Ugrás a tartalomhoz

Gács László

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gács László
SzületettGrünwald László
1903. október 15.[1]
Budapest VII. kerülete
Elhunyt1968. július 10. (64 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSchillinger Ilona
(h. 1930–1934)
Dallos Ida
(h. 1934–1944)
Ságvári Magda
(h. 1946–)
Foglalkozásatextilmunkás, újságíró, szakszervezeti vezető
Tisztsége
KitüntetéseiMunka Érdemrend (1963)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (Munkásmozgalmi Panteon, 13. parcella, Alsó terem, Felső sor-14.)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gács László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gács László, születési és 1945-ig használt nevén Grünwald László (Budapest, Erzsébetváros, 1903. október 15.[3] – Budapest, 1968. július 10.) textilmunkás, újságíró, szakszervezeti vezető, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, az OTP vezérigazgatója. Sógora Révai József (1898–1959) kultúrpolitikus.

Hamvai a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonában

Életpályája

[szerkesztés]

Grünwald Vilmos (1873–1920) magánhivatalnok és Berkovics Róza fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, s ekkoriban került kapcsolatba a munkásmozgalommal. A Tanácsköztársaság megalakulása után a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének, majd 1928-tól a KMP tagja lett. 1929-ben többekkel együtt letartóztatták állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség miatt[4] és kilenc havi börtönre ítélték. Szabadulása után csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjának Budapesti Területi Bizottságához. 1932-ben a Vörös Figyelő című illegális folyóiratot szerkesztette, s hamarosan ismét letartóztatták. 1933-tól textilmunkásként dolgozott, s három évvel később megválasztották az újpesti textilmunkások helyi csoportjának vezetőjévé. Az 1930-as évek végétől részt vett az illegális KMP megszervezésében, s Rózsa Ferenccel, Schönherz Zoltánnal, Skolnik Józseffel és másokkal együtt irányította a párt Központi Vezetőségének munkáját. 1941-ben illegalitásba vonult. 1942 nyarától 1943 elejéig tagja volt a Központi Vezetőség titkárságának. 1944 áprilisában elfogták és 1944 októberében tizenkét év börtönre ítélték.[5] Miközben rabtársaival együtt Németország felé hurcolták, az akkori Csehszlovákia területén megszökött és gyalogosan visszatért Budapestre. A világháború után az Újpesti Posztógyár üzemi bizottságának titkára, majd a Szabad Nép munkatársa – melynek létrehozásában is részt vett –, a Textilmunkások Szakszervezetének titkára és a Textilmunkás című lap felelős szerkesztője volt. 1946–47-ben a Friss Újságot, 1947–49-ben a Népszavát szerkesztette. 1948–49-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkárhelyettese volt. 1949 őszén kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták és tizenöt évre ítélték, azonban három évvel később, 1954-ben szabadult. 1956-ban rehabilitálták. 1957–1962 között a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa és elnöke, 1962-től haláláig az Országos Takarékpénztár (OTP) vezérigazgatója és az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Revíziós Bizottságának, majd Központi Ellenőrző Bizottságának, a Budapesti Pártbizottságnak és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja volt.

A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik (Munkásmozgalmi Panteon, 13. parcella, Alsó terem, Felső sor-14.).

Családja

[szerkesztés]

Első felesége Schillinger Ilona volt, akit 1930. február 9-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül. Négy évvel később elváltak.[6] Második felesége Dallos Ida (1905–1944) volt, akivel 1934. június 30-án kelt egybe.[7] Harmadik felesége Ságvári Magda (1916–2013) (Ságvári Endre özvegye) volt, akivel 1946-ban házasodtak össze. Gyermekei: Éva (1931–), József (1942–45), Péter (1947–) és János (1948–).

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Születésének 80. évfordulóján Újpesten utcát neveztek el róla és emléktáblát avattak tiszteletére.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Gács László, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04901.htm
  2. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=82&layout=s
  3. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 3145/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  4. ↑ „Tizennégy kommunistát letartóztatott a rend­őrség”, Friss Ujság, 1929. március 7. (Hozzáférés: 2021. október 23.) 
  5. ↑ Balas, Egon. A szabadság vonzásában. Budapest: Vince Kiadó, 115. o. (2002. január 13.). ISBN 963932356X 
  6. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 139/1930. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  7. ↑ Házasságkötési bejegyzése Dallos Idával a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1096/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  8. ↑ Magyar Közlöny, 1948. május 1. (100. szám)
  9. ↑ Magyar Közlöny, 1963. október 27. (76. szám)
  10. ↑ „Utcát neveznek el Gács Lászlóról”, Népszava, 1983. október 12., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. október 24.) 

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gács_László&oldid=27654571”