Gömör–Szepesi-érchegység
Gömör–Szepesi-érchegység | |
Magasság | 1476 m |
Ország | Szlovákia |
Hegység | Belső Északnyugati-Kárpátok |
Legmagasabb pont | Stolica |
Terület | 4000 km2 |
Hosszúság | 135 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′48.750000°N 20.250000°EKoordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′48.750000°N 20.250000°E | |
Térkép | |
A Gömör-Szepesi-érchegység elhelyezkedése (szürkével) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör–Szepesi-érchegység témájú médiaállományokat. |
A Gömör–Szepesi-érchegység vagy Szlovák-érchegység (szlovákul Slovenské rudohorie vagy Spišsko-gemerské rudohorie) az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatán húzódó középhegység. Zöme Szlovákiában, egy csekély hányada Magyarországon található (Aggteleki-karszt). Méreteiben a legkiterjedtebb szlovákiai hegység.
A közte és a Bükk között elterülő néprajzi tájegység neve Gömör, régiesen Gömörország.
Tarka geológiai felépítésének köszönhetően a múltban a hegységben különböző érceket bányásztak. Az ércbányászat legfőképpen a 14. és 19. század között volt jelentős. Az alsósajói szideritet a mai napig folyamatosan tárják fel.
Masszív gyakran lapos domborzata van. A többi szlovákiai hegységtől eltérően csak egy kicsi katlana van (lásd: Rozsnyói-völgy). Hegyi jellege csak délen jellemző.
Alapvető adatok
[szerkesztés]- Legmagasabb csúcsa: Stolica (1476 m)
- hossza: kb. 140 km
- szélessége: kb. 40 km
- területe: kb. 4000 km²
Geológiai szerkezete
[szerkesztés]Bonyolult geológiai felépítése úgy alakult ki, hogy a Vepori- és Gömöri-aljzattakaró-rendszer túlnyomórészt prekambriumi illetve a paleozoikum korai időszakában kialakult (paleozoós) metamorf kőzetekbe a karbon időszakban gránit intrúziók nyomultak be. A mezozoikumi buroktakaró üledékei között igen fontosak a karbonátos kőzetek, amelyekből jellegzetes karsztos fennsíkok alakultak ki. A változatos felépítésű hegyekben sokféle érc és ásvány fordul elő.[1]
Nyugaton, az Ipoly és a Sajó völgye között az érchegységben három északkelet-délnyugati csapású hegység található, a főleg karbon kori gránitból álló Vepor és a metamorf kőzetek és a gránit váltakozásából kialakult Sztolica az egykori tönkfelszínek jól megőrzött maradványai. A Rőcei-hegység a Gömöri-medence szélén alacsonyabb és tagoltabb, egyben változatosabb felépítésű. Itt megjelennek a mezozoikumi karsztosodó kőzetek, valamint a neogén vulkánosság nyomai is.[1]
Az érchegység keleti része, a Sajó völgyétől keletre, a Gömöri-takarórendszer paleozoikumi, főleg karbon és perm időszaki palás kőzeteiből áll. A Sajó forrásvidékén lévő csomópontból két hegyvonulat indul kelet felé. A délkeleti, a Bódva forrásvidékénél végződő fő vonulaton 1100–1200 méter magas tetők (Pozsálló-Volovec, 1284 méter; Kojsói-havasok, 1246 méter) helyezkednek el. Az északi oldalgerincen emelkedik legmagasabb csúcsa, az Aranyasztal – Zlaty stol (1322 méter).[1]
A érchegységet észak és dél felől vastag triász mészkőtakaró övezi. Északon a Murányi-fennsík és a Szlovák Paradicsom, délen a Gömör–Tornai-karszt fennsíkjai kapcsolódnak a Gömör–Szepesi érchegység tömegéhez.[1]
Földrajzi tájtagolása
[szerkesztés]- Vepor (Veporské vrchy)
- Szepes-Gömöri-karszt (Spišsko-gemerský kras)
- Szlovák Paradicsom vagy Káposztafalvi-karszt (Slovenský Raj)
- Murányi-fennsík (Muránska planina)
- Sztolica-hegység (Stolické vrchy)
- Ratkói-hegyek (Ratkovské vrchy)
- Rőcei-hegység (Revúcka vrchovina)
- Gömör–Tornai-karszt
- Gömöri-mészfennsík (Slovenský kras)
- Aggteleki-karszt vagy Észak-Borsodi-karszt
- Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy)
- Dobsinai-hegyek (Dobšinský vrch)
- Iglói-hegyek (Havranie vrchy)
- Hégény vagy Gálmusz-hegység (Hnilecké vrchy)
- Kassai-hegyek (Košické vrchy)
A karsztos területek kivételével mindegyiket sűrű erdő borítja.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. 324. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X