerkesztette a Közgazdaság című lapot. 1946-ban a Társadalomtudományi Társaság társelnökévé választották. A Budapest III. kerületi tanács és a Hazafias Népfront Bizottságának tagja lett. Utolsó éveit a Máriaremetei Pedagógus Otthonban töltötte.
Felesége Kovács Mária (1883–1963) volt, Kovács István és Pusztay Ilona lánya, akivel 1912. október 30-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[10] Lánya Gönczi Margit (1914–1922).
Az Óbudai temetőben nyugszik.
Főbb művei
[szerkesztés]- A történelmi materializmus hatása a gondolkozásra (Huszadik Század, 1910, 1.)
- Demokrácia és alkotó mezőgazdasági politika (Századunk, 1927)
- Németország politikai szerkezete Bismarcktól Hindenburgig (Századunk, 1928, 1929)
- A magyar válság és a társadalomtudomány tanulságai (Századunk, 1931)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Ferenc József-rend lovagkeresztje (1916)
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05380.htm, Gönczi Jenő, 2017. október 9.
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 62759/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 5. oldal 24. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 764/1967. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
- ↑ Grünhut Ede gyászjelentése (1892). (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)
- ↑ Hivatalos Közlöny, 1904. október 1. (12. évfolyam, 22. szám)
- ↑ Hivatalos Közlöny, 1905. szeptember 1. (13. évfolyam, 18. szám)
- ↑ Budapesti Közlöny, 1911. január 14. (45. évfolyam, 11. szám)
- ↑ „Miniszteri kiküldetés”, Pesti Napló, 1912. február 22. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ „Uj államtitkár”, Reggeli Hirlap, 1919. január 26., 2. oldal (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1567/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1965. március 7. (16. szám)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8